A Világgazdasági Fórum tegnap megjelent országonkénti versenyképességi felmérése hasznos tükröt nyújt a magyar gazdaság helyzetének megítéléséhez. A WEF kutatási módszere rengeteget fejlődött az elmúlt tíz évben, és mára kijelenthetjük, hogy érdemben vizsgálja azokat a tényezőket, melyek egy ország hosszú távú növekedése szempontjából fontosnak tekinthetők.

A felmérés kapcsán gyakran az adott ország helyezésének változását emelik ki, de a csekély mértékű helyezés-változások valódi információ tartalma szinte nulla. Ráadásul a lista összeállításakor a szerzők nagymértékben hagyatkoznak véleményeket vonatkozó kérdőívekre, amelyeknél nem biztos, hogy van értelme a globális összevetésnek.

Szerintünk sokkal több értelme van egy régión belül vizsgálni az egyes országok értékelését. Ebben az esetben a válaszadók rendszerint hasonló várakozásokat, kulturális hátteret alkalmaznak a kérdőívek kitöltésekor, illetve a statisztikák megbízhatósága is hasonló szinten van. Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy a tíz fő mutató tekintetében hol van Magyarország a másik három visegrádi országhoz képest.

Az egyik fontos konklúzió, hogy hazánk egyetlen tényező mentén sem veri igazán a V3 átlagát. A másik szembeszökő tény, hogy két területen lényegesen gyengébbek vagyunk.

Ezek egyike a pénz- és tőkepiaci fejlettség. Az ebben való elmaradásunk egy része régi keletű és a honi tőzsde jelentéktelenségével függ össze, míg másik része a plebejus-politika bankbüntető intézkedéseinek számlájára írható.

Mindez kézzelfogható módon csökkenti Magyarország növekedési potenciálját.

A másik, minket még jobban megijesztő, jelentős lemaradást mutató terület az üzleti-gazdasági komplexitásé. Ennek kapcsán az a jelenség válik kézzelfoghatóvá, hogy az adóelkerülést és a szabályozások kijátszását szolgáló módszerek lehetetlenné teszik a fejlettségi szintünknek megfelelő vezetési és szervezési technikák alkalmazását.

Ez pedig nem más, mint a magyar állam mint szabályozó teljes kudarca.

A probléma korábban is jelen volt, a mostani kormány viszont látványosan csúcsra járatja ezt.

Amiről viszont nincs szó a jelentésben, az az, hogy a fülkeforradalomhoz kapcsolódó megannyi masszív átalakítási kísérlet bármilyen jelentős hatással lett volna az ország fejlődésére.

Persze az is lehet, hogy az ezzel a témával foglalkozó néhány tízezer kutató még nem fedezte fel azon titkos gazdasági hajtóműveknek jelentőségét, amelyeket a magyar kormány állítólag már három éve beindított.