Ezt írta nekünk levélben a kiadó.

Az egész történet ugye karácsony után kezdődött, december 26-án jelent meg egy remek interjú az NLC-n (Nők Lapja Café) egy bizonyos Joós Istvánnal, aki szerint

a nő munkája a férfi.

Erről írtunk is röviden, hogy mennyire korszerű gondolatok ezek.

Aztán tegnap megjelent egy másik cikk az NLC-n, hogy

a nő munkája NEM a férfi.

Ebben a szerkesztők azt próbálják elmagyarázni, hogy Joós hülyeségeit eleve csak azért hozták le, hogy rámutassanak: na, még vannak ilyen hülyék is. Egész pontosan azt írják, hogy

"Kíváncsiak voltunk rá, milyen érvek segítségével gondol feltámasztani valaki egy – cirka évszázada – letűnt nőképet."

Ühüm. Annyira ügyesek voltak, hogy az eredeti cikkből ki nem derül sehol sem, hogy ez csak egy ilyen _kísérlet_. Sőt ugye abban pont olyanokat írnak, hogy a csávó érvelését "nem lehet megfogni".

De még itt sincs vége a történetnek.

Tegnap este ugyanis kaptam egy levelet a Sanomától, aki a Nők Lapja és az NLC kiadója. Ebben azt írják, hogy az Nők Lapja Café NEM a Nők Lapja online változata és, hogy

"a közös tulajdonoson kívül alig van közünk egymáshoz."

Pedig a korábban linkelt posztban végig nőklapjázom őket.

Pedig hát tényleg csak a tulaj/kiadó ugyanaz. Jó, hát a név is hasonlít egy kicsit. Meg mondjuk az ember beírja a Goggle-ba, hogy "nők lapja online", akkor az NLC-t dobja ki. Meg ott van például ez az oldal. Meg ide dob a noklapja.hu. De ezeken kívül, tényleg alig van köze a két kiadványnak egymáshoz.