Kedden vettem ki a levélszekrényemből a Magyarország erősödik című színes prospektust, amiben a kormány tájékoztatott az utóbbi évek nagyszerű eredményeiről, és az ebből következő jóléti intézkedéseiről. Emelkedő minimálbér, csökkenő adók, még magasabb fizetések, még többet kapnak a családok, stb.

Ehhez képest szerdán Kiút a magyar gazdaság helyzetéből címmel szervezett rendezvényt az Eötvös József Csoport a jezsuiták budapesti központjában, a Párbeszéd Házában. Az világos volt előre is, hogy a csoport nem az erősödésből keres kiutat, hanem szerintük, szemben a kormányzati propagandával, nagy bajban van a magyar gazdaság.

Az Eötvös József Csoportot jórészt olyanok alapították, akiknek politikusként vagy szakértőként valaha köze volt a Fideszhez, de most már nem kíváncsi rájuk Orbán Viktor. (Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Jakab András, Jóri András, Kádár Béla, Mellár Tamás, Sólyom László, Tölgyessy Péter és Urbán László az alapítók.)

Jeszenszky Géza forradalmi időkről ábrándozott

Bőven megtelt egy nagyobb előadó a rendezvényre, jórészt közgazdászokkal, többen állni kényszerültek, mert már a pótszékeknek sem maradt hely. Volt néhány politikus is a nézők között, például Sólyom László (volt köztársasági elnök), Gémesi György (Gödöllő polgármestere), Gegesy Ferenc (Ferencváros egykori polgármestere), Schiffer András (az LMP volt elnöke) vagy Volner János (a Jobbik frakcióvezetője).

A vége felé felszólalt Jeszenszky Géza is (az Antall-kormány külügyminisztere, nemrégiben még norvégiai nagykövet), aki meglepően keményet mondott. Jeszenszky szerint azon kellene gondolkodni, hogyan lehet eljutni oda, hogy a magyar társadalom rájöjjön, hogy a gazdasági helyzete messze nem olyan jó, mint amit a médiában hall.

Szerinte arra lenne szükség, hogy az ilyen vitákat éppen olyan izgatottan figyelje az ország, ahogy ezt tette 1956-ban, a Petőfi Kör rendezvényein, vagy 1989-ben, a rendszerváltozás előtti fórumokon. „Amíg ez nem történik meg, addig nem sok remény van.”

E konzervatív, többségében inkább jobbra hajló társaság indulatok nélkül, inkább ironizálva, de lényegében forradalomra vár, annyira kilátástalannak látják Magyarország mostani helyzetét.

Szót adtak egyébként az olimpia-ellenes népszavazással a napokban nyilvánosság elé álló Momentum Mozgalom képviselőjének is, sőt, a következő találkozójukon a szervezet egyik elnöke is tart majd előadást.

A forradalmi követelések azonban általában megálltak ott, hogy legyenek végre valódi viták, legyen aki érdemben reagál az alapos felvetésekre a kormány részéről, és hogy ne csak néhány értelmiségi tépje a száját, hanem minél többen magyarázzák el, minél több helyen, hogy mekkora bajban van Magyarország. Nem barikádharcra, hanem elemzések hangoztatására buzdítottak a résztvevők elsősorban.

De miért kell kiút?

Az est két egyik fő szónoka Mellár Tamás volt, aki már évek óta élesen kritizálja az Orbán-kormányt. A KSH egykori elnöke (1998-2003) és a Századvég Gazdaságkutató egyik alapítója régen még fontos tanácsadója volt a Fidesz vezetőinek.

Mellár történelmi távlatba helyezte Magyarország modernizálásának sorozatos kudarcait. Emlékeztetett, hogy már a két világháború között kettévált a magyar társadalom és gazdaság, egy nyugatos, polgári, de jórészt németek és zsidók dominálta részre, és egy rendies, népi világra. A kettő között átjárás, kapcsolat nem volt. És Mellár szerint az urbánus–népi, modern–rendi kettősség a mai napig megmaradt.

A rendszerváltás után 2010-ig a baloldali kormányok által erőltetett módszer alapján a külföldi tőkétől várták a politikusok az ország modernizálását. Ám a társadalom jelentős része kimaradt a modernizációból, és monopol pozíciókhoz jutottak a multik, illetve az egykori szocialista nómenklatúra egyes vezetői. Igazi verseny nem alakult ki.

2010 óta pedig nemzeti színekbe újracsomagolták ugyanezt. A mostani modell is keveseket hozott monopol helyzetbe, csak ezt a rendies társadalom visszaállításával, egy új nemzeti burzsoázia megteremtésével oldották meg. Ám ettől a lényeg, vagyis a társadalom nagy része számára elérhető modernizáció, a verseny, ugyanúgy elmaradt. „150 éve nincs sikeres polgári átalakulás. Nincs polgárság, amire alapozni lehet, nincsenek értékek.”

Mellár arra figyelmeztetett, hogy bár a piacgazdaságot és a demokratikus politikát biztosítani hivatott intézmények léteznek Magyarországon, ezek valójában nem működnek.

Ezek az intézmények ugyanis a gyakorlatban nem a versenyt támogatják, hanem kizáró jellegűek, a monopolisztikus rendszereket tartják meg. Ezért igazi szabad piac és igazi demokrácia sincs. „Azok az országok sikeresek, ahol ezek az intézmények befogadó, és nem kizáró jellegűek, ahol nem a monopol pozíciók fenntartását, hanem a verseny lehetőségét támogatják.”

Mellár szerint ha egyszer demokratikus kormánya lesz Magyarországnak, akkor úgy kellene a fontos intézmények (MNB, ÁSZ, KSH) vezetőit megválasztani, hogy a kormánynak, az ellenzéknek és a szakmai szervezeteknek ugyanakkora beleszólásuk lehessen a kiválasztásba.

Egy örökké zabáló szörnyeteg a magyar gazdaság

Mellár Tamás mindenkinek elvette a kedvét attól, hogy örülni tudjon a magyar gazdaság növekedésének. Bemutatta ugyanis, hogy

a 70-es évek óta minden 1 százaléknyi gazdasági növekedéshez 2,5 százalék többletforrás kellett.

Vagyis a magyar gazdaság csak úgy képes növekedni, hogy sokkal több pénzt elemészt, mint amennyit a befektetésből kitermel.

2002 és 2010 között 17 százalékos növekedéshez 34 százalék többletforrás kellett számítása szerint. A pénzt nagyobb részt hitelekből, kisebb részt az EU-s támogatásokból szívta fel az ország.

2010 és 2015 között 10 százalékos növekedéshez már 35 százalék többletforrásra volt szüksége az országnak. Ezt jórészt az EU fedezte, de kellett hozzá a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elvétele, a devizatartalék megcsapolása, és kellettek további hitelek is.

Ez így fenntarthatatlan. „Adósságot vagy vagyont élünk fel!” – fakadt ki Mellár.

Szerinte értelmes gazdaságfejlesztési programokra volna szükség (az állam hozzon létre kockázati tőkealapot, segítse a hozzáadott értéket adó vállalkozásokat), progresszív (többkulcsos) jövedelemadó, kisebb bürokrácia és kevesebb korrupció kellene.

A mostani kormány idején igazságtalanul szerzett hatalmas vagyonokat pedig vagyonadó formájában kellene legalább részben visszavenni, mert ez a társadalom igazságérzetét is kielégíthetné. 100 hektár termőföld, illetve háztartásonként 100 millió forintot érő vagyon felett sávosan vetné ki az új adót, és a leghatalmasabbaktól akár dézsmát is szedne (ez eredetileg a 10 százalékos egyházi adó volt).

És ami a legfontosabb, át kell alakítani a teljes oktatási rendszert, egy hosszú távú, szakmai alapon meghozott program mentén, jó sok pénzzel támogatva.

A külső helyzet sem kedvező

Csaba László közgazdász, akadémikus, az est másik fő szónoka is arra jutott, hogy

az oktatás átfogó reformja nélkül nincs remény.

Szerinte a mostani rendszer folyamatosan rontja Magyarország helyzetét, az ország lemaradása exponenciálisan nő, és ez nem csak a PISA-teszt mutatta ki, hanem rengeteg egyéb kutatási eredmény is.

Csaba szerint a bölcsődei, óvodai és általános iskolai nevelés gyökeres javításával kell kezdeni, mert a társadalmi mobilitás lehetősége ezeken a szinteken dől el, és amíg nem tanulják meg a magyar gyerekek, hogyan tudnának előbbre lépni abból a helyzetből, amibe beleszülettek, addig nincs esély az ország felemelkedésére.

Ébresztő! – közölte.

Csaba szerint a magyar kormány nagy növekedésről szóló prognózisai teljesen megalapozatlanok. És hiába állítja azt a kormány, hogy Magyarország erősödik,

a nemzeti össztermék dollárban kifejezett értéke még a 2008-as szintet sem éri el most,

és ez akkor is aggasztó, ha ebben benne van az is, hogy a forint most gyengébb a dollárhoz képest. (2008-ban a magyar GDP 157 milliárd dollár volt, 2016-ban csak 139 milliárd.)

Csaba László szerint a nagyon exportfüggő magyar gazdaság növekedési esélyeit rontani fogja a közeljövőben, hogy az USA jegybankja kamatemelésbe kezdett, és így már a nagybefektetők nem kényszerülnek arra, hogy kockázatosabb, de legalább hozamot ígérő országok kötvényeibe fektessenek. Ugyanezért az árukba és egyéb értékekbe fektetett pénzek nyomán keletkezett buborékok is kipukkadhatnak, komoly gondokat okozva a világgazdaságban. A Trump megválasztása nyomán kialakuló bizonytalanság, a menekültválság miatt terjedő európai populizmus, és az ukrán – orosz háború elhúzódása is veszélyezteti a világgazdaságot, és az EU-tól sem lehet 1,5 százaléknál magasabb növekedést várni.

Ilyen környezetben a magyar esélyek nem jók.

„Nincs itthon tőke, nincs elég munkaerő, kutatásra és fejlesztésre alig költünk, a külső környezet sem kedvező, valójában csak az adósság növeléséből lehetne itt növekedés” – mondta keserűen. Azt pedig, hogy mennyire rossz hatékonysággal fektetjük be a hiteleket, elmondta Mellár Tamás.

Csaba László arra is felhívta a figyelmet, hogy az adócsökkentésről szóló kormányzati propaganda is kamu. Mert amit csökkentenek, azt „64 másik helyen, az áfával, a járulékokkal, más adókkal” beszedik közben. Alacsony hatékonyságú, nagyon drága, tohonya államot tart el közben az ország.

„Kiúttalanság érzése van az országnak, az emberek hamar megadják magukat. Kilencből tíz gyerek azt hallja otthon, hogy ne szól szám, nem fáj fejem.” Végül Senecát idézett: „Semmilyen szél nem kedvez annak a hajónak, amelyik nem tudja, melyik kikötőbe tart.”