Pszichedelikus drogokról a Károlin

  • Hogy segítené-e a pszichedelikus szerek alkalmazása a pszichiáterek munkáját?
  • Minden jel szerint igen.
  • És van bármi esély arra, hogy ezt engedélyezzék?
  • Egyre több, ha elsőre nem is Magyarországon.

A pszichedelikus szerek, mint mondjuk az LSD,pszilocibin vagy a DMT orvosi alkalmazása régóta parázs téma. Ezekben a kábítószerekben biztosan vannak olyan hatóanyagok, amelyek alkalmazhatók volnának pszichoterápiákban, de a drogkérdést körülvevő össztársadalmi félelem és persze a kemény törvényi tiltás  eddig akadályozta használatukat.

Miközben a világ legnevesebb orvostudományi egyetemein folynak csendben sikeres kutatások, sok helyen még a szakmai vita sem indult el. Ilyen hely Magyarország is, ahol csak alig pár kutató foglalkozik a pszichedelikus szerek orvosi alkalmazásával. Éppen a szakmai vita elindításának reményében szervezett kerekasztal-beszélgetést a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért nevű szervezet a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében.

Na de egyáltalán mik azok a pszichedelikus szerek?

Mint kiderült, ezt sem annyira könnyű megmondani. Frecska Ede, a Debreceni Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának igazgatója kezdésként arról beszélt, hogy egyáltalán nem tudni sokat a pszichedelikus szerekről. Ami biztosnak látszik, hogy míg a legtöbb pszichoaktív szer, például az antidepresszánsok, tompítják az tudati működést, addig a pszichedelikus anyagok támogatják azt.

Törvényerőre emelkedett már, hogy nem lehet illegális szerről pozitív dolgot mondani? Mert akkor innentől majd azt mondom hogy nem jók semmire, de közben kacsintok.

– tréfált Frecska, aki szerint azt lehet tudni, hogy a kreativitás, a morális és esztétikai érzékek, és az önreflexió is fokozottan működik annál, aki pszcihedelikus szert fogyaszt.

De a hatásokon túl még nagyon sok a kérdés. Szummer Csaba, a KRE BTK Pszichológiai Intézetének docense szerint a pszichoaktív szerekről még nagyon sok mindent nem tudunk. Évtizedeken át nem is folytak rendes kutatások, mert bár a szerek orvosi kutatása sehol nem volt betiltva, de a hatvanas évek közepétől (az LSD illegálissá tétele után) Nyugaton annyira nehezzé vált az engedélyeztetés, hogy leálltak a kísérletekkel.

És miközben évtizedeken át rengeteg elvárás és félelem kapcsolódott a szerekhez, a kutatásuk csak az elmúlt 5-10 évben éledt fel igazán erőteljesen.

Viszont minden eredmény abba az irányba mutat, hogy terápiában jól használhatók.

A lélek elől nem lehet menekülni

A délután sztárelőadója egyértelműen Máté Gábor volt, vélhetően miatta telt meg az egyetem díszterme is. A Kanadában élő magyar származású orvos-guru a sámáneljárásokból ismert főzet, az ayahuasca terapeutikus használatával lett világhírű, és a többi vendégnél sokkal hajlamosabb volt arra, hogy profetikus-learyista panelekkel dobálózzon.

Azzal még lehetett mit kezdeni, amikor arról beszélt, hogy az emberek agyában fizikai szenvedés mellett érzelmi szenvedés nyomai is kimutathatóak, de az már zavarba ejtőbb volt, amikor azzal jött, hogy az ayahuasca használata éppen arra jó, hogy ráébresszen minket, hogy az elől, amit "nem tud orvosi nyelven megnevezni", de hívhatjuk léleknek, szeretetnek, nem kell menekülni.

A tudományos megközelítés irányába terelte vissza a délutánt Kapócs Gábor ideggyógyász, aki szerint érdemes lenne funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal megnézni, hogy pontosan milyen változásokat is idéznek elő az agyban a pszichedelikus szerek. Erről ugyanis még mindig nem tudni eleget, pedig az biztos, hogy használatukkor egy minőségváltozás zajlik, mintha a központi idegrendszerünkhöz kötődő szűrök mást, többet engednének át, és intenzívebb lenne a kapcsolat az agyterületek között.

Kapócs az unió legnagyobb pszichiátriai intézetét vezeti, több mint 700 betegüknek többsége skizofrén. És látja, mit tesznek ezekkel az emberekkel a jelenleg alkalmazott gyógymódok. A represszív szerek alkalmazását ugyan a kinti társadalom láthatja előnyösnek, de a páciensek szemszögéből már egyáltalán nem az. És ahogy az onkológiában is a növényi alapú hatóanyagú szerek utáni kutatásban vannak mostanában nagy előrelépések, ugyanúgy érdemes lenne a pszichoaktív szerek terén is abba az irányba kutatni.

A kilencvenes évek nagy agykutatási eredményei alig vagy egyáltalán nem szivárogtak le a pszichiátriai gyakorlatba, ugyanazokkal a gyógyszerekkel kezelik a betegeket, mint régen.

Miközben a helyzet megérett a hatékonyabb gyógymódok alkalmazására: a WHO előrejelzése szerint 2030-ra már a depresszió lesz a betegség, ami a legtöbb embert érint majd a világon. És baj van a rehabilitációval is: egyszerűen nincs olyan szer, aminek a használata ne látszódna meg a pácienseken, ez pedig nagyon nehézzé teszi az integrációjukat a társadalomba.

Ezért lenne szükség a hallucinogének kutatására, azonban ez a műfaj jelenleg Magyarországon gyakorlatilag nem is létezik.

Marad a szilvapálinka

Ha a magyar valóságon múlik, a helyzet a közeljövőben nem is fog javulni. Erről többek között Szemelyácz János, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője beszélt, amikor említette, hogyan próbált meg a klinikai használhatóság reményében néhány szert a tűrt kategóriába áthelyeztetni az illetékes minisztériumban. És bár a tárca szakértője érdeklődve fogadta a javaslatát, hamar hozzá is tette, hogy ez nem fér bele a miniszterelnök úr "drogmentes Magyarország víziójába", ami alapján most az új nemzeti drogstratégia íródik.

Marad a szilvapálinka

– tette hozzá Szemelyácz.

De még messze nem a pszichiáterek vannak a legrosszabb helyzetben. Legalábbis Rácz József, az Addiktológiai Társaság leköszönő elnöke szerint. Mert ha "azt vesszük, hogy a pszichiátria az egészségügy hátsóudvara, akkor az addiktológia meg a pszichiatriáé". És ezt a szakmát ráadásul még keresztezik a napi ideológiai, politikai viták is, utalt Rácz többek között a józsefvárosi önkormányzat döntésére, mellyel megszüntették a kerületben működő tűcsere-programot.

A jelenlegi helyzet lesújtó értékeléséhez csatlakozott Kapócs is. Elmondása szerint hozzájuk azok kerülnek, akiket kilöktek már az egészségügyből is.

Ezen a kidobott embertömegen tudjuk mérni a hazai pszichiátria és rehabilitáció minőségét. Katasztrófa.

Szerinte viszont nem csak az addiktológusok őrlődhetnek a politikai csatákban. Kapócs egészségpolitikai helyettes államtitkár volt a múlt évtized közepén, amikor megkapták a feladatot, hogy tudományos eredmények alapján véleményezzék a kannabisz hatását. És miközben éles vita tört ki a pszichiátriai és a neurológiai intézet között, volt, hogy felvilágosult, külföldön egyetemet végzett kollégája hamisította meg a neki küldött szakirodalmi listát, csak hogy az ártalmas hatások kizárólagosságát bizonyítsa.

Lehámozni a hippivonalat

Míg az első háromnegyed órát inkább az jellemezte, hogy minden szakember egyetértett abban, hogy nagy segítséget jelentene a pszichés betegségekkel küzdő emberek kezelésében a pszichedelikus szerek engedélyeztetése, a beszélgetés második felében inkább némi óvatos távolságteremtés zajlott. Legalábbis annyiban mindenképp, hogy minden kutató igyekezett utalni rá, nem hallucinogén drogokkal szeretnék felütni Budapest ivóvízkészletét.

A legérdekesebb irány sajnos csak egy pillanatra villant fel, amikor Máté újabb ayahuasca-történetére utalva Frecska Ede megjegyezte, hogy a közös mitológiai háttér is hiányzik ma már, az, ami dél-amerikai falvakban megteremtette a közösség lehetőségét, Szummer Csaba, a Károli docense azt válaszolta, hogy a nyugati mitológia, a kereszténység lehetne megfelelő keret, ha kultúránk komolyan épülne erre.

Hogy itt a keresztény hitvilág keretrendszerébe elhelyezett kábítószer-fogyasztás lehetősége merült-e fel tényleg, azt sajnos nem tudtuk megállapítani, mert a beszélgetés nagyon hamar más irányba folyt tovább.

Igazán izgalmasnak ígérkező vita csak pár percre bontakozott ki, akkor is csak egy félreértés miatt. Szummer és Kapócs arról beszélgetett, hogy hogyan lehetne belobbizni az elfogadott gyógyszerek közé a pszichedelikus szereket. Kapócs szerint vizsgálatokkal alátámasztott terápiás használat kell, olyan eredmények, melyeket nem lehet megkerülni.

Szummer válaszában arról beszélt, hogy érti ugyan a taktikát, hogy a homályos hippivonalat lehámozva szeretné Kapócs elfogadtatni a szerek alkalmazását, de a pszichedelikus szerek lényegéhez tartozik a spirituális élmény, ezt nem lehet lényegtelennek tekinteni. Kapócs szerint viszont Szummer félreértette őt, hiszen ő csak az olyan gyógymódokra gondolt, mint mondjuk az antropozófus orvoslás, amiről Svájcban bizonyították be, hogy nem ártalmas/biztonságos/hatékony, ez pedig elég is volt a társadalombiztosítóknak, hogy engedélyezzék a módszert. Szerinte egy hasonló eljárás járható út lenne a számukra is.

A megszólalók szerint amúgy az is baj, hogy a politikai közeg miatt a még amúgy a módszerrel egyetértő orvosok többsége is passzív. Pedig eszük ágában nincs ráengedni a világra a kábítószereket. Olyan rendszerben gondolkodnak, ahol csak az orvos válthatná ki a szereket, kiképzett terapeuták dolgoznának kontrollált körülmények között. De még ettől is nagyon messze vannak Magyarországon.

Nem áll meg a határnál

A világon azonban egyre kevésbé, és ez hozhatja majd el ide is a változást. Kapócs szerint olyan ez, mint az olajár, nem áll majd meg a határnál. Az áttörést amúgy az MDMA-kutatások hozhatják el. MDMA-val már nem csak az Egyesült Államokban kísérleteznek sikeresen, de nemrég Izraelben is elindult egy program, melyben poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedő katonáknak adnak a szerből. Ha ezek a kísérletek jól dokumentálható sikereket hoznak, az az egész világon szemléletváltást hozhat a szakmán belül.

Addig itthon maradnak a nem empirikus kutatások.

Máté a végén még beszélt egy perui kórház francia főorvosáról, akinek ayahuascamámorban mondták meg lények, hogy foglalkozzon addiktológiával.

;