Vajon Hillary Clinton lesz 2016-ban Obama utódja? Ez az amerikai belpolitika egyik leggyakrabban feltett kérdése. Egyelőre azt sem tudni, beszáll-e a jelöltségért folytatott küzdelembe. Annyi azonban bizonyos, a Demokrata Pártban a nők előretörnek. A szakértők úgy kalkulálnak, hogy Hillary döntésétől függetlenül is a női jelöltek és a nőket foglalkoztató témák alkotják majd a nyerő kombinációt.

A demokraták szakértői úgy kalkulálnak, hogy Hillarytól függetlenül is a női jelöltek és a nőket foglalkoztató témák alkotják majd a nyerő kombinációt. Az elnöki ciklus félidejében tartott kongresszusi, és egyéb választásokra is úgy készülnek, hogy 2014 a nők éve lesz. (A szenátorok harmadának jövőre lejár a mandátuma, 38 államban kormányzót választanak, 46 államban pedig a helyi törvényhozás tagjairól döntenek.)

Obama - mint minden demokrata elnök - választási győzelmét jelentős részben női szavazóinak köszönheti. A választásokon eleve átlagosan 5-6 százalékkal több nő vesz részt (ez legutóbb tízmillió szavazatot jelentett), mint férfi, a demokratákra pedig mindig szívesebben szavaznak a nők. Obama 2012-ben tizenegy százalékkal több szavazatot kapott ellenfelénél, Mitt Romneynál. Ahhoz képest, hogy az ország sorsáról gyakorlatilag a nők szavazata dönt, szánalmasan kevés a női politikus az ország törvényhozásában: a Kongresszusban 18, a Szenátusban 20 százalék a politikusnők aránya. (A szenátornők háromnegyede, a kongresszusi képviselőnők kétharmada a demokrata párt színeiben indult a választásokon).

A női kártya mindig nyerő

A demokrata pártban egymás után tűnnek fel tehetségesebbnél tehetségesebb politikusnők. Sajtóvélemények szerint ők lehetnek azok, akik megmentik a pártot. Ezzel szemben a republikánusok maguk is bevallják, hogy gondjuk van a nőkkel, akár politikusnőkről, akár női szavazókról van szó. Azonban egyelőre annak beismerésén túl, hogy elkerülhetetlenné vált párt imidzsváltása, és hogy muszáj javítaniuka kommunikációjukon, nagyjából fogalmuk sincs, mit tegyenek. Azt már tudják, hogy mik a gyengeségeik, és hogy nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a női választókra és a szociális kérdésekre, de azt még csak pedzegetik, hogy mit fognak kezdeni az ellenük induló demokrata nőkkel.

A demokraták sosem féltek kijátszani vetélytársaik ellen a női kártyát: az abszolút csodafegyver az abortusz és a fogamzásgátlás témája, de a demokraták az egészségbiztosítás reformjával is rengeteg női szavazót tudtak megnyerni. Nincs republikánus jelölt, aki a bizonytalankodó nőket meg tudná nyerni az abortuszellenességgel vagy a fogamzásgátlás elítélésével, az ezekhez való hozzáférés megnehezítésével. Különösen azért, mivel rendszerint középkorú, jómódú, vallásos fehér férfiakról van szó. Ezzel szemben a demokraták (pláne ha nők) sokkal hitelesen és a többség véleményét hirdetve tudnak megnyilvánulni ezekben a kérdésekben. Az abortuszkérdés akkora adu ász, hogy a rózsaszín tornacipőjéről elhíresült Wendy Davis lehet a korábbi republikánus elnökjelölt kihívója Texasban. (Davis júliusban az abortuszklinikákat ellehetetlenítő állami törvény megszavazását tizenhárom órán át tartó beszéddel igyekezett meghiúsítani.)

Mi kell a nőknek?

De nem csak erről van szó: több, a későbbi elnökválasztás szempontjából kulcsfontosságú államban indul majd (egyelőre esélytelenebbnek tűnő) nő republikánus férfi kihívó ellen. A következő választások egyik legfontosabb témája lehet a bevándorláspolitika, ami szintén elsősorban a női szavazóknak fontos. A demokratákra szavazók között amúgy is nagyobb arányban találhatók első generációs amerikaiak és azok, akiknek szükségük lenne az állami szociálpolitika támogatására: gyerekeiket egyedül nevelő anyák, fiatal anyák, alacsony keresetű, egyedülálló nők.

Az amerikai nők erősek és kemények: 63 százalékuk van állásban. Többségük - ahogy mindenhol máshol a világon - rosszabbul fizetett munkát végez, vagy a gyereknevelés miatt részmunkaidős munkát tud csak vállalni. A válság éveiben a nők lettek a kenyérkeresők a háztartások több mint negyven százalékában, mert vagy egyedülállók, vagy elváltak, vagy mert a párjuk munka nélkül van. A többségüknek már szülés után 12 héttel munkába kell állnia: az USA-ban ugyanis nincsen szövetségi törvényekkel garantált fizetett szülési szabadság, ahogyan fizetett betegszabadság sem. Állami oktatási intézmény pedig csak ötéves kortól van minden gyereknek, addig szinte minden család valamilyen fizetős megoldással gondoskodik a gyereke napközbeni ellátásáról. Van tehát bőven olyan szociális és családpolitikai ügy, amellyel a szociálisan érzékenyebb, vagy szegényebb női szavazókat meg lehet nyerni.

Egy fekete férfi után egy fehér nő lesz az elnök?

Van rá esély, habár Clinton jelöltsége még nem lefutott meccs. Ő maga is lebegteti, megméretteti-e magát 2016-ban. A demokratáknak pedig nem ő az egyetlen lehetséges jelöltje. A női szavazók számára az egyik nagy esélyes Elizabeth Warren gazdaságpolitikus lehetett volna, de még túlságosan újoncnak számít az országos politikában, és ő maga is úgy nyilatkozott, hogy nincsenek elnöki ambíciói. Támogatói viszont továbbra is esélyes alelnökjelöltnek tartják. Más vélemények szerint elég meghökkentő újdonság lenne, ha az ország két legfontosabb posztjáért folytatott küzdelembe a demokraták két nővel vágnának bele úgy, hogy a demokraták egyetlen nőt jelöltek valaha is alelnökségre, Geraldine Ferrarot (és ő sem nyert, ahogy a második esélyes, a republikánus Sarah Palin sem).

Azonban nemcsak nők hajtanak a női szavazatokra, a jelenlegi alelnök, Joe Biden is ringbe szállhat az elnökjelöltségért: szinte hetente igyekszik valami szívhez szóló mondással előrukkolni. Néhány napja a nemek közötti esélyegyenlőségért kampányolt Japánban: szerinte az egyik legfontosabb kihívás ma az a világon, hogy változtatni a nőket korlátozó nemi szerepeken, és elkötelezettségét mutatva újra elmondta, hogy ő aztán nem nyugszik addig, ameddig a négy lányunokájának nem lesznek azonosak a lehetőségei, mint a fiúunokájának.

A tengerentúlon (a) nő a tét.

kép

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?