Táblára írt támadásokkal gyógyulnak a nemi erőszak áldozatai

Hogyan lehet kifejezni egy olyan traumatikus élményt, amelynek elmesélése legtöbbször fennakad a mindennapi közönyben, a gyanúsítgató visszakérdezésekben, az önmarcangolásban és a szégyenérzetben? - ezekre a kérdésekre kereshette a választ a 19 éves Grace Brown, miután egy barátnője elmesélte neki, hogy szexuálisan zaklatták. Brown, aki ekkor, 2011-ben a New York-i Vizuális Művészetek Iskolájának volt első éves hallgatója, aznap éjjel kitalált valamit: másnap lefényképezte a barátnőjét, ahogy egy kartonlapon egy, a támadója által mondott mondatot tart a kezében. A képet feltöltötte a netre, és az lassan önálló életre kelt.

"Mondd azt nekik, hogy azért sírsz, mert elestél" - a támadóm, nyolcéves koromban (projectunbreakable.tumblr.com/)

Mára az Unbreakable projektnek több tízezer követője van, Brown több száz megtámadott és megerőszakolt nőt és férfit fényképezett már le, és több mint ezren küldték már el neki saját képeiket, a világ minden tájáról. A projekt célja az volt, hogy a fényképek szereplőinek segítse a támadás feldolgozását, és közben a kiállásukkal segítsenek másoknak is. Ha valaki el is meri mesélni, mi történt vele, nagyon ritkán szokta konkrétan elmondani, mit mondott neki a támadója. Ezek a szavak általában örökre rejtve maradnak, és belülről mérgeznek.

"Ezt nem mondhatod el anyunak és apunak, oké?" - 17 éves unokatestvérem, amikor én 4 éves voltam (projectunbreakable.tumblr.com)

A Tumblren futó projekthez folyamatosan érkeznek az újabb képük. Az egyik áldozat, Ashley Ray szerint olyan érzés volt fényképezkedni támadójának mondatával, mintha egy ragtapaszt tépett volna le egy sebről. Amikor először meglátta nyomtatásban a róla készült képet, pánikrohamot kapott. Később mégis úgy érezte, hogy nagy tehertől szabadult meg. Olyan darabja ez életének, amit többet nem kell szégyenkezve és bűntudatot érezve rejtegetnie.

"Túl csinos vagy ahhoz, hogy leszbikus legyél" (projectunbreakable.tumblr.com)

Brown közben halasztott egy évet a főiskolán, és az Egyesült Államokat járja, hogy iskolákban beszéljen a projektről, és tanácsot adjon azoknak az iskolásoknak, akiknek már zaklattak életük során.

"Nem tudok megbaszni egy síró lányt" (projectunbreakable.tumblr.com)

Tavaly novemberben egy amerikai főiskola kampuszán a projekttől inspirálódva diákok tüntettek az iskola vezetői ellen, mert azok nem vették komolyan az oda járó diákok szexuális zaklatásokat jelentő panaszait. A diákok azokat a lerázó, visszakérdező, gúnyolódó üzeneteket írták fel a lapokra, amiket a zaklatott lányok kaptak, amikor megpróbálták elmesélni, mi történt velük. Az eset hatalmas médiafigyelmet kapott akkor, és végül a vezetőség egy csomó változtatást léptetett életbe a kampuszon.

"Miért nem halasztasz egy évet, és dolgozol addig a Starbucksban? Mire visszajönnél, addigra ő már lediplomázott." - a dékán szavai a főiskolán

Brown szerint a projektje azért lehet sikeres, mert sokkal közelebb tudja hozni a megtámadottak valóságosságát. Lehet bármilyen statisztikát felhozni a szexuális erőszakról, azokat könnyű elfelejteni. De azt viszont sokkal nehezebb, ahogy valakinek az arcát nézed, ahogy épp támadójának mondatait tartja a kezében.

"Mondtam, hogy nem vagy leszbikus, baby" "Egy hálátlan kis kurva vagy"
"Csak tíz percig fog tartani az egész" - az utolsó mondata, amire emlékszem
"Ha valaha megpróbálod valakinek elmondani, a legnagyobb hazug kurvának foglak beállítani" - Nevelőapám, 12 éves koromban
"Azok után, amin keresztül mentünk miattad (az egészségügyi ellátásomra gondolnak), ez a LEGKEVESEBB, amit megtehetsz értünk" - mindkét szülőm, miután zaklattak
Első támadó: "Félsz tőlem?" Második támadó:"Ugye tudod, hogy erősebb vagyok nálad?"
"Hát nem jó érzés?" - hároméves voltam
"Legyél jó kislány, ne mondj semmit, oké?" - csend.

Vannak olyanok is, akik nem a támadójuk mondatait örökítették meg, hanem azt a közönyt vagy értetlenkedést, amit azután tapasztaltak, hogy beszélni mertek a támadásról:

"Részeg volt, nem nagy ügy. Nyugodj meg" - az első ember, akinek elmondtam

A fényképezkedés csak egy lehetséges kezelése egy ilyen traumának, ami nagy bátorságot és elszántságot kíván Brown szerint, de semmiképpen sem kizárólagos út. Szerinte a legfontosabb, hogy ha bárkit hasonló támadás ér, akkor legyen legalább egyetlenegy valaki, akinek őszintén el tudja mondani, hogy mi történt vele.

A projekt itt lelhető fel Facebookon.

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.