• Búcsút veszünk az unalmas év végi listáktól.
• Ez itt a 444 év végi listáinak listája, ahol minden szerző elmeséli, mik voltak a kedvenc dolgai idén
• Mármint bármiben.
• Ezek itt Plankó Gergő listái.
• Az összes listát itt találja.

A húsz kedvenc számom 2013-ban

(Idén nagyrészt munkába, meg ide-oda menet, majd onnan visszafelé hallgattam zenét. Jobb lenne, ha azt mondhatnám, hogy főleg háztetőkön és utcai zavargások közepén hallgatam, de hát nem ez a helyzet. Úgyhogy jöjjön az utca, a buszmegálló, a busz és a lépcsőház 2013-as topistája.)

20. Purity Ring - Grammy (Soulja Boy Cover)
Késésben vagyok a délutáni ügyeletből, pont egy vidám szám kéne a buszig, ez pont jó lesz!

19. Thee Oh Sees - Toe Cutter - Thumb Buster

Idén nem hiphopra bólogattam a legtöbbet, hanem koszos garázsrockra.

18. Fidlar - 5 to 9

Néha pontosan ennyi kell. Igazából elég sokszor.

17. Lorde - White Teeth Teens

A limuzinok helyett a taxis hazajutás nehézségeivel foglalkozó új-zélandi tinilány volt az egyik legjobb dolog, ami 2013-ban a popban történt. Ez meg a kedvenc számom tőle.

16. Zomblaze - Breathe Deep

Semmire sem volt jobb idén sétálni a hóesésben még áprilisban is. Rajta a kiváló magyar termék matrica.

15. Szabó Benedek - Kapuzárási piknik

Alig másfél perc, de a világ benne van ebben a dalban. És akkor is ezt mondanám, ha nem egy barátom szerezte volna. (Szép leírás róla a Quarton.)

14. Pete Swanson - Life ends at 30

Ez az előző szám megfogalmazása zajtechnóban.

13. Tumo - Megint jönnek

Az év magyar dala, ezt jelölöm az Eurovízióra. Vállaljuk fel a démonainkat a világ előtt. Nézne nagyot Európa!

12. Glass Candy - Warm in the Winter

Úgy feledkezel bele, mintha a világ egy diszkó lenne körülötted a Végtelen történetből. Úgyhogy vigyázz a közlekedéssel! (Nem idei, de az After Dark 2 válogatáslemez, amin szerepelt, idén jelent meg, így megadtam neki.)

11. Aleq Troniq & Gabriel Vitel - Mind Doodles

Nyálas naplementeminimál, persze, de mennyi finesz, finomság, elegancia van benne! Ha a Sky and Sand a fehér kanapé a Soundon, akkor ez a szám a fehér műanyag kerti napágy a szántódi nyaralóban, ahol a Sound helyett töltöd a hétvégét a barátokkal. (Aztán onnan mész át.)

10. Dean Blunt - Brutal

Az év hazamenős száma.

9. Best Coast - I Don’t Know How

Erre még Avril Lavigne is büszke lenne.

8. TV Colours - Bad Dreams

Hiperpozitív ausztrál zajpunk, a budapesti koncertjük volt a legjobb, amin idén voltam.

7. Grupo Socavon - Homenaje a Justino (Uproot Andy Remix)

Jobb lesz-e attól a világ zenéje, ha a fehér ember felfedezi magának, gyarmatosítja, és még hozzám is eljut? Régóta eldöntetlen kérdés, vannak jó és kevésbé jó példák, ez (és az egész EP) egyértelműen az előbbi - úgy lett felturbózva az eredeti változat, hogy közben minden erénye megmaradt. Nálam a nyár slágere volt.

6. Wavves - Sail To the Sun & Afraid of Heights

A Wavves elég fontos nekem. Utaztam ki Bécsbe hóviharban érte úgy, hogy húszan voltunk a koncerten, a saját számait sem tudta eljátszani, botrány volt az egész és imádtam. És láttam sokezer ember előtt komoly rockzenekari felállásban, aminél kevés lehangolóbb dologgal találkoztam, és ahonnan úgy éreztem, nincs visszaút. Volt, az idei lemez tele van csodálatos számokkal, amiknek ugyan nincs sok köze a régi jó szétorzított zajongáshoz, de hát ez a helyzet, felnőttünk. A Sail To The Sun a nagyobb bomba, de az Afraid of Heights is óriási himnusz. (Érdekes adat: egy ideig fontolgattam, hogy ez legyen a Riszpekt ház zárójelenetének zenéje. Aztán a másik megoldás adta magát.)

5. Iceage - In Haze

A szám, amivel a legtöbbször hergeltem fel magam munkába, parlamentbe, meg hasonló helyekre menet. Azért tökéletes erre a célra, mert nincs csúcspontja. Amikor úgy tűnne, hogy most már jön, na pont akkor fogják vissza. Ettől csak nő benne a feszültség. És ezért mennél neki utána akár a világnak is, ha épp arra van szükség. És általában arra van.

4. Mikal Cronin - Weight

Az előző szám abszolút ellentéte. Itt aztán nem fognak vissza semmi, eljut a dal az őszinte, nagybetűs, szégyentelen, epikus katarzishoz, túl irónián, jó, rosszon, mindenen.

3. Sophie - Bipp

Ha ez most komoly popzenei szempontokat figyelembe vevő lista lenne, egyértelműen ez a szám lenne az első helyen. Nyers, ideges, energikus, igazán sehova sem tehető csipogás és a lehető legdirektebb fülbemászó pop. Mintha a tizenéves Dizzee Rascal csinált volna egy száma Cindy Laupernek. És milyen felüdülés a világot leuraló, csak a veretésre és a lufikatarzisokra építő suttyóiskolához képest! Sok hallgatás után sem tudom pontosan megmondani, hogy mi ez, de abbahagyni sem tudtam.

2. AJ Davila Feat. Selma Oxor - Dura Como Piedra

Vannak társaságok, ahol még mindig a koncertek Szent Gráljaként beszélnek a Davila 666 nevű Puerto Ricó-i garázsrockzenekar 2010-es, még éppen igazi befutásuk előtti fellépéséről. És hogy miért, az meg is érthető ebből a számból, pedig ez csak a zenekar vezetőjének saját produkciója, de minden benne van.

1. Kevin Gates - Paper Chasers

Haha, mi van, a végére be kellett tölteni a kötelező négerkvótát is? Szóval nekem ez volt az év slágere. Pont abban a legjobb, ami a magyar ifjúsági kultúrát letaroló hiphop nagy részéből fájóan hiányzik. Nem monoton darálás, hanem laza játék ütemekkel, hangszínekkel, hangsúlyokkal természetesen és ellenállhatatlanul. Kevin Gates ebben most az egyik legjobb, és nem sok olyan pillanat volt idén, amikor ne lett volna kedvem meghallgatni. (Nem véletlenül került be ebbe a videóba.)

+1

(És nem tudom kihagyni a számot, amit igazából a legtöbbet hallgattam idén. Ez 1992-es, előadója Yegor Letov, címe Маленький Принц Возвращался Домой, itt lehet meghallgatni. Attól a pillanattól kezdve, hogy Lang Ádám egy májusi szombat este meglátogatott a 444 első szerkesztőségében egy zacskó pufival és néhány sörrel, aztán klasszikus mobilos cigányhifiben lejátszotta ezt a számot, eldőlt, hogy ez év dala. Ez is ismerős lehet az előbbi videóból is.)

5 cikk, amit nagyon szerettem idén

5. Wright Thompson - When The Beautiful Game Turns Ugly (ESPN)

Amikor Balotellinek elege lett abból, hogy a szurkolót majmozzák őt, egy ideig megint téma lett a rasszizmus az olasz foci körül. Viszont ő mégiscsak Balotelli, sokan figyelnek rá, sokan ki is állnak mellette, még ha történnek is ilyenek. Egész más a helyzet az alacsonyabb osztályokban játszó ismeretlen fekete játékosokkal Olaszországban. A riport egyik része az ő világukat, másik része a Mussolinit éltető szurkolókat mutatja be árnyaltan, közben olyan remek kiszólásokkal a Balotelliről szóló legendákról, mint gyanakodtam ezek miatt, mert mégiscsak olyanok, amikről egy fehér olasz liberális nagyon szeretné, hogy igazak legyenek.

4. Orosz Péter - Az árvíz sistereg éjszaka (Cink)

A szerző szinte bármiről képes úgy írni, hogy varázslatos dolognak tűnjön. Ebben a posztban a nagy nyári árvizen mutatta be ezt.

3. Nathaniel Rich - Tyer Hadley’s Killer Party (Rolling Stone)

Annyira megfogott, hogy nagy részét le is fordítottam. Maga a történet is lebilincselő a szüleit meggyilkoló, majd a házban bulit tartó floridai tiniről, de cikket az teszi igazi klasszikussá, ahogy leírja a buli részleteit, a szereplők életét és a várost. Olyan élmény olvasni, mint a legjobb krimit.

2. Tavi Gevinson -  Forever, Editor’s Letter December 2013 (Rookie)

Jó, ez legyen félig-meddig életműdíj, már ha azt egy 17 éves lánynak ki lehet osztani. Tavi Gevinson és stábja mostanra összehozták azt, hogy újságjuk, a Rookie nem olyasmi, amire a felnőttek leereszkedő fejsimogatással válaszolnak, hogy de kis ügyesek vagytok, hanem saját jogán is a világ egyik legkirályabb magazinja lett. Ebben a posztban egyszerűen számot vet azzal, hogy nem lehet majd mindig mindent ugyanígy csinálni, de nem kell ettől félni.

1. Ariel Levy -  Trial by Twitter (New Yorker)

Igazi dráma, hősökkel, árulással, fordulatokkal, tragédiával, igazsággal és az utána maradó kétségekel. Egy házibuliban történt nemi erőszakkal indul a történet, de sokkal több bomlik ki belőle. Egy közösség mocskos titkai, emberek, akik nem nyugszanak bele ebbe, aztán az internet igazságosztói, akik éppen úgy okoznak kárt, ahogy segítenek, és valójában nem az igazságot keresik, csak azt a történetet hiszik el, amit el akarnak.

Négy kedvenc filmem idén

(azért négy, mert pont ennyi, 2013-ban bemutatott filmet láttam, és mindegyik csodálatos volt)

4. Pain and Gain

A képi világa imádnivaló, közben olyan szívből jövően szemét, amilyen a mainstream Hollywood ritkán mer lenni. És pont Michael Bay!

3. Holy Motors

Az a filmélmény még ennél is ritkább, amikor tényleg semmilyen támpontunk nincs, semmibe sem lehet kapaszkodni. Amikor azt hinnéd, hogy már valami megvan, megint szétcsúszik minden. És ha mindent elengedsz, és már nem is próbálod megfogni, akkor kezded el igazán élvezni. A Holy Motors ilyen.

2. Adele élete

Erről igyekeztem itt leírni mindent. Azóta persze sorban jönnek elő leszbikusok véleményei arról, hogy nem is olyan trú ez a film, pláne a szexjelenetek, de továbbra is tartom magam ahhoz: ez két szerelmes ember története úgy elmesélve, ahogy az tényleg történik.

1. Spring Breakers

Azon belül is persze főleg ez a pillanat. Ugyanúgy a “legjobb”, mint a legjobb, legalább annyira legjobblol:DDDD, mint amennyire LEGJOBB OMG!!! Arról nem beszélve, hogy a Harcosok klubja Pixies-es befejezése óta nem volt olyan filmes pillanat, ami ilyen egyértelműen örökre megváltoztatta volna egy szám jelentését és helyét a popkultúrában, mint itt ez Britney dalával.