Újabb fajt fenyeget a kínai gyógyászat, vészesen fogy a szamár
2019 november 25., 11:34
Féktelenül ölik a szamarakat
Nincsenek biztonságban a szamarak Afrikában. A BBC elmeséli a kenyai Nairobiban élő Steve történetét, akinek a megélhetése függött a szamaraitól, velük hordja ugyanis a vizet a vevőihez. Egy reggel megdöbbenve látta, hogy a szokásához híven a város melletti mezőn hagyott állatai eltűntek. Egész nap és éjjel is őket kereste, amikor három nappal később egy barátja felhívta: megtalálta az állatok csontvázát. Megölték és megnyúzták őket.
Az ilyen esetek egyre gyakoribbak azokban az országokban, ahol jelentős szamárpopuláció él. Az oka pedig az, hogy Kínában egyre nagyobb a kereslet egy hagyományos, a szamárbőr zselatinjából készülő gyógyászati termék iránt. Néhány évvel ezelőtt a Qubit is írt erről. A szamárzselatin gyógyszerészeti neve Colla Corii Asini, és sokféleképpen fogyasztják: a szárított kockákat vízben vagy alkoholban szokták feloldani, és hagyományosan elsősorban vérszegénységre alkalmazzák. A hagyományos elképzelés szerint jót tesz a májnak és a vesének is, de a termékenységre is jó hatással van. A zselatint kozmetikumként is széles körben alkalmazzák, a hagyomány úgy tartja, hogy eltünteti a ráncokat és kisimítja a bőrt.
A szamarak kétharmada Afrikában él, Kínában az elmúlt 30 évben 11 millióról kétmillióra esett a számuk. Az 53 millió szamárból évente legalább 5,9 milliót vágnak le.
A szamarak védelmében több kormány arra készül, hogy betiltja a szamarak levágását, a szamárbőr exportját. Ha tovább folyik ugyanis a kereskedelmük, akkor afrikaiak milliói lehetetlenülnek el, mivel az állatok sok közösség életében nélkülözhetetlenek, velük szállítanak árukat, vizet és élelmet. A szamár ugyanis strapabíró állat, akár 24 órát is kibír víz nélkül. A téma napirendre kerül az Afrikai Unió hétvégi csúcstalálkozóján is.
A sors fintora, hogy miközben a kínai nők a szépségük megőrzése érdekében is használják a szamárbőrből készült gyógyászati készítményt, a szamár nélkül maradt afrikai közösségekben a nőkre hárul az a feladat, amit addig a szamár látott el. Vagyis többnyire ők cipekednek.