A diaszpórán élő zsidóságnál nehéz heterogénebb csoportot találni. Vallási alapon szerveződő egyesületek az ortodoxoktól a reform közösségekig, ifjúsági mozgalmak, pár fős kulturális alapítványok és nagy, monolitikus establishment. Gyakran gyanakvással, sőt nyílt ellenszenvvel tekintenek egymásra. Nem csoda, hogy a Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress - WJC) éppen abban a leggyengébb, ami a legfőbb küldetése: az Izraelen kívül élő zsidóság egységes képviseletében.

Kik a hivatalos zsidók?

Már az is megfejthetetlen feladvány, hogy a zsidóság vallási, etnikai vagy kulturális csoport-e. Ez ügyben például a Rashevski tangó című film, vagy Michael Lavigne Not me című könyve adhat némi támpontot azoknak is, akik nem birkóznak személyesen ilyen kérdésekkel, de kíváncsiak a lehetséges megfejtésekre.

Mivel a zsidóság egész mást jelent a különböző közösségek tagjainak, eleve lehetetlen olyan szervezetet létrehozni, amelyik mindenkit képvisel.

Így viszont maradnak a többé-kevésbé önkényes kritériumok: melyik szervezet működik a legrégebben, kinek van több tagja, melyiket ismeri el az állam.

A WJC ebből a szempontból talán a lehető legrosszabb úton indul el, ugyanis tagországonként általában csak egy szervezetet ismer el szavazásra jogosult tagnak. A többi, kisebb, szegényebb vagy újabb zsidó közösség pedig legfeljebb csak megfigyelői státuszt kaphat. Ez kb. annyit jelent, hogy részt vehetnek a kongresszus ülésein, és hallgathatják a beszédeket, esetleg a szünetekben lobbizhatnak saját céljaikért. Jellemző, hogy az ilyen megfigyelői státuszt kapott csoportok maguk sem tudják, hogy mik a lehetőségeik, mert a WJC alkotmánya ezzel kapcsolatban nem egyértelmű.

Miután a WJC-ben országonként gyakorlatilag egy szervezet kap szavazati jogot, így az egyes országok "hivatalos" zsidó szervezeteire van bízva, hogy mennyire nyitottak a kisebb közösségek irányába. Ebből a szempontból Magyarországon elég borzalmas a helyzet.

Miközben számtalan kisebb zsidó vallási, kulturális és ifjúsági szervezet működik, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) ritkán ad nekik lehetőséget.

Így viszont a Mazsihisz aligha lehet a magyarországi zsidóság legitim képviselője, és egy olyan monstre társaságot, mint a WJC, ami sok Mazsihsiz szerű szervezetből áll össze, szintén nehezen lehetne a világ zsidóságát képviselő testületként értékelni.

Csak az érintetteket nem érdekli

Nem csoda, hogy maga a WJC magyarországi tanácskozása például alig kap figyelmet az olyan progresszív, zsidó ügyekkel foglalkozó oldalakon, mit a Tablet vagy a Forward. Egyszerűen irreleváns szinte bármi, ami a kongresszuson történik a helyi közösségek szempontjából.

Ez az ellenszenves képmutatáson túl azért érdekes, mert a WJC (közvetve) és a tagszervezetek (közvetlenül) befolyásolhatják például a II. világháborús kárpótlási pénzek elosztását vagy az egyes országokban az államtól az egyházaknak járó összegek felhasználását.

Talán a WJC és a Mazsihisz hatékonyságát, és a pénzek elosztásának elveit az szemlélteti legjobban, hogy miközben a két "hivatalos" szervezet NYILATKOZATOT fogad el a magyarországi antiszemitizmussal kapcsolatban, addig például a Haver Alapítvány egyetlen fillér mazsihiszes pénz nélkül szervez beszélgetéseket, programokat magyar középiskolásoknak, hogy azok a holokauszt-paradigmán túl is megismerhessenek valamit a zsidóságból.

(A kongresszust vasárnap este 6 órától itt lehet élőben követni)