• Öt évvel és nyolc hónappal a gyilkosság után vádat emeltek Benazir Bhutto feltételezett gyilkosa ellen.
• Azt feltételezik, hogy Pervez Musharraf volt az, aki a gyilkosság idején Pakisztán elnöke volt.
• Még ha készségesen el is hinnénk ezt, bizonyítani nagyon nehéz lesz a vádat.
• Például azért, mert a bizonyítékokat gondosan megsemmisítették.
• Így az egész történet inkább tűnik a pakisztáni politika ezerrészes szappanoperákat szégyenben hagyóan fordulatos mindennapjai részének.

Augusztus 20-án hivatalosan is vádat emeltek Pervez Musharraf ellen Pakisztánban. A volt elnököt, aki hatalma csúcsán egyszerre volt államfő, védelmi miniszter és vezérkari főnök, Benazir Bhutto kétszeres exminiszterelnök meggyilkolásával vádolják. A miértekre is kitérek majd, de előbb inkább arra koncentrálnék, hogy van-e esély Musharraf - vagy, ha már itt tartunk, bárki más - bűnösségének bizonyítására?

Mit tudunk?

• Ahhoz képest, hogy magát a merényletet kamerák is rögzítették, meglepően keveset.
• Csak sejtéseink vannak a halál okáról.
• A bizonyítékok nagy része szándékos vagy vétlen hanyagság miatt megsemmisült.

A Bhutto-gyilkosság nyomozása meglehetősen sajátos volt. A vizsgálat részleteiről Heraldo Munoz, az ENSZ mostani főtitkár-helyettese és a Bhutto halálát vizsgáló nemzetközi különleges nyomozócsoport vezetője írt könyvet. A hamarosan megjelenő, Getting Away with Murder című művet maga a szerző összegezte a Foreign Affairsben publikált cikkében (Itt a link, ha valamiért nem működne, akkor ingyenesen regisztrálni kell).

Munoz összegzése szerint több jel is arra utal, hogy a pakisztáni hierarchia csúcsán valaki vagy valakik igyekeztek eltusolni az ügyet. Ennek a leglátványosabb példája az, ami a tetthelyen történt.

A gyilkosság helyszínét pár órával a merénylet után egyszerűen feltakarították. Tűzoltóautók jöttek, és fecskendőkkel mindent felmostak. Minden bizonnyal bizonyítékok százai semmisültek meg, még úgy is, hogy az ilyen és ehhez hasonló merényleteket vizsgáló, titkosszolgálati tisztekből és rendőrökből álló nyomozócsoport (JIT) másnap hét órás munkával a környező háztetőket és a szennyvízcsatornákat átvizsgálva többet is megmentett. Például egy tölténynek a hüvelyét, amit az egyik merénylő fegyveréből lőttek ki, vagy az öngyilkos robbantó koponyadarabját.

Ennek ellenére a tetthelyről összesen 23 darab bizonyítékot tudtak összegyűjteni - egy ilyen robbantás után több ezer darab bizonyíték lenne a normális. A 23 bizonyíték között volt Bhutto páncélozott Toyotája is, amiben az életét vesztette. Az autót gondos kezek alaposan kitakarították.

Minek nyomozni, ha megvan a tettes?

Mire a JIT a helyszínre ért, hivatalosan már nem is lett volna dolguk. Az eleve egy napos késéssel felállított csoport tagjai éppen Ravalpindi rendőrkapitányával, Saud Azizzal teáztak - Aziz valójában feltartotta a nyomozókat -, a belügyminisztérium szóvivője fontos bejelentést tett a tévében.

Nem kevesebbett állított, mint hogy 24 órával a gyilkosság után már elő is került egy lehallgatott telefonbeszélgetés, amiben állítása szerint a pakisztáni Talibán akkori vezére, Baitullah Mehsud gratulál egy Maulvi Sahib nevű embernek a "lenyűgöző melóhoz". Bhutto haláláról pedig azt, hogy a politikus a páncélozott Toyota különlegesen kialakított tetőablakának kilincsébe verte be a fejét, amikor testőrei berángatták. Magyarán, nem a lövések, vagy a robbanás, hanem ő maga tehet a haláláról, kellett neki integetni.

Mindkét állítással vannak problémák.

Kezdjük talán a hangfelvétellel:

• Milyen meglepően kényelmes, hogy alig 24 órával a merénylet után már sikerül is elcsípni egy telefonbeszélgetést.
• De nemcsak elcsípni sikerül, hanem elemezni is.
• Merthogy a felvételen egyáltalán nem hangzanak el nevek.

Persze nem zárható ki, hogy a pakisztáni titkosszolgálatnak, az ISI-nek sikerült azonosítania Mehsudot, akit a talibán vezéreként nyilván megfigyeltek, már ha nem egyenesen együttműködtek vele. Az ISI viszonylatában ez nem volna meglepő, a pakisztáni titkosszolgálat volt az afgán tálibok fő támogatója is, és kiterjedt kapcsolatai vannak különböző iszlámista terrorcsoportokkal - erről bővebben is írtam ebben a három részes cikksorozatban, még az Indexen.

És az is tény, hogy Mehsud fenyegetésként élhette meg Bhutto hazatérését. Bhutto ugyanis tárgyalásokban volt Musharraffal, kiegyezésük pedig azt jelentette volna, hogy a mindkettejükkel jó kapcsolatban álló Egyesült Államok érdekei erősödtek volna Pakisztánban. Ez pedig nem sok jót vetített előre a táliboknak.

Mehsud viszont vehemensen tagadta, hogy köze lenne a merénylethez, pedig a gyilkosság tálib körökben inkább dicsekvésre adott volna okot.

Ami pedig Bhutto halálának okát illeti:

• A merényletről készült felvételeken az látszik, hogy Bhutto a lövések eldördülése után bezuhan az autójába.
• Az egyik helyszínelő rendőr állítása szerint a politikusnő agyveleje a kocsi egyik ablakára és ülésére fröccsent.
• A kocsit gondosan kitakarították, így a JIT és később a Scotland Yard nyomozói ezt már nem láthatták.
• De a tetőablak kilincsén sem találtak semmilyen nyomot, ami arra utalt volna, hogy Bhutto beverte a fejét.

A Scotland Yardot 2008 januárjában, a közvélemény fokozódó nyomására vonták be a nyomozásba. A brit nyomozók két és fél hétig vizsgálták a bizonyítékokat. Arra jutottak, hogy

kategórikusan nem zárható ki a golyó ütötte seb, de az elérhető bizonyítékok azt sugallják, hogy ilyen nem volt.

A londoni rendőrség nyomozói szerint pedig Bhutto valóban a tetőablaknak ütötte a fejét a robbanás következtében.

Munoz cikkében és könyvében még ezernyi anekdotával bizonyítja, hogy a pakisztáni szervek igyekeztek akadályozni a nyomozást és tisztára mosni azokat, akik bizonyítékokat semmisítettek meg. A tetthely felslagozása ügyében például 2008. február 14-én indult vizsgálat, amit egy nappal később már le is zártak azzal, hogy a helyszínt biztosító parancsnok a ravalpindi kapitány beleegyezésével, a közrend fenntartására hivatkozva döntött így. Munoz saját forrásaitól úgy tudja, hogy valójában a hadsereg adott parancsot erre. És ez egybevág azzal, hogy minden korábbi esetben, amikor egy tetthelyet felslagoztak, azt a hadsereg utasítására tették.

Ezek alapján akár feltételezhetnénk is, hogy tényleg Pervez Musharraf állt a történtek hátterében - még ha ezt ezek alapján bizonyítani nehéz is lenne.

De

De 2007-ben különös politikai helyzet volt Pakisztánban. Az ország választásra készült - Bhutto és egy másik kétszeres, szintén önkéntes száműzetésben élő exminiszterelnök, Navaz Sharif is ezért tért haza. A választáson Musharraf is indulni akart, de mert éppen ő volt a hadsereg vezérkari főnöke is, erre az alkotmány alapján nem lett volna joga. És ezt az illetékes bíróság is így gondolta. A gyilkosság idején Musharraf pozíciói valójában már annyira meggyengültek, hogy folyamatos tárgyalásban volt Bhuttóval a hatalommegosztásról.

Az egyezség alapján Bhutto lett volna a miniszterelnök, Musharraf pedig elnök maradhatott volna. Musharraf politikai túlélésének gyakorlatilag Bhutto volt a kulcsa. Így az adott körülmények között valójában Musharrafnak fűződött a legkevesebb érdeke Bhutto halálához.

Hogy most mégis megvádolták, annak inkább politikai okai lehetnek. Musharraf 2008-as bukása után a pakisztáni politika szép hagyományait követve önkéntes száműzetésbe vonult - pakisztáni viszonylatban az önkéntes arra utal, hogy ha az országban marad, akkor a börtönt kockáztatja. Ebből idén márciusban tért haza, hogy induljon a választásokon. Ezt egyrészt a bíróság megakadályozta, másrészt azonnal vádat emeltek ellene, először a 2008-ban a bukásához vezető bírósági eljárást folytató bírók elleni fellépése, majd most, augusztus 20-án Bhutto megölése miatt.

A vád politikai jellegét erősíti, hogy a választás előtt még Bhutto Pakisztáni Néppártja (PPP) kormányzott, a választást pedig Navaz Sharif Pakisztáni Muzulmán Ligája nyerte. Egyik párt sem barátja Musharrafnak - a PPP Musharrafot sejti a gyilkosság mögött, Sharifot pedig annak idején Musharraf buktatta meg.