Mintha Orbán Viktor írta volna a forgatókönyvet.

Ez az összenő, ami összetartozik tökéletes példája. Könyörgünk, még Fodor Gábor is helyet kap a listán, vagy ahogy a cink.hu írta, csak Hagyó hiányzik a nagy csapatból. Tényleg szánalmas az, amit a magyar baloldal az elmúlt négy évben bemutatott.

Vagy mégsem.

Bár rengeteg szkepszis van bennünk, el kell ismerni, hogy a történetnek van egy másik olvasata is. Mégpedig az, hogy Mesterházy Attila legyűrte a régi MSZP két nagy ballasztját: az öreg komcsikat és a balliberálisokat.

Legyűrte őket, mégis minden baloldali rá fog szavazni.

Még nem teljes a győzelme, de egy tisztességes választási szerepléssel megszerezheti a lehetőséget, hogy a következő négy évben egy olyan baloldal pártot építsen, amelyik végre szakítani tud a múltjával.

Tegnap hivatalosan is elismerték, hogy a magyar baloldalon egyetlen olyan infrastruktúra van, amelyik képes tömegeket mozgatni. Ez nem más, mint az MSZP pártszervezete. Irodástul, aktivistástul és persze pártkasszástul. Aki a baloldalon akar indulni, az csak ezeken keresztül teheti. Lett légyen bármilyen jó szónok vagy technokrata, milliárdos vagy volt miniszterelnök. Az, hogy az Együtt és a DK most visszatér az akolba, és mindezt nem az erő pozíciójából teszik, azt mutatja, hogy az MSZP az egyetlen fix pont a baloldalon. Ezt a pártot pedig Mesterházy Attila vezeti. Nemcsak azért, mert ő a pártelnök, hanem mert az ő emberei ülnek a meghatározó pozíciókban. A párt „nagy öregjei”, a Kovács Lászlók és a Lendvai Ildikók már nincsenek felelős poszton és az új Országgyűlésben már nem is kapnak helyet. Sőt, még az eggyel fiatalabb ősbaloldali Szanyi kapitányt is sikerült felrakni a brüsszeli gépre. Amikor Bajnai Gordon az öregekre alapozva próbálta az MSZP-n belüli támogatottságát növelni, nem csak az derült ki, hogy ők már nem elég befolyásosak, hanem az is, hogy már a párton belüli erőviszonyokat sem tudják helyesen felmérni. Úgy tűnik, Mesterházy kiszorította a párt vezetéséből azokat, akik még Kádárt is szolgálták. És mégis, az összes kádárista rá fog szavazni.

Miközben megszilárdította párton belüli hatalmát, a belső riválisokon kívül legalább két külsővel (Gyurcsány és Bajnai) is meg kellett küzdenie. Nekünk úgy tűnt, hogy a baloldali véleményformálók régi gárdáján, „a balliberális eliten” belül látványosan több támogatója volt és van Gyurcsánynak, illetve volt egy ideig Bajnainak. Sőt, nekik valódi híveik voltak, míg Mesterházyért igazából senkit nem láttunk lelkesedni.

Utóbbinak viszont volt türelme és rutinja egyszerűen kivárni, amíg elül a felhajtás.

Láthatóan az „aki időt nyer, életet nyer” logika mentén játszott. És igaza lett. Mesterházy továbbra sem kedvence a balliberális elitnek vagy a velük azonosuló szavazóknak, de végül mind rá fognak szavazni.

Ez pedig elvezet minket Mesterházy Attila leginkább alulértékelt képességéhez: ez az ember tudja, hogyan kell egy politikai pártban hatalmat szerezni és hatalmon maradni. Nem lelkesítő szónok, nem sziporkázó vitázó, de nem ijed meg az árnyékától és érti a hatalmi játszmákat. Ebben a tekintetben nagyon hasonlít az elmúlt 25 év messze-messze legsikeresebb baloldali politikusára, Horn Gyulára. Akire egyébként éppen úgy pittyegett mindenki, de végül kétharmaddal lett miniszterelnök.

Mesterházy Attila el fogja veszíteni az áprilisi választásokat. Az is lehet, hogy a kampányban olyan bakikat követ el, amelyekkel teljesen leírja magát. Lehet, hogy egyszerűen csak borzasztó unalmas lesz és senki nem figyel majd rá. De az is lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője történik majd. A lényeg, hogy kapott most egy óriási esélyt, hogy kiemelje magát jelenlegi szürkeségéből és mint valódi miniszterelnök-jelölt rögzüljön a választók fejében. Ezt a gesztenyét viszont magának kaparta ki. És ez már önmagában is teljesítmény.