Az mondjuk, nem meglepő, hogy - talán csak az álláskeresők kivételével - senki sem akar többet dolgozni, mint amennyit dolgozik éppen. Az annál inkább, hogy erre több jel, tudományos eredmény utal arra, hogy ezzel nemcsak a melósok, de a cégek, cégvezetők is jól járnának.

Az Atlantic összeállítást közölt a témában az utóbbi időkben publikált kutatásokról, cikkekről.

A New Yorker legfrissebb számában Kenneth Wright neurológus fejti ki véleményét arról, hogy agyunk nem az ébredés után, hanem lefekvés előtt néhány órával a legaktívabb.

Ezért - főként a szellemi munkát végzők - valószínűleg sokkal hatékonyabb munkát tudnának végezni, ha nem ébredés után egy órával kéne a kreatív energiákat teljes hadrendbe állítani a munkahelyen.

Az agy ugyanis fokozatosan ébred fel. A teljes ébrenlét és az ébredés között időszakot nevezik sleep intertiának, ekkor a döntéshozásért felelős agykérgi régiók még messze nincsenek a helyzet magaslatán ellentében a vegetatív funkciókat irányító agytörzsi területekkel, amik többek között azért is felelnek, hogy az ember félálomban le tudja csapni az ébresztőt.

Az agy aktivitiása ráadásul hullámszerűen alakul, késő délelőtt és késő délután van kreativitása csúcspontjain például.

Eközben a Salon.com arról a régi témáról értekezik, miszerint a rövidebb munkanap sokkal hatékonyabbá teheti egy cég működését. Az elmúlt évszázadok erre az állításra is bőven adtak pozitív példát, eleveníti fel az amerikai magazin, amelyik lándzsát tör amellett, hogy a túlóráztatás - amire Amerikában sokkal hajlamosabbak a munkáltatók, mint Európában - egyenesen a produktivitás kárára megy.

Angliában, amikor a 19. századben megerősödtek a szakszervezetek, a munkanap rövidítéséért harcoltak, emlékezetes volt, amikor először a napi 10 (1848), majd a 8 órás (1890) munkanapot sikerült kilobbizniuk. Bár a munkáltatók (gyártutlajdonosok) aktívan lázongtak az ötlet ellen, amikor kiderült, hogy a termelékenység nem csökkent, sőt, könnyen elfogadták a szakszervezetek követelését.

Az autógyártó Henry Ford is élen járt ebben, amikor 1914-ben megduplázta munkásai fizetését és csökkentette munkaidejüket. A konkurensek csak addig hitetlenkedtek, amíg nem vált nyilvánvalóvá az autógyár sikere.

Hasonlóképpen okoskodott a müzligyártó a Kellogg's is, amelyik 1906-ban vezette be a hatórás munkanapot, amelyet egészen a nyolcvanas évek közepéig életben is tartott.

A munkások kevesebbett dolgoztak ugyanannyi napi bérért, vagyis órabérük 12,5%-kal emelkedett. A termelékenység nőtt, így újabb munkahelyeket tudnak teremteni.

A neves brit közgazdász, John Maynard Keynes is lándzsát tört a hatórás munkanap mellett, ő egyébként 2030-ra 15 órás átlagos munkaheteket jósolt.

Az mindenesetre tény, hogy a legfejlettebb és legjobban kereső országokban dolgoznak a legkevesebbet (OECD adatok, 2011).