Orbán Viktor szezonnyitó parlamenti beszédében azt mondta, jövőre várhatóan 2 százalékkal nő majd a magyar GDP. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a kormány GDP-prognózisai nemhogy pontatlanok, de notóriusan és szisztematikusan rosszak.

Az alábbi ábrán az látszik, hogy a kormány hivatalos jóslatai hogyan viszonyultak a későbbi tényekhez.

Az eltérések akkorák, hogy a jelenség magyarázatért kiált.

Lehet, hogy az államigazgatás felelős szerveinél elfelejtették, hogyan kell ilyen becsléseket készíteni. Ez a feltételezés nem is annyira vad, ha belegondolunk, hogy milyen szintű kádercsere történt a Nemzetgazdasági Minisztériumban, szinte valamennyi középvezetői pozícióban. Az új felelősök között vannak komoly szakemberek, de tapasztaltak és sokat látottak csak módjával.

Az azonban, hogy növekedési előrejelzéseiben a kormány még akkor is mindig jelentősen fölé lőtt, amikor az adott évből már csak hónapok voltak hátra, azt sugallja, hogy egy másik lehetséges magyarázat közelebb áll a valósághoz.

Nem indokolatlan azt feltételezni, hogy ezeket az számokat egyszerű, rövid távú politikai haszonszerzés céljából fölfelé nyomják. Méghozzá – ahogy a fenti adatok is mutatják – olyan mértékben, hogy talán a „hamisítják” szó sem túlzás.

Azonban amikor az államigazgatáson folyamatosan ott a nyomás, hogy a valódi előrejelzések helyett masszírozott számokat küldjön ki, akkor egyben a többi minisztérium, illetve a Miniszterelnökség dolgozóit is félrevezetik, akik aztán ezekre alapozva dolgoznak. Ilyenkor néhány lépésből olyan helyzet alakulhat ki, hogy már senki sincs, aki tudná, valójában mik lennének az éves prognózisok, ha a politikai szempontoktól megtisztítanák őket.

Ezért aztán azt sem tudhatjuk, hogy Orbán Viktor elhiszi-e, amikor 2 százalékos növekedési kilátásról beszél. Vajon tisztában van vele, hogy mennyi ebből a realitás és mennyi szól a kommunikációnak?

Nem lehet tehát kijelenteni, hogy a kormányfő szándékosan nagyot mond. Valószínűbb, hogy részben arról van szó, hogy ezekben az esetekben üt vissza az, hogy munkájuk során az állami alkalmazottaknak elsősorban nem a tényeket, hanem az elvárásokat kell szem előtt tartani.