A 2013/14-es spanyol bajnokság úgy fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mint a bajnokság, amely előtt mindenki más nagyon látványosan feladta. Amikor a többiek végleg lemondtak az egészről, és külön bajnokságot írtak ki maguknak, aminek fődíja két Bajnokok Ligája-hely. 2012 vége felé még volt egy pillanat, amikor azt lehetett hinni, hogy az Atléticónak sikerülhet, de aztán győzött a józan ész és a tévéközvetítésekből befolyó, igazságtalanul elosztott pénzek: amíg az egészet nem alakítják át radikálisan, a spanyol bajnokság csak a Barcelonáról és a Real Madridról fog szólni.

Nehezen is szólna másról, amikor a két csapat játékoskerete a nyáron még tovább erősödött. A katalánok megvették a piacon megszerezhető legjobb focistát, Neymart, a madridiak pedig a két legjobb spanyolt, Iscót és Illarramendit. És valószínűleg meg fogják venni Gareth Bale-t is, kerül, amibe kerül. Ha 100 millió euróba, akkor 100 millió euróba. A két szuperklub nyári nagybevásárlásának viszont már hírértéke sincs, hiszen évek óta ez folyik. A 2013-as átigazolási szezonban sokkal érdekesebb volt, hogy a mögöttük kullogó mezőny mennyivel gyengült meg.

A 2012/13-as spanyol bajnokság harmadik helyezettje, az Atlético Madrid a nyáron eladta legjobb játékosát, Radamel Falcaót a Monacónak. A negyedik Real Sociedad legjobbja, Asier Illarramendi ugye Madridba távozott. Az ötödik Valencia kulcsembere, a tavalyi szezonban legtöbb gólt szerző sanyol játékos, Roberto Soldado a Tottenhambe szerződött. A hatodik Málagát gyakorlatilag kiárusították, a csapat legjobbja, az új iniestának és a spanyol válogatott jövőjének tartott Isco szintén Madridba ment. A Sevilla ugyan tavaly csak kilencedik lett, de ők is eladták legjobb játékosukat, a spanyol válogatottban is egyre fontosabb szerephez jutó Negredót, aki a Manchester Cityhez ment.

Az Athletic Bilbao a tavaly végig duzzogva a kispadon – vagy ott sem – üldögélő Fernando Llorentét végre elpasszolta a Juventusnak, ám mivel megvették a Betisből az irányító középpályás Beñatot, ők lehetnek az egyetlen csapat, amely erősödött a nyáron. Ami elég is lehet ahhoz, hogy idén előrébb lépjenek a tavalyi 12. helyről. Barcelonában és Madridban ettől még nyugodtan aludhatnának.

De nem alszanak nyugodtan, mivel aki egy kétszereplős versenyben második lesz, az nem örül az ezüstéremnek, hanem zokog az utolsó helyen. Mindenki másnak sikerült elvenni a kedvét – és persze az anyagi lehetőségeit – a spanyol bajnoki címtől, cserébe viszont a két óriás olyan helyzetbe lavírozta magát, ahol tényleg csak az első helynek tudnak örülni a szurkolók. Hiába nyerte meg tavaly a Barcelona gyakorlatilag már karácsony előtt a spanyol bajnokságot, az elvesztett BL-elődöntő után Katalóniában annak sem tudtak önfeledten örülni.

A Bayern München elleni 0:7 után a Barcelona-drukkerek legalább abban bízhattak, hogy ennél már semmi sem lehet rosszabb – aztán persze, hogy rosszabb lett. Tito Vilanova kiújúló rákja miatt a nyár közepén kellett új edzőt keresni, amikor már valamire való szakember nem volt a piacon. Végül a cilinderből azt a Tata Martinót sikerült előhúzni, akinek elkötelezettsége a Barcelona stílusa mellett meggyőző, és Messivel is jól ki fog jönni, arról viszont fogalma sincs senkinek, hogy dél-amerikai múltjával hogy fog teljesíteni Európában. Az optimisták szerint Guardioláról sem gondolta senki, hogy mire lesz képes, amikor 2008-ban szinte nulla edzői tapasztalattal átvette a Barçát. A realisták szerint viszont olyan egyszer volt a foci történetében.

Ha a kényszerű edzőváltás nem lett volna elég, a Barcelona csendes felkészülés helyett egy értelmetlen és tragikusan szervezetlen délkelet-ázsiai túrával múlatta az előszezont. Martinónak az első bajnoki forduló előtti heteket Neymar csapatba illesztésével, a kiöregedő Xavi utáni középpálya megszervezésével és egyéb szakmai kérdésekkel kellett volna töltenie, nem Kuala Lumpurban izzadva. Valamint legalább egy középhátvédet sem ártott volna venni. Így viszont előbb Thiago Silva, most pedig valószínűleg David Luiz csúszott ki a katalánok kezei közül, és hiába az most a hivatalos szöveg, hogy az újra felépülő Puyol lesz a védelem erősítése, a Barcelona hátvédsora vészesen lyukasnak tűnik. Egy Negredo nélküli Sevilla ellen elég lehet ez is, egy Bayern elleni BL-elődöntőben viszont nagyon nem.

A Barcelona védelmének egyetlen szerencséje, hogy az első hónapokban úgysem fog a kutya sem rájuk figyelni. Neymar és Messi egy csapatban szerepeltetése – Edmund Blackadder szavaival élve – a legnagyobb attrakció lehet azóta, hogy a rómaiaknak eszükbe jutott oroszlánokat és keresztényeket közösen színpadra állítani. Ahogy Puskás és Di Stefano, úgy a brazil és az argentin is korszakalkotóan nagy páros lehetnek, akik annyi gólt rúgnak, hogy még egy lyukas védelmet is képesek kompenzálni.

Neymar amióta Barcelonában van, következetesen és alázatosan visszavett az arcából, és nyilván okos kommunikációs tanácsadók szavára hallgatva csak arról beszél, hogy ő a világ legjobbját jött segíteni. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy még senki sem tudja, mi Martino pontos elképzelése a két zseni feladatáról a pályán, és egyáltalán hova a fenébe lesz állítva a gyepen rajtuk kívül Iniesta, Cesc, Villa Pedro és a tavaly már meggyőzően jó Tello. Már ha egyáltalán bárhova.

Szemben a Mourinho alatti évek idegbajával, Carlo Ancelotti érkezésével Madridban varázsütésre megnyugodott minden. A portugál még megpróbált egy kicsit kívülről is visszaköpni, Cristiano Ronaldóval folytatott üzengetése a médiában a nyár egyik csúcspontja volt, ám ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy a Real Madrid várja jobb pozícióból a rajtot. Függetlenül attól, hogy végül megérkezik-e Gareth Bale, aki bármennyire jó focista, sokkal inkább tűnik Florentino Pérez elnök személyes szeszélyének, mint olyan játékosnak, akire most nagyon szüksége van a madridi kezdő tizenegynek.

Madridban ugyanis nagyon okosan erősítettek a nyáron. Kezdve mindjárt Ancelottival, akinek tapasztalatához, profizmusához kétség sem fér, és a kimért, száraz humorú olasz minden bizonnyal nagyon jót fog tenni a klubnak. Azzal, hogy Xavi már nem a régi, időtlen idők óta először van reális esély arra, hogy a Madrid középpályája fel tudja venni a versenyt a Barcelonával – még kreativitásban is. A Xabi Alonso-Isco-Özil tengely észben és technikában nem rosszabb egy Xavi-Iniesta-Cesc triónál, legfeljebb még nem annyira összeszokottak. És akkor Modricról, és a két nagyon ígéretes új fiúról, Illarramendiről és Casemiróról még nem is volt szó. (Kakát megint nem sikerült elpasszolni, de őt már sajnos nagyon nehéz futballistának tekinteni.)

Ha van gyenge pontja Ancelotti Madridjának, különös módon éppen a csatársor. Az alapján, amit az előszezonban láthattunk, az olasz valószínűleg valamivel hátrébb húzza Cristiano Ronaldót annál a pozíciónál, ahol Mourinho alatt szabadon vágtathatott, és lehet, hogy ez visszaveti a portugál játékos gólszerzési potenciálját. Higuaín a nyáron Nápolyba szerződött, Benzema nem mindig megbízható, és ha esetleg ő lesérül, nincs megbízható cseréje. A két fiatalnak, Moratának és Jesének ez a szerep még túl nagynak tűnik.

A mérleg nyelve tehát indulás előtt a Madrid felé látszik billenni, és az is nekik kedvezhet, hogy egy ilyen kétszereplős versenyben nincs idő felvenni a bajnokság ritmusát, azonnal robbantani kell. Tavaly a Barcelona annak köszönhetően nyerte meg a bajnokságot, hogy a Real Madrid még ősszel többször is botlott könnyű ellenfelekkel szemben. Innentől kezdve a katalánoknak már csak tartaniuk kellett az előnyüket, és végül 15 pontos különbséggel lettek bajnokok. Ha igaz a sejtés, hogy Tata Martino csapata még nem állt össze, és ez az első fordulókban pontvesztésekben és megmutatkozik, a Barcelona vért izzadva sem fogja tudni behozni a hátrányát.

Az utóbbi években a két csapat egymás elleni párharcai globális médiaesemények lettek, azonban a bajnokságot nem ezek a meccsek döntötték el. A két mérközésen legfeljebb hat pontot lehet ráverni az ellenfélre, ami eddig soha nem volt elég arra, hogy a kisebb ellenfelek ellen elhullajtott pontokat kompenzálja. Ha a dolgok nem változnak a spanyol fociban, talán eljön a pillanat, amikor a két csapat egyaránt 36 győzelmet söpör be, és tényleg egymás ellen döntik el a bajnokság sorsát, de addig az lesz a végső győztes, aki a szezon elején nem, vagy legalábbis kevesebbet hibázik. És a jelek szerint ez a Real Madrid lesz.

Bajnok: Real Madrid
Copa del Rey-győztes: Barcelona
BL-indulók: Barcelona, Atlético Madrid, Valencia
EL-indulók: Sevilla, Real Sociedad, Athletic Bilbao
Kiesők: Almería, Elche, Osasuna