Mit nézünk ma meg?

Ma esti vetítésünkön minden zombifilmek apukáját, George A. Romero 1968-as Night of the Living Deadjét lehet megtekinteni. Hosszú viták voltak a szerkesztőségben arról, hogy melyik lehet a filmtörténet első zombifilmje. A házi zombiszakértő Herczeg Márk a White Zombie mellett állt ki, mert bár még nagyon mást értettek a zombi szó alatt, innen ered minden. (Hacsak nem Frankenstein halálból visszahozott szörnyétől.)

Házközeli popkultúra-szakértőnk, Gál Attila szerint viszont az 1968-as Romero-filmet tekinthetjük az első igazi zombifilmnek. Sőt, sok szempontból az első modern horrorfilmnek is. Itt a zombik már nem viselkednek vámpírként. Akit megharapnak, az rosszul lesz, és a harapás minőségétől függő gyorsasággal (percek vagy órák kérdése) meghal, és élőhalottként feltámad.

Nem kerül ez nektek sokba?

Azt viszont, hogy ezt most kitehetjük ide, egy hibának köszönhetjük. George Romero rosszul írta meg a film szerződését, ezért az hivatalosan is köztulajdonba került. Ami kizárólag Romerónak gáz, mert a filmet 112 ezer dollárból forgatták (a művért csokiszósz helyettesítette, mert olcsó volt, és a fekete-fehér filmben úgysem tűnt fel a különbség), és csak Amerikában 12 milliót hozott.

Nem is véletlen, hogy ennyi folytatás és egy remake is készült belőle. Ha a mai film nem volt elég, akkor itt a második rész, a Dawn of the Dead, és a harmadik, a Day of the Dead. Na meg az 1990-ben újraforgatott Night of the Living Dead, amit a Dawn of the Deadben (és egy csomó horrorfilmben) szereplő Tom Savini rendezett. Ami Attila szerint azért is vicces, mert teljesen megfordult benne egy csomó karakter. „Míg az eredetiben Barbara egy szánalmas zokogógép, ebben ő az aktív, badass főhős. (hurrá, nemi szerepek!)” – állítja szakértőnk.