• Kedden ítéletet hirdetnek a cigánygyilkosságok perében.
• Az ügyet mára nem sokan követik, pedig a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb esetéről van szó.
• A gyilkosok hat embert öltek meg csak azért, mert cigányok, és voltak, akiket kifejezetten azért, mert rendezett életvitelű cigányok.
• Az ítélet fontos lesz, de valószínűleg nem tud majd választ adni minden kérdésre.

A per már két éve húzódik, a vádlottakat pedig 2009. augusztus 21-én fogták el Debrecenben. Éppen ezért vált sürgőssé az utóbbi hónapokban, hogy sikerüljön az ügy végére jutni. Ha ugyanis négy éven belül nem sikerült volna ítéletet hozni, a vádlottakat el kellene engedni. A magyar kriminalisztika történetének egyik legsúlyosabb ügyében ez aligha lett volna elfogadható eredmény.

A pert indulásakor, 2011 tavaszán óriási érdeklődés kísérte. A tárgyalásokon tolongtak a tudósítók és a politkusok. Aztán ahogy elhúzódott az ügy, ez a figyelem lassan elkopott, mára pedig már gyakorlatilag csak néhány jogvédő követi a fejleményeket.

Érdemes ezért felidézni, pontosan miről szólt ez az ügy.

• 2008 júliusa és 2009 augusztusa között hat embert öltek meg, köztük egy gyereket.
• Az áldozatok minden esetben cigányok voltak, és mindig azért választották ki őket, mert cigányok. A támadásokat mindig lesből hajtották végre, alapos tervezés után.
• Az utolsó két gyilkosságnál már kifejezetten az volt a cél, hogy rendezett életvitelű, megbecsült embereket öljenek meg. Így akarták provokálni még jobban a cigány közösséget, azt remélve, hogy még súlyosabb etnikai konfliktus következhet.

Kik a vádlottak?

• K. Árpád elsőrendű vádlott, a vádirat szerint értelmi szerző.
• Öccse, K. István másodrendű vádlott, elkötelezetten cigányellenes.
• P. Zsolt kutyakiképző, István barátja, nyakán neonáci tetoválással.
• Cs. István, egykori katona, aki az utolsó két gyilkosság során a sofőrjük volt.

A vád szerint a gyilkosok úgy döntöttek, saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást, mert úgy érezték, az állam nem elég kemény a cigányokkal. A legrosszabb személyes tapasztalatai K. Istvánnak voltak cigányokkal, őt volt, hogy megverték, és egy verekedés során egy roma biztonsági őr meg is késelte, ami után ki kellett venni a lépét. Fordulópont volt számukra az olaszliszkai lincselés is, mely után szintén úgy érezték, a saját kezükbe kell venniük a büntetést. Próbálkoztak a Magyar Gárdánál is, de úgy érezték, ott nem kapják meg, amit akarnak. Ezért fegyvereket szereztek, és először csak házakra lőttek, majd emberekre. Az első gyilkosság után pedig már nem volt visszaút. A vádlottak profiljáról részletesebben itt lehet olvasni.

Hogyan kapták el őket?

A rendőrség sokáig sötétben tapogatózott, egy jó ideig nem is kötötték össze az eseteket. Nagyobb figyelmet a tatárszentgyörgyi gyilkosság után kapott az ügy, ezután még az FBI-tól is segítséget kaptak a hatóságok.
Nem tudjuk pontosan, hogyan kapták el végül a tetteseket, de döntő szerepe lehetett a telefonhívások elemzésének. Arra ugyan ügyeletek a tettesek, hogy mindig más számot használjanak, de ez nem volt elég álca. A gyilkosságok helyszínein, azok időpontjában történt hívások elemzésekor kiderült, minden esetnél volt egy olyan hívás, mely sem azelőtt, sem azután nem fordult elő a környéken. A telefonszám ugyan mindig más volt, de a készüléket már be lehetett azonosítani.

Hogyan zajlott a tárgyalás?

Az első és másodrendű vádlottak, vagyis a K. testvérpár azt a taktikát választotta, hogy az első, még halálos áldozatokkal nem járó támadásokat elismerték. Azt mondták, ez hiba volt, de ennél többet nem tettek, és legközelebb akkor találkoztak a fegyverekkel, amikor elfogták őket. A harmadrendű vádlott, P. Zsolt mindent tagadott.

Cs. István ugyanakkor részletesen mesélt az utolsó két gyilkosságról, amelyekben sofőrként vett részt. Azt mondta, azért nem tudott kiszállni, mert K. Árpád halálosan megfenyegette.

A tárgyalás során az egyik koronatanú, F.-né Ny. Éva visszavonta minden vallomását, amit a nyomozás során tett. Ő volt a debreceni klub vezetője, ami a vádlottak bázisa volt, és ahol elkapták őket. A nő egyben K. Árpád szeretője is volt. A nyomozás alatt 16 vallomást tett, amelyekben részletesen beszélt a gyilkosságokról, majd a bíróságon mindezt visszavonta. Azt mondta, fantáziavilágban élt a nyomozás során. A visszavonásnak azonban jó eséllyel nem sok szerepe lesz az ítéletben.

Alapvető fordulat a tárgyaláson nem történt. Senki nem vallott új fordulatról, nem derült ki az ügyet döntően befolyásoló, korábban nem ismert részlet.

Az idegek viszont már nehezen bírták. Az önmagában is nagyon bonyolult ügyben tovább feszítette a húrt, hogy P. Zsolt ügyvédjének kizárása miatt meg kellett ismételni mind a harminc tárgyalási napot, amin az ügyvéd részt vett. Kiderült ugyanis, hogy Varga Zoltán kirendelt védő apja korábban eljárt az ügyben, ez pedig összeférhetetlenséget jelent. Ekkora merült fel komolyan, hogy nem sikerül ítéletet hozni határidőre.

Milyen hibák voltak?

• A bírói tanács vezetője, Miszori László kiakadt a rendőrség dilettantizmusa miatt, például azért, ahogy a vádlottak elfogáskor készített jegyzőköny kinézett. „Mit kezdjek vele? Dobjam ki? Mert ennyit ér" – mondta egy tavaly őszi tárgyaláson.
• A rendőrség a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságot eleinte balesetnek vélte, az egyik rendőr a helyszínen levizelte a nyomokat.
• A tiszalöki gyilkosság idején még igazoltatták is a kocsiban várakozó Cs.-t, aki azt mondta, egy randevű miatt várakozik ott, a rendőröknek azonban nem tűnt fel a gyanús alibi.
• Arról nem is beszélve, hogy Cs.-nek voltak titkosszolgálati kapcsolatai, a tiszalöki gyilkosság után pedig fel is kereste őt kapcsolattartója, de csak általánosságban érdeklődött a gyilkosságokról.
• K. Istvánt pedig korábban megfigyelte a titkosszolgálat. Nem sokkal a támadássorozat kezdete előtt aztán befejezték a megfigyelést.
• Van olyan elkövető, akiről a nyomozás nem szól. Amikor fegyvereket raboltak, négy tettes volt, ekkor azonban Cs. István még nem volt velük. Nem lehet tudni, ki volt a negyedik, és erről azóta sincs szó.

Ha megszületik az ítélet, lezárul az ügy?

Az ítélet természetesen fontos lesz és alapos bírósági eljárás végén születik meg.

Azonban még ha el is ítélik a vádlottakat, lesznek olyan kérdések, amelyekre továbbra sem lesz válasz. A Besenyszögön rabolt fegyverek ugyanis önmagában nem lettek volna elegendőek, ahogy az ott szerzett lőszerek sem. Valahonnan meg kellett, hogy szerezzék a továbbiakat. Ahogy az sem világos, honnan volt pénzük egyéb eszközök beszerzésére, az alapos előkészületekre. Vagyis továbbra is kérdés lehet, hogy voltak-e további támogatók, vagy konkrét felbujtók.