Idegenszívű lett a kormány?
Meg vagyunk zavarodva. Most akkor véget ért a privatizáció korszaka vagy sem? És ha nem, akkor rohamtempóban illik egy ilyen dolgot lebonyolítani vagy jobb, ha körültekintően jár el az állam? És ami a legfontosabb: magyar tulajdon kell a bankrendszerbe vagy külföldi? A kormány ugyanis úgy döntött, hogy privatizálja a Takarékbankot, ráadásul nemzetközi pályázat útján. Mindezt úgy, hogy még a választások előtt lezáruljon az ügylet. Épp a kampány idejére lett idegenszívű a kormány vagy valami más van a háttérben?
A Takarékbank története a Fidesz-kormány magántulajdonhoz való viszonyának egyik szomorú mementója.
Az elmúlt évben a fontos döntési jogosítványok szinte mindegyikét kicsavarták a takarékszövetkezetek jelenlegi tulajdonosainak kezéből. Mindezt azért, hogy azt bizonyos ideiglenes állami szerveknek, illetve a korábban csak kiszolgálói funkciókat ellátó Takarékbanknak adják. Az esetleges hangos renitensek lehűtésére még a tulajdonjogtól való teljes megfosztást is kilátásba helyezték. Ez még a szektorban régóta tevékenykedő és aktív ellenzékiséggel semmiképpen sem vádolható Demján Sándornál is kiverte a biztosítékot, aki – példátlan módon – nyíltan és visszatérően bírálta a kormányzati lépéseket. A Takarékbank körül hirtelen megjelent az FHB és a Magyar Posta, miközben sajtóértesülések szerint mind a Postánál, mind a Takarékbank környékén az FHB elnökéhez köthető személyek kerültek döntéshozói pozíciókba. A hivatalos indoklás szerint ezt az ország érdeke kívánta.
Szükség van ugyanis a takarékszövetkezeti betétek jobb felhasználására, profibb menedzsmentre és egyebekre. Ezeket a célokat pedig hosszú évek munkájával az állam által létrehozott irányító szervezet és a Takarékbank együtt fogja elvégezni. Még olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy nincs tervben – az egyébként tőkejuttatással kistafírozott – Takarékbank közeljövőben történő magánosítása. Mindez kevesebb, mint egy éve történt. Ezzel párhuzamosan a miniszterelnöktől azt is tudjuk, hogy az ország érdeke, hogy a bankrendszer a jelenleginél lényegesen nagyobb részben legyen hazai kézben.
Erre most itt van egy nagyon gyorsan letudandó nemzetközi privatizációs tender.
Ennyi idő alatt (3 hónap) azonban egy kisvállalkozást sem nagyon lehet eladni, nemhogy a szerteágazó takarékszövetkezeti rendszert kiszolgáló és egyre inkább irányító bankot.
Lehet, hogy a kormányfő rájött, hogy a takarékszövetkezetek ügyében tévedett, és ezt a tényt a kampány közepén próbálja országgal-világgal tudatni? Lehet, de ismerjük el, ez nem valószínű.
Egy másik lehetőség, hogy van olyan, aki már ismeri annyira a célpontot, hogy akár ennyi idő alatt is hajlandó lebonyolítani ezt a tranzakciót. Mondjuk az sem kizárt, hogy a kormányfő nem bánná, ha ez a vevő szerezné meg a frissen einstandolt vagyont. Az is elképzelhető, hogy így a hazai tulajdonosokhoz való ragaszkodás nem sérülne. De ezzel nem mondtunk semmi újat, ezt úgyis tudni véli minden újságolvasó.
Az kérdés inkább az, hogy mire fel ez a nagy sietség? Mert ugye nem kockázatmentes ez a Barba-trükk. Mivel hirtelen elhallgatnak a hosszú távú átalakításról, meg az ország érdekéről szóló lózungok, esetleg az avatatlan szem arcátlan átjátszásnak nézheti a tranzakciót. Ez pedig szavazatokban mérhető károkat okozhat, miközben egyébként a kétharmad is elérhető lenne. Négy hónappal a választások előtt ennél sokkal kisebb ügyekben is be szokott fékezni az államigazgatás, hogy a politikai hiba lehetőségét minimálisra szorítsa. De akkor miért éri meg kockáztatni?
Nem tudjuk. Viszont biztosan valami komoly dolognak kell lennie.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.