Mától nincs megállás!

Ebben a cikkben mutatjuk meg nektek a legjobb margitszigeti helyeket, hogy amikor végre eljön a nyaralás, zavartalan legyen a szórakozásotok a Margitszigeten.

Óriási kockázatot jelent a Margitszigeten, hogy megfelelő helyismeret, vagy mondjuk a 444 segítsége nélkül könnyen tragédiába torkollhat egy elsőre ígéretesnek tűnő szituáció.

Ezért mielőtt felkeresed a Palatinusszal szemben lévő kolbászost és lángosost, olvasd el ezt a cikket, mert könnyen tragédiába fordulsz.

Háromféle kolbászt, tarját és lángost próbáltunk, hogy neked jó legyen!

Nézzétek ezt a gyönyörű húst (kolbász 1.), azt Isten szerelmére:

Pedig ez még csak a bevezetés, mert a kolbász 2. és a kolbász 3. még ennél is sokkal jobb. Nincs mese, ez jórészt az alapanyagokon múlik: ha friss a kolbász és nem rontod el, jó lesz a végeredmény.

A Palatinusszal szemben lévő kolbászsütő nem olcsó, de tényleg kiváló hely, és ha a környéken jártok, legalább egyszer próbáljátok ki. Imádni fogjátok!

Húsok, szaftok, zsírok: magyaros konyha at it's best.

Itt nem szórakoznak osztrigával, nem tolnak az arcodba vajban posírozott nyelvhalat, inkább vaskos húsokkal tömnek meg, hogy evés közben egyre több gombot kelljen kigombolni a gatyádon. És amikor felállsz, lehúzott cipzárral sem csúszik le a nadrág. Pompás, nem?

Akkora kajáról beszélünk, hogy súlyzózni tudsz vele, ami persze egy hatkilós szafaládéról is elmondható, ez a tízdekás kolbász viszont tényleg jó, sőt, kiváló.

Alapszabály, hogy ha egy nő kolbászozni hívja az embert, nem szabad nemet mondani. Főleg, ha a tokaji aszú is kerül abba a kolbászba. (Ebbe most nem került.)

Pa-pír-tá-nyé-ron.

Azt mondanánk erre, ez olyan, mint a piacon/strandon, de elvileg egy ilyen hely két dologban más: az egyik az állandó minőség, amit feltétlenül tartaniuk kell, a másik a dizájn, amivel be kell csalogatni az embereket. Amivel piedesztálra kell emelni a kolbászozást. Kíváncsi voltam, hogy sikerült megvalósítani ezt az egyébként remek ötletet.

Nézzétek csak meg, gyönyörű:

Annyi hús, zsír, koleszterin van a tányéron, hogy egy elhivatott dietetikust újra kéne éleszteni csak a látványtól, pedig ezt nem nézni, hanem kóstolni kell: remek fogás, amiben a szépen sült hús keveredik a szalonna és a dödölle füstölt ízeivel és a káposztáéval, ami - félreértés ne essék - nem könnyít a fogáson.

Beleharapsz a lángosba, és mint egy hívő a papnak, úgy gyónod meg, hogy eddig csak értékelhetetlen szemetet ettél, de mostantól jó leszel, és csak rendes lángossal kezdesz. Tökéletes.

És az étterem is úgy barátságos, hogy közben azért modern:

És most jön a nehéz része: bírálatot mondani.

Gondolkoztam, hogyan is fogjak hozzá. Bármilyen tekintetben vizsgálom ugyanis a helyet, az pont a határon táncol egy jó és egy rossz között. Kicsit olyan, mint amit félszívvel csinálnak. A fele már benne van, a másik fele hiányzik.

A kolbászmenü ára (választható háromféle kolbász): 1100 forint.-
Savanyúság: 250.-
Sör: 550.-
Tarja külön: 600.-
Lángos: 500.-
Dreher csapolva:550.-
Dreher üveges: 480.-

A kolbász és savanyúság olyan, mint bármelyik lacikonyhánál. A sültkrumpli nem mirelit, inkább középkategóriás steakburgonya.

Hoddog: 450.-
Melegszendó: 450.-

A hoddog kiflije nem kalácstésztából van, a héja mégsem ropogós. A virsli műbeles, alsókategóriás, van viszont feltét: hagyma és ubi. A meleggszendó kiszáradt, megégett. Zoltán, aki elfogyasztotta, azt mondta utána: "Pont olyan rossz, mint amilyet én csinálok otthon."

A helyről Erdélyi kolléga írt, itt.

(x) A cikk elkészülésében közreműködött: Vodafone. Legek hálózata.

A cikkben szereplő mondatok túlnyomó részét az I Love Balatonról illetve a Városban-blogról idéztük, köszönet érte!