A kis lakás gyilkol

  • A jól menő nagyvárosokban pályakezdő fiatalként lehetetlen normális albérlethez jutni.
  • Ezen enyhítenének a 20-30 négyzetméteres mikrolakások elterjesztésével.
  • A modell bevezetésében New York élen jár, de a példa ragadós lehet.
  • Pedig a mikrolakásoknak vannak bőven kritikusai.

A mikrolakás mindennek ellentmond, amit a hagyományos lakásról eszünkbe jutna. Inkább egy lakókocsi belsejére hasonlít: multifunkcionális bútorok, többféleképpen alakítható belső tér, mindez nagyon kis területre beépítve.

A nagyon apró lakásokat ázsiai példákból már eddig is lehetett ismerni, de most ingatlanfejlesztési koncepcióként is megjelent. Például New Yorkban, ahol 1,8 millió egy- vagy kétszemélyes háztartásra jut egymillió megfelelő egyszobás, hagyományos méretű lakás.

Idén januárban a város polgármesteri hivatala a brooklyni nARCHITECTS tervezőirodát hozta ki nyertesnek egy manhattani, önkormányzati telken épülő lakóház pályázatán. Az épületben a lakások 23 és 34 négyzetméteres alapterület között lesznek majd. És ahogy közeleg az épület megépítése, indult be a szakmai vita, hogy akkor most lehet-e normális életet élni egy ekkora térben.

Röviden: pályakezdő fiatalként egy darabig igen. Párkapcsolatban, gyerekkel, vagy hosszútávon nem.

Az Atlantic összegezte a felmerült érveket. És bár a sztori most még erősen New York-specifikus, mégis érdemes megismerkedni velük, mert a mikrolakások támogatói szerint a koncepció úgy általában a lakhatási problémák megoldásának egy új korszakát hozhatja magával.

  • Az ellenérvek:

Stresszt okozhat a zsúfoltság

Miközben otthonunknak biztonságos menedéket kéne biztosítania, a klausztrofóbiás viszonyok észrevétlenül megfojtanak minket. Több kutatás is igazolta, hogy a zsúfoltság okozta stressz növeli a családon belüli erőszak és a különböző ártalmas függőségek megjelenésének esélyét.

A nyertes mikroapartmanház terve (via narchitects.com)

De nemcsak a zsúfoltság a gond. Mindennapjaink események sorozatából tevődnek össze. És a legtöbben nem szívesen építünk bele ezekbe új elemeket. A mikroapartmanok kialakításának pedig éppen az a lényege, hogy például egy bútor több funkcióval is bír: asztalból ágy, ágyból kanapé alakítható. És amíg ez elsőre innovatív és praktikus dolognak látszik, középtávon már inkább csak kényelmetlenséget okoz.. Amihez valóban jobban alkalmazkodik egy egyetemről frissen kikerült huszonéves. De ugyanez már sok gondot okozhat egy harmincas vagy negyvenes lakónak.

Gyereknek teljesen alkalmatlan

Susan Saegert a környezeti pszichológia professzora, régóta kutatja a tér és az emberi viszonyát. Pályafutása alatt sok zsúfolt körülmények között felnőtt gyermekkel találkozott. A megfigyelt hatás mindig ugyanaz volt: a gyerekek zárkózottak lettek, gondot okozott nekik a tanulás és a koncentráció. Nincs az a praktikus helymegtakarító funkció, ami pótolni tudná egy gyerek számára a magánszféra hiányát.

Valójában nem is olcsóbb

Seagert másik érve, hogy egy olyan ingatlanpiacon, ahol minden lakás aranyáron adható csak ki, nem lehet tartósan lenn tartani az árakat egy alsóbb kategória bevezetésével. Hanem várhatóan a mikrolakások a jelenleg kivehető legolcsóbb normál lakások árszintjére állnak majd be, a most elérhető albérletek pedig drágábbá válnak.

A lakásunk segít megvalósítani önmagunkat

És fontos eszköze identitásunk megteremtésének. Egyszerűen boldogabbnak érezzük magunkat, ha lehetőségünk van arra, hogy otthonunkba másokat meghívjunk, és a tér segítségével elmondjuk nekik, hogy kik vagyunk, és miket gondolunk fontosnak az életben.

via tested.com

Erről a texasi egyetem pszichológiatanára, Samuel Gosling beszélt, aki könyvében az emberek és a tulajdonaik közötti viszonyt vizsgálta. Szerinte a mikrolakások kérdését csak olyan funkcionális szempontokból szokták vizsgálni, mint hogy például befér-e oda egy hűtő. De egy lakásnak egyéb pszichológiai funkciókat is ki kell szolgálnia, mint az önkifejezés vagy a relaxálás lehetőségét.

Ez mind igaz, de közben meg más nincs

És akkor mindezekkel az érvekkel szemben jön a szikár ellenérv: ahol a munkahely, ott a sűrűség. Rolf Pendall, a város lakhatási közpolitikáját alakító központ igazgatója hozza fel azt az érvet, hogy vajon bárkinek megéri-e, ha kényelmesebben él, nagyobb lakásban, de a gazdasági lehetőségektől távolabb. Azaz vagy az apró lakást választja, vagy a sok utazást és/vagy kevesebb bért.

Pendall ezért egyetért a mikrolakások fejlesztésével, mindaddig, amíg ez a város egy tágabb lakhatási politikájába illeszkedik, és nem más jellegű fejlesztések rovására történik.

A projektet kivitelező cég vezetője, Eric Bunge szerint ezzel a projekttel New York visszalép egyet az egy főre jutó négyzetméterek tekintetében, de közben egy nagyot lép előre a lakhatási körülmények javításában.

A vitát kiváltó projekt kivitelezői amúgy tényleg mindent megtettek, hogy a nagyon kicsi lakások hátrányait kompenzálják az épületen belül. Lesz több közösségi tér a lakóknak, edzőterem, és egy közös kert is. Az ellenérvek ezért szólnak inkább magának a trendnek: nincs nagyon ijesztőbb leselkedő forgatókönyv egy városra, mint hogy több százezer, rossz állapotú kabinméretű lakás jelenti ott a lakhatási perspektívákat.

(New York lakhatási lehetőségeiről amúgy Donáth Mirjam írt izgalmasakat idén a MaNcs-ba.)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.