Dermedt csendben néztem először a videót, ami kora este került fel a kormány Youtube csatornájára, és amin Hoffmann Rózsa államtitkár magyarázza, hogy miért lesz jobb a mostaninál az állami tankönyvkiadás.
Szóval, úgy kezdünk, hogy
„1991-től nem volt egységes központi tantervi szabályozás, ezért volt sok könyv a piacon. (...) 2003 után nem volt kötelező tanterv.”
- Most attól eltekintve, hogy nyilván hülyeség, miszerint 1991-től vagy 2003-tól mostanáig ne lett volna kötelező, központi tantervi szabályozás, egészen megrendítő hallani, milyen áhítattal beszél Hoffmann a központosításról.
„A tankönyvkiadóknak ez a helyzet nagyon alkalmas volt arra, hogy egyre több kiadvánnyal jelentek meg a tankönyvlistán.”
- Többféle kiadvány?! Sokféle tankönyv közül lehetett választani az iskolának, a tanárnak és a szülőnek?! Micsoda világ! Micsoda fertő! Hogy lehetett így élni!
„Ez a választék messze túlmutatott azon a mennyiségen, ami kívánatos. Az új köznevelési rendszerben, egyértelművé tettük, hogy a rendszer irányítása, kontrollja, tartalmi szabályozása az állam feladata.”
- Az irányítás, a kontroll meg a szabályozás. Mind a három.
„Semmi sem indokolja, hogy egy jóváhagyott kerettantervhez igen nagy tankönyvválaszték legyen. Egy kerettantervhez egy vagy két tankönyv is megfelel.”
- Ez a videó legigazabb állítása. Sajnos.
„Mi a szülőknek és a családoknak akarunk kedvezni. A kevesebb választék olcsóbbságot is eredményez.”
- Ööö... Miért is? A kisebb választék éppen drágulást szokott eredményezni.
„Mi több, ha kevesebb a tankönyv, és az állam gondoskodik ezeknek a színvonaláról, akkor meg tudjuk oldani azt a fajta esélyegyenlőséget, amely régi vágya a társadalomnak. Vagyis hogy miden gyerek, függetlenül attól, hogy milyen iskolába jár azonos színvonalú oktatásban részesüljön.”
- Eddig a túl sok tankönyv állt az egyenletesen magas színvonalú oktatás útjában Magyarországon.
"Körülbelül ez a lényege, ennek a tankönyvtörvénynek."
- Mi köszönjük!