Mi lenne, ha mondjuk Csányi Sándor vagy Demján Sándor úgy döntene, hogy önálló pártot alapít és elindul az áprilisi választásokon? Merthogy pontosan ez történt Csehországban. Annyi különbséggel, hogy a szóban forgó üzletembert Andrej Babišnak hívják és pártja a hétvégén szerezte meg a cseh alsóházi mandátumok 24 százalékát. Nem kizárt, hogy a modell Magyarországon is működne.

Babiš a második leggazdagabb cseh, és a Forbes becslése szerint közel kétmilliárd dolláros vagyonnal rendelkezik. Cége, az Agrofert nemcsak Csehország, hanem egész Közép-Kelet Európa legnagyobb mezőgazdasági befektetője. Az általa 2011-ben gründolt párt az ANO 2011 szinte teljesen ismeretlen és egyértelműen sikertelen volt az elmúlt két évben. A párt azonban elképesztő szárnyalásba kezdett szeptembertől, és múlt hétvégén Csehország második számú politikai erejévé nőtte ki magát. Nélküle nem nagyon lehet kormánytöbbséget alkotni.

Babiš üzenete végtelenül egyszerű volt: ő nem az előző, és nem is az azelőtti kormány. Ő nem is jobboldali, nem is baloldali, sőt, nem is politikus, hanem üzletember. És egyébként is: elég a politikusok korrupciójából, ide egy sikeres üzletemberre van szükség, aki az országot is sikerre vezeti majd!

Meg kell hagyni, nyitott kapukat döngetett. Az előző, jobboldali cseh kormány még a Gyurcsány-féle MSZP-t is feledtető módon halmozott botrányt botrányra. Majd mindezt megkoronázta azzal az egészen példátlan esettel, amikor a miniszterelnök szeretőjének letartóztatása az egész kormányt megbuktatta. De nem különbek az ellenzék fő erejének számító szociáldemokraták sem. Őket mintha egy a Bourbonokról szóló filmre castingolták volna: semmit sem tanultak, semmit nem felejtettek. A szeptember elején még egyharmad fölötti népszerűségüket két hónapos össze-vissza beszéddel és látványos párton belüli fúrásokkal október végére 20 százalékra küzdötték le.

A cseh szavazók az egész politikai establishmentben csalódtak. Andrej Babišnak pedig volt pénze, volt médiája (nem rég vette meg Csehország egyik legnagyobb médiacégét) és persze volt elszántsága bőven.

Ráadásul kiválóan időzített. Az ANO 2011 népszerűsége a választási kampány két hónapja alatt meredeken emelkedett és éppen a megfelelő pillanatban érte el az eddigi csúcsot. Hihetetlen, de igaz: az utolsó héten 50 százalékkal növelték a támogatottságukat.

Történhet ilyesmi Magyarországon is? A politikai vákuum nyilvánvalóan megvan. Az emberek többsége más kormányt szeretne, mint a jelenlegi, ugyanakkor a jelenlegi ellenzéket még a kormánynál is kevesebben akarják. A politikai elitbe vetett hit a felmérések szerint két évtizedes mélyponton van, és akárcsak a csehek, mi magyarok is azt gondoljuk, hogy a korrupció az egész politikai rendszert átszövi. Ebben a helyzetben egy sikeres nagyvállakozó által elmondott, alapvetően politikamentes, de igazából inkább politika-ellenes retorika akár vonzó is lehetne. Ugyanakkor legalább két olyan tényező van, ami csökkenti egy ilyen magyarországi huszáros roham megvalósulásának esélyét.

Egyrészt itthon nincsenek annyira gazdag emberek, mint Andrej Babiš. És a rendkívül jómódúak egy jelentős része politikai vagy egyéb szempontból bizony sebezhető. Másrészt a magyarok által gyakran legyávázott cseheknél a politikai bátorság közelmúltbeli tradíciója lényegesen erősebb, mint nálunk. Ők bizony kidobták a kommunista elitet a hatalomból, megnyitották az ügynökaktákat és visszaadták a kommunisták által elvett tulajdon jelentős részét az eredeti tulajdonosoknak.

Náluk számos a cseh határokon kívül dolgozó emberi jogi aktivista van, akik közül nem egy a személyes szabadságát is kockáztatta más népek szabadsága érdekében. Nálunk ezzel szemben a politikai bátorság elsősorban a baráti körben elmondott szitkozódásokra korlátozódik.

Összességében kicsi az esélye, hogy ilyesmi történjen, de természetesen nem lehet kizárni. Az ANO 2011 példája azt mutatja, hogy megfelelő kereslet esetén akár három hónap alatt is megkerülhetetlen politikai tényező lehet egy pártból.