A kiszolgáltatottság köti össze őket

gazdaság
2013 szeptember 03., 17:21

A Reuters fotósai képsorozatot készítettek olyan emberekről, akik hazájukban minimálbér körül keresnek. A világ számos pontján készített képeken sok a közös pont: ideiglenes munkák, határozott idejű szerződések, több órás ingázások, kifizetetlen túlórák, alkalmi megbízások.

Nem ők a legszerencsétlenebbek: van hol lakniuk, és keresnek pénzt is. Ugyanakkor helyzetük nagyon törékeny, hónapról hónapra a megélhetés és a bizonytalanság határán egyensúlyoznak. Számuk pedig egyre nő, a szociológia fogalmat is teremtett akaratlan, de közös csoportjukra, a szakirodalomban már prekariátusként hivatkoznak rájuk.

A sorozatot talán észre sem vettük volna, ha az Atlantic remek urbán-blogja nem ír róla, pedig egy magyar közmunkás mindennapjait is feldolgozták benne.

photo_camera Dai Yusheng 58 éves, Shanghai utcáit sepri. 2.28 dolláros, azaz nagyjából 500 forintos órabérért hajnali négykor kezd, és délután egyig dolgozik, hat nap egy héten. (REUTERS/Carlos Barria)
photo_camera Daj feleségével egy 12 négyzetméteres szobát bérel a város szegénynegyedében. (REUTERS/Carlos Barria)
photo_camera Dimitrios Zaroulas 24 éves görög fiatal, órabérét, négy eurót (azaz kb. 1150 forintot) tartja kezében. Pincérként dolgozik egy halétteremben. A középiskola után kilenc hónapig katona volt, majd újságírást tanult, de csak a vendéglátásban tudott elhelyezkedni.
(REUTERS/Yannis Behrakis)
photo_camera Mai napig szüleivel él együtt, 31 éves nővérével közös szobája van. Görögországban hatalmas problémát jelent a pályakezdők állástalansága, a súlyos recesszió által sújtott országban hatvan százalék fölött van a munkanélküli fiatalok aránya. (REUTERS/Yannis Behrakis)
photo_camera Susanna Dimitri Párizsban próbál elhelyezkedni. Van amikor tanárként dolgozik, modellkedik és színdarabokban is szerepet vállal. (REUTERS/Gonzalo Fuentes)
photo_camera Jorge hatvan éves, Mexikóváros szeszfőzdéjében dolgozik. A férfi síket, harminc éve dolgozik a kocsmában, és napi nyolc dollárnyi pesót, azaz kb 1700 forintot keres. Mivel nincs pénze a városban lakni, ezért naponta két órát kell utaznia, hogy beérjen munkahelyére, ahol napi 11 órát dolgozik. (REUTERS/Edgard Garrido)
photo_camera Rufina Condori 34 éves, bejárónőként dolgozik Bolívia fővárosában, La Pazban. Két helyre jár rendszeresen, így keresi meg a helyi minimálbért, 170 dollárt, azaz kb. 37 ezer forintot. (REUTERS/David Mercado)
photo_camera Condori az egyik ház előtt, ahova takarítani jár. Bolívia amúgy Dél-Amerika legszegényebb országa. (REUTERS/David Mercado)
photo_camera Javier Alava 27 éves, egy autóüzletben dolgozik New Yorkban. Bére épp kicsivel több, mint a minimálbér az országban, óránként közel nyolc dollárt, azaz 1750 forint körül keres. (REUTERS/Shannon Stapleton)
photo_camera Alava napi egy órát metrózik egy nap, hogy otthonából, Brooklynból, munkahelyére, Long Islandra jusson. (REUTERS/Shannon Stapleton)
photo_camera A Reuters képriportjának magyar szereplője Bundi Gabriella volt. A 44 éves debreceni nő közmunkásként dolgozik, a várost takarítja. Előtte három évig munkanélküli volt. (REUTERS/Laszlo Balogh)
photo_camera Bundi férje alkalmi munkákat vállal, öt gyerekükkel, vejükkel és egy unokával élnek egy fedél alatt. A család a szociális támogatásokkal és bérükkel együtt havi 250 ezer forintból él. (REUTERS/Laszlo Balogh)
photo_camera Roland, István és Réka a családi otthonban. (REUTERS/Laszlo Balogh)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.