Az asszony, aki gyilkost nevelt, és ebből próbált meggazdagodni

külföld
2013 november 22., 08:48

 

photo_camera Marguerite Oswald (b) kezében Lee Harvey kisebbik lányával, Rachellel. A kép jobboldalán Marina, Oswald özvegye és nagyobbik lányuk, a Szovjetunióban született June.
Fotó: Allan Grant

"Asszonyom, nem vagyok taxi! Különben is, hallotta, hogy lelőtték az elnököt?"

Bob Schieffer, aki napjainkban a CBS tán legnagyobb neve, a Face the Nation műsorvezetője, 1963-ban a Fort Worth Star-Telegram bűnügyi tudósítója volt. 1963. november 22-ikén kisöccse ébresztette az előző nap hajnali kettőig dolgozó, utána az elnököt kísérő újságírókkal dorbézoló tudósítót azza, hogy az elnököt lelőtték. Nem sokkal ezután csörgött a telefonja. Egy nő hívta, hogy be tudná-e vinni Dallasba. Erre reagált kissé ingerülten.

Kérdésére meglepő választ kapott.

"Igen, hallottam a rádióban. Azt hiszem, a fiam az, akit letartóztattak."

A telefonáló nő Marguerite Oswald, Kennedy gyilkosának anyja volt. "Fura egy ember volt. Azonnal magáról kezdett beszélni, hogy mindenki sajnálni fogja Lee nejét és gyerekét, pénzt adnak majd nekik, de őt senki se sajnálja majd és éhezni fog" - mesélte ötven évvel később Lloyd Grove-nak.

Amíg a dallasi rendőrségre tartottak, Schieffer meginterjúvolta Oswaldot. "Elég jó idézeteim voltak" - mesélte. Ezeket eladta a Time-nak és a Newsweeknek. Ötven évvel később már sajnálja, hogy nem írt le mindent. Például azt, hogy Marguerite mennyire irigy volt a menyére, vagy hogy hogyan sajnáltatta magát. "Úgy érzem, ha ebből valamit beidézek a sztoriba, akkor már korábban megérthettük volna, ki volt Oswald, és hogy vált azzá, aki lett."

Marguerite Oswald nem volt mintaanya. Az 1939. október 18-án született Lee a harmadik gyereke volt, férje, Robert két hónappal a születése előtt szívrohamban halt meg. Marguerite 1942-ben árvaházba adta gyerekeit - Leet elsőre fel se akarták venni, mert kicsi volt, így tőle csak négyéves korában sikerült megszabadulnia. A későbbi elnökgyilkos 12 éves korában került vissza anyjához, amikor Marguerite New Yorkba költözött.

De nevelni továbbra se nevelte a fiút. 12 órákat dolgozott, miközben Lee többnyire lógott az iskolából. Emiatt egyszer három hétre nevelőintézetbe is került, ahol egy pszichiáter is vizsgálta. "Nem volt elmezavaros, csak érzelmileg halott. Nem volt egyetlen bizalmas kapcsolata sem. Amennyire sikerült kiderítenem, senkivel sem volt kapcsolata. Magára főzött. Az volt az érzésem, hogy valójában senki sem törődik vele" - írta róla jelentésében Evelyn Siegel, a szociális munkás, aki a nevelőintézetben foglalkozott vele.

Marguerite Oswaldról a Schiefferrel beszélgető Lloyd Grove-nak sem voltak igazán jó tapasztalatai. Ő 1977-ben találkozott vele. A szó elég hamar a pénzre terelődött. "Egyedi vagyok, nincs még egy ilyen ember. Én vagyok az egyetlen az egész világon, akinek a fiát egy elnök megölésével vádolják. Egy elnökével!" - mondta, majd az iránt érdeklődött, hogy mennyi pénzt kapna az interjúért. "Ez nem valami kommunista ország, ez nem Oroszország. Itt szabad piac van. És ha mindenki pénzt keres, hát én nem maradok pénz nélkül" - mondta. Schieffert is évekig zaklatta még, hogy új információi vannak, amiket pénzért szivesen odaad.

Mentségére legyen mondva, sosem volt könnyű élete. Amikor Grove-val találkozott, Fort Worth egyik munkásnegyedében lakott egy kicsi téglaházban. "Nem az enyém. Lee szinte minden személyes tárgyát el kellett adjam, hogy leelőlegezhessem" - mondta. (Via The Daily Beast)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.