Barkácsműhelyekben gyárthatnak maguknak kalasnyikovokat az amerikaiak

A 3D-nyomtatókhoz még elég nehéz hozzájutni, ráadásul fegyvert nyomtatni egyelőre még inkább érdekes kísérlet, mint létező gyártási modell. De az Egyesült Államokban létezik egyszerűbb megoldás is: garázsokba szervezett barkácsműhelyekben szerelheted össze a saját, lenyomozhatatlan kalasnyikovodat, ráadásul mindezt teljesen legálisan.

Bryan Schatz, a Mother Jones újságírója elment megnézni, hogyan zajlik egy ilyen műhelymunka. Szombat délelőtt, egy Los Angelestől órányira fekvő ipari park garázsában találkozott a tucatnyi férfi a három szervezővel. Volt ott apa fiával, de hatvanas éveiben járó úr is. Mind nyolcórányira voltak attól, hogy legyen egy saját, lenyomozhatatlan kalasnyikovuk.

Az AK-47-es a világ legismertebb gépkarabélytípusa. 1947 óta minden fontosabb háborúban, polgárháborúban és felkelésben feltűnt. A fegyver népszerűségének titka egyszerű: megbízható, és könnyen kezelhető. Vannak körök, ahol kultikus népszerűség övezi: aranyból készült kalasnyikova volt Pedro Guerro kolumbiai drogbárónak és Szaddám Huszeinnek is, de a fegyver felbukkan a Hezbollah és Mozambik zászlaján is.

flagpedia.net

Magát a fegyver tilos bevinni az Egyesült Államokba, de külön a legtöbb alkatrészével szabadon lehet kereskedni. Az összeszerelésnél pedig az a törvény által megkötött szabály, hogy maximum tíz darab, idegen országból származó alkatrészt lehet beépíteni egy fegyverbe, erre pedig a műhelyben kínosan ügyelnek.

motherjones.tumblr.com

Minden résztvevő kapott egy doboznyi alkatrészt, amiből aztán összerakhatta a saját fegyverét. Semmi átvilágítás, háttér-ellenőrzés, semmi bosszantó kérdés. És mivel jogilag "személyes használatra" lesz a fegyver - bármit is jelentsen ez - még szériaszám sem kell rá. A fegyverek lenyomozhatatlanok, és még a szigorúbbnak számító kaliforniai törvények szerint is legálisnak számítanak.

A műhelymunkát három rutinos fegyverösszeszerelő vezette. Indításként mindenkivel kitöltettek egy nyilatkozatot. Olyasmikre kellett válaszolni, mint hogy a barkácsoló nem volt még elítélve, nincsenek mentális problémái, nem rúgták ki a hadseregből, nem kábítószerfüggő. Miközben szedték össze a lapokat, azon röhögtek, hogy mindenhova mindenki nemeket írt. Semmiféle személyes okmányt nem ellenőriztek közben. Kiosztották a védőszemüvegeket és a kesztyűket, és indulhatott a munka.

Az összeszerelt fegyver egyetlen igazán kényes része a tok. Ez az, ami összetartja a fegyvert, és ez az, aminek a kereskedelme szigorúan szabályozott. Itt jön elő leginkább a házi barkács-jelleg, egy előre kifúrt (amerikai gyártmányú!) fémlapot kellett kicsit meghajlítani, és már kész is volt a befogadó elem. Sok alkatrész viszont régi kalasnyikovokból származott. Ezek megjárták a világ háborúit, van olyan faelem, amin még látszódnak a belevésett rovátkák. Schatznak azt mondják a helyiek, hogy ő egy egyiptomi fegyvert épít éppen, aminek alkatrészei Horvátországból érkeztek az államokba a délszláv háború után.

Az építkezés alatt Schatznak csak egyszer kell segítséget kérnie, a cső helyrekalapálásával nem boldogult. Utolsó előtti lépésként a szervezők még arra is figyeltek, hogy a fém részek ne rozsdásodjanak majd, végül pedig átalakították annyira a fegyvert, hogy félautomatának számítson, mivel a teljesen automata fegyverek birtoklását tényleg tiltják a szövetségi törvények. Az azért aztán kiderült, hogy egy kis technikai trükközéssel később persze ezt is ki lehet majd játszani.

A fegyverével elsőnek elkészült barkácsoló büszkén mosolygott, de azért rákérdezett, hogy mi van akkor, ha belefut egy rendőrbe, aki nem ismeri azokat a jogi kiskapukat, amiért nem illegális ezzel a fegyverrel mászkálni. A szervezőknek erre is kész válasza van: nyomtassa ki a vonatkozó paragrafusokat, és hordja mindig magával azokat.

Schatz is így tett, mielőtt másnap délelőtt elindult, hogy kipróbálja kész fegyverét. A töltényvásárlás simán ment, majd egy kanyonhoz autózott. A kalasnyikov másodpercek alatt ürítette ki az első tárat. Hozta a beígért minőséget, minden tökéletesen működött.

Leginkább az hozta zavarba, hogy mennyire egyszerűen ment minden. Belebújt az újságírókisördög, és elkezdte felhívni a környék rendőrkapitányságait. Még csak soha nem is hallottak hasonló jelenségről. Egyikük határozottan ki is jelentette, hogy ilyesmi itt nem fordulhat elő. Schatz a kapitányságától egy órányi autóútra szerelte össze a fegyverét előző nap délelőtt. És elég kicsit kutakodni a neten ahhoz, hogy hasonló lehetőségeket találjunk.

Az összeszerelt kalasnyikovokat el is lehet adni, az online fegyverboltokban 1600 dollár körül mozognak a hasonló AK-47-esek. A legtöbb államban a hasonló privát kereskedelmet pedig nem regisztrálják a hatóságok. Ráadásul mivel a fegyverek szériaszám nélkül kerülnek forgalomba, az útjuk amúgy is nehezen lenne visszakövethető.

Végül Schatz alkatrészeire bontotta otthon a fegyverét, majd fémfűrésszel is átment a részeken, és kikúrta az egészet a kukába. De rajta kívül csak ezen az egy alkalmon is voltak még tucatnyian, akik nem újságíróként érkeztek.

A statisztikák szerint nagyjából az amerikaiak 3 százaléka rendelkezik hasonló, modern fél-automata kategóriába sorolt fegyverrel. 84 százalékuk férfi, 86 százalékuk fehér, és 60 százalékuknak legalább két fegyvere is van. A főbb okok: gyűjtőszenvedély (28%), felkészülés a későbbi fegyvertartási szigorításokra (27%), célba lóvés(18%), önvédelem(17%), vadászat(6%).

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.