Egy kísérletben Gregory Berns és társai azt próbálták kideríteni, mennyire hasonlít a kutyák gondolkodása az emberéhez. Egészen meglepő eredménnyel. Ehhez viszont először az kellett, hogy a kutyákat be tudják tanítani arra, hogy megvizsgálják őket MRI-vel.

Mivel az MRI belseje egy 95 decibel hangos, szűkös tér, amit még az emberek sem szeretnek elviselni, be kellett tanítani a kutyákat, hogy bennmaradjanak. Eddig alapvetően altatás alatt vizsgáltak állatokat MRI-vel, de úgy nem tudják megnézni rendesen az agyműködést.

Semmi kényszer

Bernsék a kísérlet elejétől emberként kezelték a kutyákat, a beleegyezési ívüket a gyerekekéről másolták, csak itt a gazda írta alá. Csak pozitív tréninget használtak, semmilyen kényszerítés nem volt. Ha a kutya el akarta hagyni az MRI-t, akkor elhagyhatta.

Berns kutyája volt az első, akin tesztelték a dolgot, és hamar meg is tudták tanítani, hogy fél percig teljesen mozdulatlan maradjon az MRI-ben, miközben füldugó van a fülén. Utána viszont sok más kutyás is jelentkezett, és hamarosan tucatnyi állaton végezték el a vizsgálatot.

Olyanok, mint a gyerekek

És meglepő dolgokat fedeztek fel. A kutyák agya eléggé hasonlít az emberéhez. Főleg a nucleus caudatus, a törzsdúcok egyik része. Egy csomó más mellett ez a dopaminban gazdag régió felelős az örömérzetért is, és azt vették észre, hogy a kutyák az ételt jelentő kézjelekre és a gazda visszatérésére nagyon hasonlóan reagálnak, mint az emberek a nekik tetsző dolgokra.

Ez pedig azt jelenti, hogy a kutyák képesek a szeretetre, legalább annyira, mint az emberi gyerekek. Ez pedig Berns szerint elég erősen utal arra, hogy ideje lenne nem tulajdonként kezelni a kutyákat. A témáról magyarul Csányi Vilmos írt könyvet A kutyák szőrös gyerekek címmel.