• Az 1930-as évek Hollywood legjobb korszakai között szerepelnek.
• Pedig ebben az időszakban a filmstúdiók vezetői együttműködtek a nácikkal.
• Forgatókönyveket írtak át.
• Zsidó származású művészeket vettek le a stáblistákról.
• Az MGM stúdió vezetője még zsidó származású feleségétől is elvált.
• Mindent ezt csak azért, hogy zavartalanul tudjanak üzletelni Hitler Németországával.

Az I. világháború előtt Németország volt a világ második legnagyobb filmpiaca az amerikai után. Ugyan a gazdasági világválság miatt a mozijegyek eladása visszaesett, de az amerikai filmstúdiók bíztak benne, hogy a német piac újra megerősödik, ezért mindent elkövettek, hogy jó viszonyban maradjanak a nácikkal.

Nyugaton a helyzet változatlan

1930. december 5-én a nácik 300 mozijegyet vásároltak a Nyugaton a helyzet változatlan című amerikai film berlini bemutatójára. Az  Erich Maria Remarque regényéből készült film a világháború borzalmait mutatta be, és Németországban fájó emlékeztető volt a háborús vereségre.

Amikor a filmben éppen a visszavonuló német katonákat mutatták a nácik kiabálni kezdtek.

A németek bátrak voltak. Szégyen!

Joseph Goebbels "spontán" beszédet mondott az első sorból, majd a nácik bűzbombákat dobtak a filmvászon felé, és patkányokat engedtek el. A mozit le kellett zárni, és a náci újságok másnap részletesen beszámoltak a botrányról. Hat nappal később a cenzorok letiltották a filmet valamennyi német moziból.

Ez utóbbi döntés elég érzékenyen érintette Carl Laemmle-t, a gyártó Universal stúdió Németországban született vezetőjét.

1931-ben egy újravágott változattal utazott Németországba, ám az ottani külügyminisztérium azt követelte: a világon sehol se mutassák az eredeti verziót. A Universal belement ebbe, és a film visszakerülhetett a német vásznakra.

Cenzúra ügyi konzul Los Angelesben

A nácik az Unviersallal szembeni sikerek után Georg Gysslingot nevezték ki konzulnak az amerikai film fővárosába. Neki gyakorlatilag egyetlen feladata volt: megakadályozni, hogy Németország érdekeivel ellentétes filmek készüljenek az amerikai stúdióknál.

Gyssling olyan jól végezte a munkáját, hogy volt film, ami kizárólag az ő közbenjárása miatt nem készülhetett el.

A The Mad Dog of Europe (Európa veszett kutyája) című mozi kifejezetten a nácik hatalomra kerüléséről és Hitlerről szólt, és a címéből sejthetően nem festett túl hízelgő képet a német rendszerről.

A konzul a profitjukért aggódó stúdiók segítségével még az amerikai civil jogvédő Rágalmazás Elleni Ligát (Anti-Defamation League) is rávette, hogy foglaljanak állást a film ellen. Ők úgy érveltek, hogy a nácik, Németország és Hitler kedvezőtlen bemutatása antiszemita indulatok gerjeszthet Amerikában, de ha a forgatókönyvírók kivennék ezeket az utalásokat, akkor nem lenne gond a mozival.

Végül a filmet nem forgatták le.

Inkább elvált a zsidó feleségétől

Bár a stúdióknak a 30-as évek közepén nem volt nyereséges a német piac, de továbbra sem akarták feladni pozícióikat. Rendszeresen szedték le a stáblistákról a zsidó származású művészek nevét. Sőt, 1937-ben a Paramount német fiókjának főnöke Paul Thiefes lett, aki maga is tagja volt a náci pártnak.

Az MGM stúdiót sem kellett félteni, a berlini irodavezetőjük, Frits Strengholt a náci propagandaminisztérium kérésére vált el zsidó származású feleségétől, aki nem sokkal később egy koncentrációs táborban halt meg.

1941: Büszkék lehetünk a kiállásunkra

Az egész kollaborálós történet talán legvisszataszítóbb pillanata 1941-ben jött el.

A 20th Century Fox vezetője, Darryl F. Zanuck beszédet mondott egy kongresszusi bizottság előtt, ahol büszkén hangoztatta: a nácik milyen sok hollywoodi filmet tiltottak be, mert azok bemutatták az amerikai életstílust, ami élesen szemben állt a nácikéval.

Mondjuk azt a részt meg pont kifelejtette, hogy 12 hónappal a beszéde előtt még az ő stúdiója is vígan üzletelt a náci Németországgal.

(főleg HollywoodReporter, meg innen-onnan)