A 130-as útszakasztól a padokon át 150 év városfejlődéséig: ötven különleges térkép készült Budapestről
Idén van Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója, ennek alkalmából egy ötven térképet bemutató sorozatot készített az Átló. Az adatvizualizációs műhely a térképeket öt kategóriába sorolta (Budapest madártávlatból, Budapest éghajlata és időjárása, Budapest földrajza és vízrajza, Budapest társadalma, valamint Az emberi tevékenység nyomai), de ide kattintva az összeset megtalálja egy helyen.
Nagy rajongója vagyok a különféle térképeknek, így legszívesebben mind az ötvenet idepakolnám, de önmérsékletet tanúsítok: kiválasztottam az ötvenből ötöt és egy bónuszt, a lehető legkevesebb magyarázó szöveggel. (Az egyes térképek egyébként az oldalról nagyban, nyomdai felbontásban is megtekinthetők és ingyenesen letölthetők. Ráadásul publikálták a készítésükhöz felhasznált adatokat, így azok felhasználásával bárki elkészítheti belőlük saját verzióját, mondjuk csak egy-egy kerületre.)
A legmagasabb épületek térképén még nem szerepel a 143 méteres budai Mol-irodaház.
Néhány hete, a padátfestegetésekben gazdag mindennapokban milyen jól jött volna ez a térkép!
Az egyik leglátványosabb térkép, ami azt mutatja meg, hogy a Lánchidat középpontnak véve hová mennyi úgynevezett költséggel, más szóval: nehézséggel lehet eljutni. Magyarán: hová mekkora szívás autóval menni. (Autósoknak van még két jó térkép, az egyik arról, hogy hol mennyi a sebességkorlátozás, a másik arról, hogy a városban hol mekkora a főutaktól való távolság.)
Vidéken születtem, gyerekkoromban úgy gondoltam – és igazából ez azóta se változott –, hogy az igazi, rendes város az, ahol van kötöttpályás közlekedés. Szóval Budapest tényleg egy rendes város.
A térképek között van egy mozgókép is: így nőtt fel a mi kis csöppségünk, avagy Budapest változása 150 év alatt.
És bónusznak egy kevésbé szívmelengető térkép a melegről: így fognak tovább melegedni a főváros egyes részei a következő bő húsz évben.
