Pompás érzés azzal büszkélkedni brazil meg kambodzsai ismerősöknek, hogy a magyar a legnehezebben megtanulható idegen nyelv, de ez sajnos nem igaz. Erről persze csak szubjektív listák léteznek, mert nem mindegy a tanuló anyanyelve, meg a fogékonysága, a szorgalma sem. Tény, hogy a magyar sok listán szerepel a legnehezebben megtanulható nyelvek között, ezen például a negyedik, ezen meg ezen az ötödik (olyan ostobaságok kíséretében, mint hogy a magyarban van hím- nő- meg semleges nem). Viszont létezik olyan tízes lista, speciel ez a kínai eredetű, amire a magyar fel sem került. A legnehezebbnek általában a kínait, az arabot és a baszkot tartják.
Természetesen nem igaz. Az viszont igaz, hogy a magyar agglutináló nyelv, ami azt jelenti, hogy a szótőhöz ragasztja a toldalékokat, és ha ügyes az ember, elég sokat is egymás után tud ragasztani. De a 44 karakteres megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért-et még egy szintén viccből készült angol orvosi műszó, a Pneumonoultramicroscopicsilicovolcanoconiosis is veri 45 karakterével, pedig az angol nem is ragaszt, hanem inkább izolál. Nem beszélve az észt csodáról, ami úgy hangzik, hogy isaspaabulinnusabakattesulesilmamunavärvivabrikukuldväravaauvahtkonnaülem- apühapäevajakirinnataskusisevoodrivahe, és kereken 144 karakter.
A magyarban igen, és ezt is a ragasztgatásnak köszönhetjük, de más nyelvek többet is tudnak. Két szó: queueing és hooiaioia. Angolul a sorakozás, és hawaiiul a biztosított. Az egyikben 5, tehát a magyar rekord beállítva, a másikban 8 magánhangzó egymás után.
Házon, könyvön, emberen – a szótőtől függően eltérő hangrendű toldalékok az őrületbe kergetik a magyarul tanulókat, de azért ne gondoljuk, hogy ezzel egyedül vagyunk a világon. Magánhangzó-harmónia létezik egy csomó más nyelvben, így a koreaiban, a törökben, a kazahban és persze a finnben is. Ráadásul ez a nyelvi jelenség olyan, hogy jön-megy, egy ideig van, aztán ki is tud pusztulni, mint ahogy a japánból rég kipusztult.
Tény, hogy közel s távol a magyar az egyetlen nem indoeurópai nyelv, körbevesznek minket a germánok, az újlatinok és a szlávok, akik bezzeg mind indoeurópaiak. Nézzük csak meg ezt a térképet, amin az látható, melyik nyelven hogy nevezik az almát.
A magyar tényleg sziget. De nézzük meg a többit is, a narancstól a teán át a rózsáig, és látjuk, hogy egy csomó alapszavunkat réges-régen kölcsönvettük valahonnan, latinból, kínaiból, törökből, és ezeknek a térképeknek az alapján elég nehéz lenne azt mondani, hogy Európa szívében, na jó, veséjében létezhet olyan, hogy elszigetelt nyelv. A magyar sem az.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.