Bod Péter Ákos: A politikai kockázat nagyobb a gazdaságinál
2020 április 08., 02:11
A rendkívüli hatáskört mindig nagyon nehéz visszaadni
A koronavírusjárvány okozta gazdasági válságról illetve a leküzdésének lehetséges forgatókönyveiről rendezett minikonferenciát (természetesen online videókonferenciát) a Hungarian Business Leaders Forum. A meghívott előadók: Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatóságának elnöke, Bod Péter Ákos egyetemi tanár, közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, volt miniszter, Virág Barnabás az MNB ügyvezető igazgatója és Andorka Miklós, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. startégiai igazgatója. (Virág Barnabás végül nem tartotta meg az előadást, mert rendkívüli programja adódott.)
A gazdaságtörténetben egyedülálló válság a mostani: soha nem fordult elő, hogy társadalmak, kormányok, egyének, önként, saját döntéssel ennyire radikálisan korlátozzák gazdasági tevékenységüket – mondta Jaksity György. Ezzel egyes ágazatok, mint például a vendéglátás vagy az idegenforgalom egyik napról a másikra nullára estek vissza.
Az előttünk álló – illetve már nagyon is zajló – gazdasági válság természetét, mélységét, időtávját találgatva mindenki próbálja az utolsó nagy gazdasági válsághoz, 2008-hoz hasonlítani a mai helyzetet. Jasity szerint most sokkal stabilabb volt a válság előtti világgazdasági helyzet, mint 2008-ban volt. Akkor minden túlfeszítettebb volt, a hitelezés túlpörgött, tehát klasszikus adósságválság alakult ki. Érdekes egyébként, hogy a 2008-as nagy válság ellenére ma a világ hitelállománya nagyobb, mint akkor volt: 200 000 milliárd dollárról 250 000 millirádra nőtt egy évtized alatt az összadósság.
„Úgy tűnik, nem akarjuk levonni a konkluziókat, nem akarjuk elszenvedni a túlzott hitelfelvétel, túlzott fogyaszttás, túlzott pazarlás következményeit, rohanunk tovább előre, még több adósságot halmozunk fel, próbáljuk kinőni a felhalmozott adósságokat. Az a gyanúm, hogy ez nem sikerül” – mondta a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatóságának elnöke.
A mostani válság mai tudásunk szerint mélyebb, de talán gyorsabb lefolyású lesz, mint a 2008-as volt. Jaksity úgy véli, még mindig annyi a bizonytalansági tényező, hogy nehéz jósolni a lefutás várható idejéről. A legfontosabb tényező az maga az „epidemiológiai bizonytalanság”: nem tudjuk, hogy a járvány meddig tart, hogyan cseng le, lesznek-e további akár lokális kitörések, második, harmadik hullám.
„Ha mégis muszáj mondani egy számot, arra, hogy mekkora lesz a kiesés, akkor a mai információk alapján azt lehet mondani, nagyjából egy havi GDP esik ki az országok többségében. És ez az optimista forgatókönyv. Ha nem lesz második hullám.”
Görbéd lapos
Jaksity szerint a koronavírusjárvány kezelésében mára szinte minden ország a járványgörbe lapítására törekszik. Korábbi szakaszban voltak erről viták, de mára „axiomatikus igazsággá” vált, hogy ezzel a módszerrel mérsékelhetők legjobban a károk. A görbelapítás új elmélet, szakirodalma még nem túl mély, így nem készültek becslések például arra, hogyha sikeresen laposítjuk a görbét, azzal mennyivel nyújtjuk el a járvány lefutását, mennyivel okozunk nagyobb a gazdasági visszaesést, és a megnövekvő, hosszabb ideig tartó munkanélküliség, jövedelemkiesés milyen egyéb károkat okoz, akár egészségügyi problémákat, hiszen az elszegényedő népességben a betegségek és halálozások növekedni fognak.
A görbelaposítás legfontosabb célja, hogy az egészségügyi rendszer túlterhelődését megakadályozzuk, ugyanakkor az is tény, hogy így az egészségügy rendkívüli állapota is elhúzódik, nem tud ellátni egy csomó olyan – nem koronás – beteget, akik egyébként rászoruilnának. Ennek a következő években súlyos utóhatásai lesznek: megnövekedhet például a daganatos betegségek és más súlyos betegségek száma, mortalitási rátája. Hogyha néhány év múlva visszatekintünk majd erre az időre, lehet, hogy
nem fogjuk már axiomatikus iogazságnak tartani a görbe laposítására vonatkozó nézetet.
Jaksity szerint a magyar gazdaság tényleg sokkal jobb helyzetben futhat neki ennek a válságnak, mint a 2008-asnak. De sajnos a gazdaságpolitika pont azt a hibát követte el, mint akkor: prociklikusan működött az évtized közepe óta. „Padlógázzal mentünk, ezért nem maradt tartalék a válság kezelésére.” A magyar költségvetési stimulus későn jön, és sajnos minimális hatású. Lényegesen kisebb, mint más országokban bejelentett stimulusok. A jegybank pedig akkor kényszerül szigorítani, amikor mindenki más lazít.
Mindent egybe vetve az látszik, hogy nem tanulunk gazdaságpolitikai téren.
„Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy legalább ez a padlógázas nyargalás oda vezetett, hogy a magyar növekedés kiugró volt, ahogy azt az óriásplakátokon is szoktuk látni. Sajnos az a rossz hírem van, hogy ez nem igaz. A dollárban számított magyar GDP még 2018-ban sem ért el a 2008-as szintre, nominálértéken. Inflációval kiigazítva pedig még sokkal gyengébb volt.”
Forintban pedig nincs sok értelme számolni a növekedést, hiszen 2010 óta az euróval szemben egyharmaddal, a dollárral szemben csaknem kétharmaddal értékelődött le.
Európa egyik legrosszabb egészségügye
A magyar egészségügy, amely az elmúlt évtizedekeben folyamatosan kiszorult a politikai érdeklődés centrumából, most hirtelen kulcsszerepben találta magát. Ez az egészségügy európai vizsonylatban a legrosszabbak között van, évtizedes távlatban alulfinanszírozott, jelenleg a bruttó hazai termék 6,6 százalékát költjük egészségügyre, amivel az 1998-as szintre mentünk vissza. A gyógyító megelőző ellátások finanszírozása Lettoszág után a nálunk a leggyengébb az EU-ban. A mortalitási ráta az EU-átlag közel másfélszerese, máj- és keringési betegségek esetében kétszerese.
Ennek ellenére a járványhelyzet még viszonylag kedvezőnak, és még az is lehet, hogy szerencsénk lesz. Magyarország simábban megúszhatja a járványt, mint Nyugat-Európa vagy az Egyesült Államok. Ugyanakkor a mai információk alapján a gazdasági sokkot tekintve a legrosszabbak között lesz világviszonylatban.
Jaksity úgy gondolja, hogy az emberiség még hosszan kénytelen lesz együtt élni a koronavírussal. „Azért is vannak a válságok, hogy ne térjünk vissza a régi éltünkhoz, változtassuk meg a rossz szokásainkat” – fejtegette a befektető. Egy ennyire súlyos esemény hatása szinte azonnali és nagyon mély lehet. Bizonyos dolgokban már teljesen másképpen gondolkodunk, mint két hónappal ezelőtt.
„Lehet, hogy tényleg meg tudjuk változtatni bizonyos szokásainkat. Lehet hogy nem kell ennyit repülni, lehet, hogy nem kell ennyi embernek utazni, nem kell ennyire szennyezni a bolygót. Ez lehet a tanulság” – mondta végül Jaksity György.
Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke arról beszét, hogy ilyen válsághelyzetekben a vállalatvezetők jobban teszik, ha nem, vagy legalábbis gyanakodva figyelik a makrogazdasági jóslatokat illetve számokat. Az utóbbi napokban szinte órák alatt változatták meg a prognózisaikat a különböző elemzők, a korábbi óvatos optimizmusból világvége-hangulatba váltottak. Ma már tíz százalékos visszaesést várnak Németroszágban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is a második negyedévre. (Kínában viszont kilenc százalékos mövekedés lehet.)
Nem lesz infláció
Bod Péter Ákos előadásában hosszan elemezte az infláció problémáját, mert ilyen nagy válságok esetén mindig előkerülnek az inflációs félelmek. „Az a fajta inflációs világ, ami még az olajválság idején is jeletkezett, az utóbbi húsz évben lényegében megszűnt” – mondta a közgazdász. A fejlett országokban az infláció a 0 és 2 százalék között mozgott az utóbbi évtizedekben, és nem valószínű, hogy ez a trend érdemben változna. Az árak azért nem mentek föl, mert a drágulást a globalizációs folyamatok akadályozták: a kiszervezésekkel, a termelés olcsóbb országokba költöztetésével mindig alacsonyan tudták tartani az áruk költségét. Most a járvány megakasztotta a globalizációt, sőt arra lehet számítani, hogy ellenirányú folyamat indul be. Ennek ellenére sem valószínű a nagy drágulás, mert más alapvető dolgok ára kezdett meredeken esni. Például az energiaárak. Nemcsak az olaj esett nagyot, de folyamatosan csökken a napenergia, a szélenergia ára is. A kétezres évek elején ezek a megújulók még drágábbak voltak, mint a nukleáris energia (aminek az árában egyáltalán nem érvenyesítik a bezáró, kifutott reaktorok gigantikus szétszerelési, rekultiválási költségét), de olyan gyors volt az áresés, hogy ma már támogatások, adók nélkül is versenyképesek. Ami nem biztos, hogy nagy öröm egy olyan országban, amely éppen rendkívüli összegeket invesztál a nukleáris energiatermelésbe.
Bod Péter Ákos az inflációval kapcsolatban is rámutatott arra, hogy a makroszámok mennyire megbízhatatlanok. Például az infláció meghatározásának módja, az árindex számítása milyen megtévesztő lehet. Neki is gyakran fölteszik a kérdés, hogy reálisnak tartja-e a KSH által közölt inflációs számokat, mivel sokkal jelentősebbnek érzik sokan az áremelkedést. Ilyen válsághelyzetben, mint a mostani, amikor nagyon radikálisan és gyorsan változik a fogyasztás szerkezete, pláne nagyon félre tudnak mérni ezek a módszerek. Például az inflációt erősen visszafogja az, hogy összeomlott az üzemanyagár. Az élelmiszerek ugyan jelentősen drágultak például, a márciusi inflációs adat mégis kedvezőbb lett a februárinál, mert az üzemanyagár visszarántotta. Pedig közben az látszik, hogy az üzemanyagfogyasztás brutálisan visszaesett, az emberek nem mozognak, nem is tankolnak, a fogyasztói kosárban pedig az üzemanyag továbbra is 7,5 százalékkal szerepel (tehát mintha egy átlagos fogyasztó a havonta elvásárolt pénzének 7,5 százalékát benzinre költené).
A kormányzat gazdaságvédelmi intézkedéseivel kapcsolatban ugyanazokat az érveket sorolta, amelyeket részben a 444-nek adott interjújában is elmondott: a kormány intézkedései beleillenek a nemzetközi trendbe, a világon minden kormány ilyen lépésekkel próbálja enyhíteni a válságot. Egy terület azonban kivétel:
a jövedelempolitika területén vagy nem születtek még meg a megfelelő intézkedések, vagy nem tették még közzé ezeket, mert azok, amik eddig megjelentek, elégtelenek.
Ilyen válsághelyzetben hiába próbálja a kormány visszaépíteni ugyanazt a gazdaságot, ami a válság előtt volt, mivel alapvetően változhat meg a kereslet szerkezete, ez rossz taktika. Ilyenkor a munkaerő megtartása a legfontosabb. A munkaerő a legfontosabb termelési tényező. A cégeknek is erre kell törökedniük, és az államnak is ebben kelene segítenie a cégeket. Ilyenkor, amikor eltűnik a kereslet, a piaci pozícióval nem szabad törődni, nem lehet megőrizni. Az embereket kell megőrizni, hogy amikor már rendeződik a helyzet, újra termelhessenek.
A szegényebbek nehezebben veszik az akadályokat
Bod Péter Ákos biztosra veszi, hogy a válság sok céget bedönt majd, és aki ügyesen mozog és tőkével megfelelően el van látva, az fölvásárolja vagy elviszi a munkaerőt. Gyors konszolidáció lesz a magyar gazdaságban. Ezen még ronthat is az állami segítség. Amikor az állam védelmet nyújt bizonyos cégeknek, akkor olyanokat is megvédhet, amelyek valójában kevésbé versenyképesek, nem jó az üzleti modelljük, a menedzsmentjük. Az állam így tulajdonképpen elnyújtja a válságot, akadályozza a konszolidációt.
A közgazdász arra az egyre feszítőbbnek tűnő társadalmi problémára is fölhívta a figyelmet, hogy a koronaválság felgyorsítja a gazdaságban a digitalizációt, az automatizációt, ami súlyosan érintheti sőt már most is súlyosan érinti a gyengébb anyagi pozíciójú társadalmi csoportokat.
A magasabb jövedelműek jellemzően olyan munkakörökben és olyan szektorokban dolgoznak, hogy a mozgást korlátozó intézkedések idején is tudtak dolgozni, otthonról, számítógépen. Az alsóbb jövedelmi csoportokban lévőknek viszont nincs ilyen lehetőségük. Eszközük sincs rá, és a munkakörük sem olyan, hogy otthonról dolgozhatnának. Ők kerülnek utcára a legnagyobb számban. Tehát a társadalom gazdagabb csoportjai gond nélkül át tudnak állni azokra az új technológiákra, amelyek a válság után is meghatározók lesznek, viszont a szegényebbek közül sokan kiesnek, az út szélére kerülnek. Az állam és cégek fontos feladata lenne, hogy ezeket az embereket ne hagyják kiesni a munkerőpiacról. Magyarországon különösen éles ez a feszültség, hiszen a társadalmi polarizáció az elmúlt években jobban nőtt, mint akár a régió más országaiban. A tehetősebb rétegek jövedelme nőtt a legjobban, a szegényebb rétegek nem sokat profitáltak az utóbbi évek viszonylag nagy gazdasági növekedéséből.
Világméretű szétszaladás
Bod Péter Ákos szerint a világgazdaság néhány változási iránya már megsejthető a mai folyamatokból. Valószínűnek tűnik például, hogy a túl bonyoluttá és hosszúvá vált globális értékláncok rövidülnek. A cégek felülvizsgálhatják ezeket a folyamtokat, alternatív beszerzési forrásokat keresnek, hogy például ne csak Kínából tudjanak megvenni egy-egy létfontosságú alkatrészt. Nagyon sok tevékenység, gyártás visszakerülhet emiatt Európába, és ez a folyamat Kelet-Európa számára akár még komoly lehetőségeket jelenthet.
Előbb rendezni kellene a járvány által szétzilált kereskedelmi folyamatokat. „Világméretű szétszaladás történt” – mondta a Nemzeti Bank volt elnöke. Hetven ország vezetett be exporttilalmat, ami nemzetközi szerződéseket sért. Ezt a szakaszt minél gyorsabban le kell zárni, mert ebből aztán mindenféle káros utóhatások, válaszintézkedések, kereskedelmi háborúzások lehetnek, amelyek elnyújtják a válságot. A másik nagy probléma a határlezárás. A magyar lakosság nagy százaléka ingázik, az első ötben vagyunk e téren Európában. A lezárások hatalmas kárt okoznak.
Bod Péter Ákos végül a válság politikai kockázataira is kitért, elsősorban a magyar kormány felhatalmazási törvényére utalva: „Nem tudom elhallgatni azt, hogy láthatóan vannak olyan kormányok, amelyek nem nagyon bánják, hogy egy ilyen válságban rendkívüli intézkedéseket kell bevezetni. Még jobban koncentrálhatják vagy kiterjeszthetik a hatalmukat, politikai haszonszerzésre használják fel. És van egy régi tapasztalat, hogy a rendkívüli hatáskört mindig nehéz visszaadni, nehéz azt kimondani, hogy mostmár vége van.”