Súlyosította az óbudai kollégiumban négy éve történt haláleset vádlottjának büntetését a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú, jogerős döntésével.

Mi történt?

Az eljárás adatai szerint a doktori iskolába járó vádlott 2009. október 28-án a Budapesti Műszaki Főiskola III. kerületi Kiss Árpád tagkollégiumában egy rendezvényen vett részt, és egy ismerőse kérésére azt figyelte, hogy ne jussanak be a kollégiumi szobákhoz vezető épületrészbe olyanok, akik nem kollégisták.

A rendezvény végén több fiatal, köztük a közepesen ittas 22 éves sértett is megpróbált bejutni a kollégiumba. Ezt akarta megakadályozni a vádlott és a rendezői feladatokat ellátó társai. Veszekedés lett, a sértett pedig a lépcsőház első és második emelete között átmászott a lépcsőkorláton, és abba kapaszkodva kívülről igyekezett felfelé.

A vádlott nem engedte őt bemászni, és fogta, feszegette a sértett korlátba kívülről kapaszkodó kezeit, azt magyarázva, hogy menjen vissza oda, ahonnan indult. A szemtanúk ekkor azt kiabálták:

„Mit csinálsz!? Vigyázz, le fog esni!”

A sértett dulakodás közben egyszer csak elengedte a korlátot, háttal a több mint tíz méter mélyen lévő pince betonkövezetére zuhant, és meghalt.

Első fok

A Fővárosi Törvényszék első fokon februárban három évet szabott ki azzal, hogy a büntetés felének letöltése után a vádlott feltételes szabadságra bocsátható. Az ügyészség súlyosításért, a védelem felmentésért, enyhítésért fellebbezett.

Másodfok

Ma az ítélőtábla öt év börtönre súlyosította az ítéletet, a fiatalembert a leghamarabb csak a büntetése kétharmadának letöltése után lehet feltételes szabadságra bocsátani.

A szóbeli indoklás szerint nem kétséges, hogy a veszélyhelyzetet maga a sértett idézte elő azzal, hogy kikapaszkodott a lépcsőre, és ezt fokozta a vádlott tevékenysége, de a vádlott aktív magatartást tanúsított, nem tűrte, hogy akaratának ellenszegüljenek.

A bíróság szerint a vádlott esetében fel sem merülhet a gondatlanság. Eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés történt, hiszen a vádlottnak látnia kellett cselekménye lehetséges következményét, de az iránt teljes közömbösséget tanúsított. Rendfenntartóként éppen az lett volna a feladata, hogy megakadályozza a veszélyhelyzetet, és azt is látnia kellett, hogy a sértett bizonytalan mozgású.

A szóbeli indoklásban felvetődött az is, hogy a halálesettel kapcsolatban mások felelőssége is vizsgálható-e, például azoké, akik valódi rendezőként voltak a helyszínen, de ahelyett, hogy közbeléptek volna, csak fényképezték, dokumentálták az eseményeket. De a bíróság csak azoknak a felelősségéről dönthet, akiket az ügyészség megvádolt.

Az elsőfokú ítélet a bíróság szerint túl enyhe, hiszen a vádlott egy emberi életet oltott ki, de a az ügyészi indítványban szereplő utalás a középmértékre szintén túlzó, mert a vádlott büntetlen előéletű fiatal felnőtt, és az eseményekben jelentős sértetti közrehatás is volt. (MTI)