• 2000 óta négyévente végeznek felmérést a 15-29 éves fiatalok között Magyarországon.
• 8000 fiatalt kérdeznek meg nagyjából mindenről, ami az életükkel kapcsolatos.
• Az adatokat egy tanulmánykötetben összegzik.
• A 2012-es kötetet, amit a Kutatópont intézet adott ki, ma mutatták be egy előadás keretében.
• Témája egy új csendes generáció.

Aki felnő, annak meghal a szíve – hangzott el az 1985-ben bemutatott, Nulladik Óra című amerikai film egyik szereplőjétől. Sokszor eszembe jutott a fenti mondat miközben szerda késő délelőtt a Deák téri Design Terminálban részt vettem egy előadáson arról, hogy milyenek a fiatalok 2012-ben.

A fiatalokkal foglalkozni kell. Ennek a tanulmánykötetnek az a szerepe,hogy statisztikai adatokat összegezve von le konzekvenciákat arról, hogy hogyan élnek, mit gondolnak a világról a 15-29 évesek 2012-ben Magyarországon. A kötet nagyot merít. Fejezetek vannak gyerekvállalás, családalapítás, munka, mobilitás, médiafogyasztás, drogok és alkohol, civil és közéleti aktivitás, szabadidő témákban.

Az ilyen kutatásokkal kapcsolatban probléma mindig abban lehet, hogy azok, akik a fiatalokat vizsgálják, elfelejtik, egyszer ők is ennyi idősek voltak. Ez pedig majdnem annyit segítene a kutatási eredmények megértésében, minthogy grafikonok segítségével akarnak közelebb jutni egyéni és generációs problémákhoz. Erről az előadás végén a könyv lektora, Murányi István is beszélt, aki a kényszert és a kompromisszumot hozta fel, abban az értelemben, hogy kell ilyen felméréseket készíteni, de az már kompromisszum, hogy 8000 gyereken csak kérdőíves formában tudják ezt elvégezni, akik néha maguk sem tudják, hogy válaszaik tényleg az ő elgondolásukat fedik.

Maga az esemény felépítse úgy nézett ki, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy képviselője mondott pár szót a tanulmánykötet létrejöttéről, majd három szerző és a tanulmánykötet lektora beszéltek az általuk készített fejezetekről.

Az előadást a KIM-től Mihalovics Péter kezdte. Aki az egész esemény egyik talán legfontosabb mondatát mondta, akkor is, ha az egy nagyon suta viccben hangzott el.

„A statisztika olyan, mint a bikini: A lényeges dolgokat elfedi, a nem lényeges dolgokat viszont megmutatja”.

Mihalovics az Új Nemzedék jövőjéért program miniszteri biztosa. Ez egy olyan program akar lenni, ami figyel a fiatalokra, és együtt akar velük működni abban, hogy segítse felnőtté válásukat. Ebben a programban több híresség is részt vesz Harcsa Veronika énekesnőtől kezdve Kiss Ramóna színésznőig. A hírességek témavezetőkkel együtt próbálnak a fiataloknak segíteni. ilyen témavezető Böszörményi Nagy Gergely is, aki a Nem tetszik a rendszert éneklő Karsay Dorottyának azt javasolta, hogy inkább szexeljen, minthogy a kormány ellen pattogjon. Ez a program is támogatta a tanulmánykötet létrejöttét.

A kötet szerkesztőjének, Székely Leventének a legnagyobb tézise az volt, hogy a mai fiatalok egy úgynevezett csendes generációt testesítenek meg. Ez nem egy új definíció, Székely a két világháború közötti generáció attitűdjéhez hasonlítja a mai fiatalokét.

Az ő előadása nagyjából ezt a definíciót járta körül. Ami a legérdekesebb volt bizonyításban, az az, hogy ez a generáció mintha annyira céltalan és elveszett lenne, hogy még saját kategóriájából is kilóg. A kutatások szerint a fiatalok mintának tekintik a szüleik életét, és olyan intézmények felé vonzódnak, mint a házasság, a család. Mégis egyre többen élnek inkább párkapcsolatban, mint házasságban vagy választottan egyedülállóként.

Nem érdekli a fiatalokat, hogy országuk politikai rendszere demokrácia vagy diktatúra. Nem bíznak a politikában, ennek ellenére nem akarnak szembe menni a rendszerrel, és megváltoztatni vagy megbuktatni azt. Véleményt ritkán formálnak, a civil és közéletben pedig egyáltalán nem aktívak.

Úgy gondolják, hogy szülőnek lenni boldogsággal jár, mégis egyre idősödik a társadalom, mert alig vállalnak a fiatalok gyereket.

Legtöbben a rendszerváltás előtti korba vágynak vissza, amikor még nem éltek, vagy kisgyerekek voltak.

Hisznek a kemény munka értékében, és még homályos vagy láthatatlan a fiatalok jövőképe. A bizonytalanság és a stabilitás hiánya végigkíséri a felnőttéválást, ezért egy olyan idealizált rendszer felé vágyódnak, ahol minden adott volt ahhoz, hogy legyen valakinek munkája és egzisztenciája, de ennél sokkal több már nem.

Elhangzottak olyan mondatok is, hogy a mai fiatalok szabadidejükben inkább otthon maradnak és képernyők előtt töltik idejük nagy részét. Persze az nem, hogy a képernyőn talán értelmes tartalmat is fogyaszthatnak.

Székely Leventét Székely András követte, aki a kockázati magatartásról beszélt. Bár ő is egy fájdalmas viccel indított, talán ez a téma volt a legérdekesebb.

A kockázati magatartás olyan tevékenységeket jelöl, ami káros lehet egy ember egészségére. Az extrém sportoktól az alkohol-cigaretta-drogon át az öngyilkosságig. Itt erősen érződött, hogy könnyen el lehet veszni abban, hogy a statisztikák mennyire semmitmondóak tudnak lenni, ha nem látjuk mögöttük az embert. Jó az, hogy külön statisztika van alkoholfogyasztásra és külön részegségre, de az nem derült ki, mert megfoghatatlan, hogy Székelyék értelmezésében mikor issza valaki magát a sárga földig. Erre a problémára ő is kitért a későbbiekben.

A statisztikák szerint a magyar fiatalok inkább inni szeretnek, de olyan, aki minden nap fogyasztana alkoholt, alig van. Nagy százalékuk dohányzott már, de inkább soha sem gyújtanak rá.

Drogfogyasztással kapcsolatban szinte 90% mondta azt, hogy nem válaszol vagy nem próbálta még ki, és nem szokott ilyen szereket fogyasztani rendszeresen.

Székely András szerint fontos, hogy háttértényezőket is vizsgáljuk a kockázati magatartás tekintetében. Így nem elég csak arra tenni a hangsúlyt, hogy a gyerekek ne dohányozzanak, hanem meg kell vizsgálni, miért dohányoznak a fiatalok. Ennek kapcsolatban levezette, hogy fiatal korban azok kezdenek kockázati magatartás formákba, akik felnőttebbnek érzik magukat, mint a valós koruk, később viszont ugyanettől az elvtől vezérelve próbálnak felelősebb és józanabb életet élni az emberek. Szerinte így a megelőzésben lehet, hogy jobban segít, ha azt a képzetet cáfolják meg a gyerekekben, hogy a dohányzástól tűnnek majd felnőttebbnek, minthogy csak egyszerűen a dohányzást tiltják nekik, arra hivatkozva, hogy még kicsik ehhez.

A kutatás szerint annak is nagyobb a valószínűsége, hogy akiket negatív hatások érnek az életben és otthonukban, azok hajlamosabbak kábítószert fogyasztani. Székely ezért azt javasolja, hogy a drogprevenciónak mélyebbre kéne nyúlnia, minthogy csak a fogyasztó és a szer viszonyát vizsgálja. Módszerileg ez a megközelítés üdvözlendő, főleg a magyar drogtörvényekhez viszonyítva. De messzebbről nézve azt láthatjuk, hogy a környező országokban a kábítószerfogyasztást egyre több helyen dekriminalizálják, és talán ha valakit otthon vernek, nem az a legnagyobb baj, hogy emellett könnyű drogokat is fogyaszt, hanem az, hogy otthon bántalmazzák. Az ő előadásában hangzott el az is, hogy aki úgy érzi, az életnek van értelme, az kevésbé hajlamos arra, hogy dohányozzon.

Az utolsó szerzői előadó Domokos Tamás volt, aki idő híján a demográfiáról szóló fejezethez tartott egy kedvcsinálót. Az előadásnak ezen a részén foglalkoztak a legtöbbet azzal a világgal, amiben ma élnek a fiatalok. Szóba került, hogy a mai életpályamodellek, a párkapcsolat-házasság-gyerekkarrier mennyire felborultak, és teljesen más sorrendben következnek a fiatalok életében. Ebbe a rendszerbe kavar bele az is, hogy a mai társadalomban rengeteg korrekciós eszköz is van. Domokos szerint régebben a válás nem volt egy olyan mindennapos, mint ma, ugyanúgy karriert, sőt országot is könnyen tud váltani valaki, csak szándék kell hozzá.

Itt merült fel, amit mindenki tud Magyarországról, hogy öregszik a társadalom és nem nagyon tűnik úgy, hogy nagyobb motivációjuk lenne a fiataloknak arra, hogy gyerekeket nemzenek. Ehhez persze a gazdasági helyzet is hozzájárul. A korábbiakhoz képest nagyon nagy azoknak a száma, akik húszas éveik közepén is még otthon laknak a szüleikkel, mert egyszerűen erre kényszeríti őket az anyagi helyzetük.

Azért száraz statisztikáknál több hangzott el a fiatalokról, és a kötet készítői is hangsúlyozták az előadás végén, hogy tanulmányaik további kutatásokhoz lehetnek hasznosak. Addig meg, akit tényleg érdekel milyen fiatalnak lenni, nézze meg a Nulladik Órát.

A teljes tanulmány letölthető innen.

Vargyai Viktor