• Mind a tizenegy székházfoglalóval szemben megszüntette az eljárást, és hatályon kívül helyezte a gyülekezési joggal való visszaélésről szóló rendőrségi határozatát a Pesti Központi Kerületi Bíróság.
• Az abszurd ügy egy még annál is abszurdabb tárgyalással zárult.

Először azonban érdemes végigvenni, miről szólt egyáltalán a mai ítélet.

Mi ez az ügy?

2013. március hetedikén aktivisták egy csoportja bemászott a Fidesz Lendvay utcai székházába, hogy így tiltakozzanak az alkotmány negyedik módosítása ellen. Biztos mindenki emlékszik, itt támadta be a tüntetőket a sósavas bácsi, ide hozott süteményt Selmeczi Gabriella, itt védte a székházat az emberölését korábban elítélt Sz. Ferenc, és összességében is ez volt a legerősebb a tilatkozó akciók sorában az alkotmánymódosítás ellen.

Na, a szerdai tárgyalás ezek közül lényegében egyikről sem szólt.

A tüntetők ellen korábban Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója tett feljelentést. A feljelentés alapján indult egyrészt egy nyomozás garázdaság miatt a tüntetők ellen, ezt a nyomozást azonban megszüntették. Másrészt indult egy szabálysértési eljárás azért, mert a demonstrálók megsértették a gyülekezési jogot.

Séta vagy tüntetés?

A rendőrség először azzal érvelt, hogy nem jelentették be a tüntetést, és ez volt maga a szabálysértés. Ez azonban nem állt meg, mert csak közterületen tartott politikai rendezvényt kell bejelenteni, magánterületen tartottat nem, a Fidesz székháza pedig magánterület. Miután ez elbukott, a rendőrség arról hozott határozatot, hogy

maga a székház megközelítése is demonstráció volt, ezt is be kellett volna jelenteni.

Mivel ezt nem tették meg, megsértették a gyülekezési törvényt. Ezért négyszázezer forintra büntették őket. A tüntetők fellebbeztek, így került bíróság elé az ügy.

A szerdai tárgyalás tehát arról szólt, hogy a Lövölde téri találkozóhelyről a Lendvay utcáig egyszerűen sétálva, vagy politikailag demonstrálva haladtak a tüntetők. Mindezt azért érdemes ilyen részletesen tisztázni az elején, mert ez a tét alapvetően meg is határozta a tárgyalás hangulatát.

A tizenegy eljárás alá vont személy (mivel nem bűnügyről van szó, nem vádlottak, ezért kell ez a nyakatekert kifejezés) egyesével elmondta, hogy békés, erőszakmentes politikai akció volt ez a részükről, amit azért csináltak, mert felháboríttta őket az alkotmánymódosítás, és így akarták erre felhívni a figyelmet.

Azt ugyanakkor minden beszélő elmondta, hogy a székház megközelítése közben nem vették elő a transzparenseket, és nem is skandáltak, vagy csináltak bármi olyasmit, ami politikai demonstráció lenne. Már csak azért sem, mert éppen az volt a céljuk, hogy a székházat feltűnés nélkül tudják megközelíteni. A transzparensek a táskákban és a kabátok alatt voltak. Mindenki elmondta, legfeljebb annyira voltak feltűnőek, mint egy turistacsoport. Még egy szivárványszínű esernyő is volt náluk.

A székházhoz érve kisebb meglepetést okozott, hogy zárva volt a kapuja, pedig általában nyitva szokták tartani. Egy szemtanú szerint ekkor megálltak tanácskozni, amivel megint csak megsértették a gyülekezési jogot.

A vallomásokból és a helyszíni felvételekből viszont kiderült, ez a tanácskozás legfeljebb néhány másodpercig tartott, utána pedig már be is másztak a kerítésen. Ami onnantól történt, az nem tartozik ehhez az ügyhöz.

Nem volt bizonyíték

Kopiás Attila, az egyik eljárás alá vont személy fényképeket és egy videóválogatást mutatott be a helyszíni felvételekből, amelyeken mind látszott, hogy az utcán semmilyen demonstrálás nem történt.

A szabálysértési hatóságnak nem volt olyan bizonyítéka, amit ezzel szembe tudott volna állítani. Így a bíróság arra jutott, hogy nem sértették meg a gyülekezési törvényt.

Azt pedig, hogy mennyire abszurd volt az egész, a tárgyalás néhány pillanata jól leírja. Pelle Andrea jogi képviselő záróbeszédében például már azt hozta elő (még ha maga is elismerte, hogy nem akarja elkomolytalanodni az ügyet), hogy még a Sulinet is arra tanítja a diákokat, hogy kettes sorokban haladjanak a járdán, vagyis az, hogy a tüntetők kettes sorban mentek a székházig, semmiképp sem szervezett demonstráció. Elmondta azt is, hogy például nem volt szükség arra sem, hogy a magánterületen tartott Fidesz-kongresszusra szervezetten érkező résztvevők politikai rendezvényként jelentsék be azt, hogy megközelítik a helyszínt.

Vagyis, hogy egy demonstráció helyszínének a megközelítése még nem annak a része.

Az érdeklődéshez képest szűk teremben tartott tárgyalás végig hasonló hangulatban zajlott.

Szivárvány és anarchia

A tizenegy eljárás alá vont szervező viszonylag sokféle arcból állt össze. Kopiás Attila rutinos civil demonstráló, Dósa Mariann pedig már két éve is odaláncolta magát a parlamenthez. Köztük volt például a szürke öltönyben, szivárvány szalaggal megjelenő Rózsa Milán melegjogi aktivista, vagy éppen az anarchiajeles sapkában érkező Endrődi Vince ELTÉ-s diák. Köztük volt a Párbeszéd Magyarországért-tag Misetics Bálint, és a diáktüntetésekről ismert Turai Eszter. A 23 éves Kerényi Máté Éljen a köztársaság!-felkiáltással fejezte be vallomását, és azt mondta, büszke arra, hogy az általa nagyra becsült emberekkel vett részt az akcióban.

Az eljárás alá vontak egy idő után egymás ölében ültek, és egyre kevésbé tudták visszatartani a nevetést.

Eleinte csak az olyan jelenetek miatt, mint amikor Endrődi arra a kérdésre, hogy van-e vagyona, azt válaszolta

igen, van egy biciklim.

Később pedig már egyre inkább azért, mert a vallomás ürügyén a legtöbben igyekeztek kifejteni véleményüket a rendszerről. Ezt Radácsyné Karsai Zsuzsanna bírónő általában leállította, mert nem tartozott szorosan a vallomáshoz, de ehhez kapcsolódott az egyik legmeglepőbb kijelentés is, amikor azt mondta, ezt máshol el lehet mondani, mert

elvileg szólásszabadság van.

Egyébként ő is egyre derűsebben kezelte a helyzetet, ahogy haladt előre a tárgyalás, még ha egyszer azzal is próbálta megőrizni a komolyságát:

értem, hogy maguknak ez nem komoly, de nekem ez is ugyanolyan munka, mint bármi más.