Most, hogy már az európai vezetőket is felháborítja, hogy az NSA mindenki után kémked - még ha ehhez a felháborodáshoz az is kellett, hogy kiderült: az NSA utánuk is kémkedett -, joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezzel vége van-e a kémkedésnek.

Nincsen.

Legalábbis fél éve tartó csendes visszavonulás után immár a kémek is előálltak a maguk történetével. Stewart A. Baker, aki régebben az NSA vezető jogtanácsosa, majd a belbiztonsági minisztérium államtitkára volt, már nyiltan arról beszél, nehogy a felháborodás a titkosszolgálatok megrendszebályozásához vezessen.

"Attól tartok, hogy a felkapott és torzított sajtójelentések rákényszeríthetnek minket vagy más nemzeteket, hogy korlátozzák a hírszerzést. Ezek a megkötések aztán sebezhetővé tennének minket egy biztonsági katasztrófa esetén" - húzta elő a 9/11-es kártyát a szenátus igazságügyi bizottságának egyik júliusi ülésén.

Ez az érvelés közeli rokona annak a hárompontos érvrendszernek, amit Philip Knightley harminc éve így foglalt össze klasszikussá vált tanulmányában, "A második legősibb foglalkozásban":

• A titkosszolgálatok világában néha lehetetlen megkülönböztetni a sikert a kudarctól.
• A kudarc gyakran a hírszerzés helyes értesüléseinek hibás elemzéséből fakad.
• Ha nem izélgették volna a hírszerzést mindennel, akkor időben figyelmeztethetett volna a veszélyre.

Ezeket az érveket szeptember 11. után ugyanúgy hallhattuk, mint akkor, amikor nem sikerült előre jelezni az arab forradalmi hullámot, írja a Daily Beast.