66 óra. Ennyi ideje van még az amerikai törvényhozásnak, hogy megemelje az adósságplafont. Ha ezt nem teszik meg, megtörténik az elképzelhetetlen:

az Egyesült Államok fizetésképtelenné válik.

Magyarán, becsődöl. Nem fogja tudni kifizetni kötelezettségvállalásait. Leáll az egészségbiztosítás és a társadalombiztosítás, és nem fizetik ki a fennálló adósság esedékes kamatterheit. Ez akár katasztrofális következményekkel is járhat, például egy újabb hitelminősítő ronthatja le az Egyesült Államok adósbesorolását, lásd itt.

Van okunk aggódni?

Ha ránézünk az egyhónapos lejáratú amerikai államkötvények hozamára, akkor akár pánikolni is lenne:

Szeptember 30-án, a kormányzat leállása előtti utolsó napon az egynapos kötvények hozama 0,03 százalék volt, ez október 8-án már 0,27-re, kilencszeresére emelkedett – a pénteki záráskor 0,25 százalékon állt. A 2011-es adósságplafon-vita csúcsán, két nappal a határidő lejárta előtt, az utolsó kereskedési napon is csak 0,16-ig emelkedett. (Az adatok az amerikai államkincstártól vannak.)

De valójában van-e okunk aggódni?

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint attól egyelőre még nem kell tartanunk, hogy beomlik a dollár és ezzel párhuzamosan megszűnik a pénz. A hitelminősítők a 2008-as válságban sokat vesztettek hitelességükből. „Referenciaként szolgálnak, de sokan igyekeznek továbblépni” – mondja, vagyis attól, hogy már két hitelminősítőnél sem lenne a legmagasabb adósbesorolása az Egyesült Államoknak, még nem dőlne össze a világ.

Ahogy az adósságplafon emelésének elmaradása sem azt jelentené, hogy az Egyesült Államok ténylegesen fizetésképetelenné vált.

„A fizetési hajlandóság szünne meg, nem a fizetőképesség.”

Duronelly szerint ezt árazta be a piac az egyhónapos kötvények hozamának emelkedésével. A hosszabb lejáratú kötvények hozamainak alakulása már inkább nyugalmat tükröz: a háromhónapos kötvényeké szeptember 30-án 0,02, október 10-én 0,08 százalék volt, a hathónaposaké 0,04 százalékról 0,07 százalékra, az éves lejáratúké 0,10-ről 0,14-re, az ötéveseké 1,39 százalékról 1,42-re nőtt csak.

Vagyis a piacok egyelőre még nem számolnak a világgazgaság teljes összeomlásával.

Vagy ahogy Duronelly mondja, ha egyáltalán reális lehetőség a teljes pénzpiaci összeomlás, akkor nem ettől reális.

Na de ha mégis megtörténne, akkor mit csináljak?

Ha rám hallgatnak, akkor minden pénzüket olyan korlátlan szavatosságú termékekbe fektetik, amikre mindig van kereslet.

• Cukorba.
• Kávéba.
• Benzinbe.

Amióta a kávét és a cukrot ismerjük, még nem volt olyan, hogy ezekre ne lett volna kereslet. 1945-ben, a háború utáni hiperinfláció és áruhiány idején nagyanyám sógora egész szép műgyűjteményre tett szert csupán azért, mert a növényolajgyárban dolgozott. Elképzelni nem tudják, mi mindent lehetett kapni egy kockarámáért akkoriban!

De ha rám hallgatnak, akkor valószínűleg el fognak pusztulni.

„Urbánus környezetben, infrastruktúra nélkül nehéz túlélni. Ha nincs víz és áram, akkor tökmindegy, hogy mibe fektetted a pénzed” – mondja Duronelly, akinek szintén van egy második világháborús hasonlata. Édesapja 13 éves volt Budapest ostromakor. Ők úgy éltek túl, hogy 1944-45 tele szokatlanul hideg volt, így volt elég hó, amit a budai hegyekből szerzett fával meg tudtak olvasztani.

„Ha extremitásra készülünk, akkor készüljünk extremitásra.”

Duronelly szerint egy pénz nélküli világban a legjobb megoldás önellátásra berendezkedni. „Vegyenek tanyát és egy csomó fegyvert, hogy megvédhessék magukat a rablóhordáktól” – vázolja fel a Mad Maxes szcenáriót. Addig is, amíg ezzel megvannak, ássanak kutat!.