Olvastad valahol, hogy a nő tehet róla, hogy rendszeresen bántalmazzák, ha megerőszakolják, hogy a nők tisztességtelen módon elvárják, hogy a férfiak fizessenek helyettük, miközben már kiharcolták az egyenlőségüket? Na és azt, hogy az esélyegyenlőség csak a női kvóták nélkül valósulhat meg, és hogy a nő feladata nem az, hogy versenyezzen a férfiakkal, hanem az, hogy biztosítsa az otthon melegét, a jogvédők pedig a huszonéves magyar nők meddővé tételéért harcolnak, és a karriert építő hedonista szingli nők miatt fogy a nemzet?
Mi is olvastuk. Ezek a vélemények mind a magyar sajtóban jelentek meg az elmúlt évben. Nyilván idős konzervatív urak írták és mondták ezeket - vonod meg a vállad. Tévedsz. Nők voltak. Ezt mind nők gondolják a nemek közötti egyenlőség megteremtésének értelmetlenségéről, a reprodukciós jogok védelmének káros voltáról, és arról, hogy aki bántalmaznak, legelőször magában keresse a hibát. Szó sincs tehát "antifeminista" vagy egyenesen nőgyűlölő férfiakról. Mindezt nők fogalmazták meg.
Nem mintha a férfiak nem mernének kiállni, és felvállalni hasonló véleményüket. A parlamentben is elhangzott olyan vélemény, hogy a nőknek a konyhában a helye, és ha nem szülnek eleget, magukra vessenek. (Bár botrány csak azután lett az elhangzottakból, hogy egy az ülésteremben tartózkodó képviselőnő posztolta a hallottakat.) De olyat is hallhattunk, hogy a három fiú ér annyit, mint öt lány, a nőkről pedig szinte kizárólag csak anyaként vagy háziasszonyként esik szó.
Ez lenne tehát az átlagmagyar álláspontja? Könnyen lehet. Nem gondoljuk ugyanis, hogy az átlag magyar politikus nagyon különbözne az átlag magyartól. Nem tisztességtelenebbek, rasszistábbak, antiszemitábbak vagy szexistábbak, nincs közöttük több (vagy kevesebb) alkoholista vagy bántalmazó, mint a hozzájuk hasonló korú, hátterű és iskolázottságú, befolyásos magyar férfiak és nők között, csak jobban szem előtt vannak. Az emberek többségéhez hasonlóan ellenszenvesnek találják a feministákat, utálják, ha figyelmeztetik őket a sablonos és előítéletes gondolkodásukra, felháborodnak, ha kioktatják őket, hogy nyitottabban kellene gondolkodniuk a női és a férfi szerepekről, vagy arról, hogy segíteniük kellene a nőket otthon és a munkahelyeken is. De legesleginkább abból van elegük, hogy időről időre a nőket ért sérelmekkel és a velük szembeni igazságtalanságokkal, meg a női jogokkal kell foglalkozniuk. Nincs ez nagyon másképp a médiában sem.
A nők maradjanak csak szépen ahol vannak, ne elégedetlenkedjenek, ne legyenek saját céljaik, ne túrják ki a férfiakat a jól fizetett állásaikból, mert annak rossz vége lesz. Az lesz a női amencipáció győzelme, ha a férfiaknak ülve kell majd vizelniük?!
Na de hát hogy hangzik ez egy férfi szájából? Nem igazán jól, láthatjuk. Hát akkor mi legyen? Keressünk nőket, akik kimondják helyettünk amit gondolunk! Egy nő szájából sokkal hitelesebben hangzik mindez, nekik aztán a nők is elhiszik majd a "mi" igazságunkat.
A sztereotípiákat "bátran" megerősítő szócső szerepére pedig, mint látjuk, akad elég jelentkező. A melegfelvonulást és az azonos neműek házasságkötését elítélő homoszexuális, az antiszemita zsidó, a rasszista cigány mindig izgalmas médiaszenzáció. Önként vagy kérésre, kimondott vagy kimondatlan elvárásoknak eleget téve elmondják, megírják, igazolják, amit a feletteseik hallani akarnak.
Miért csinálják ezt? Miért vesznek részt ezek az emberek a hozzájuk hasonlókat sújtó sztereotípiák megerősítésében? Tényleg azonosul az általa leírtakkal az, aki listázza a hajuknál előrángatott férfiakat ért jogsérelmeket a Doboz-ügy idején? Miért kérdez alá szexista riportalanynak, ahelyett hogy ellenpontozná a mondanivalóját? Miért érvel egy nő tudományos kutatóként a nők munkavállalása ellen, majd egy másik lapban (valamiért felkapott interjúalany lett), miért védi meg tudományosság látszatát keltve a nők ellen erőszakos bűncselekményt elkövető férfiakat?
Több oka is lehet annak, ha egy hátrányos helyzetű csoport tagjai egymásra taposva kívánják kivívni a hatalommal bírók szimpátiáját. Vagy azért tesznek így, mert maguk is lenézik azokat, akik ehhez a csoportba tartoznak, és mivel ki akarnak törni ebből a lenézett státuszból. Ezért sokak számára igazán nem tűnik nagy árnak megerősíteni a sztereotípiákat, amelyeket egyébként magukra nézve természetesen nem fogadnak el. Ők ugyanis már kiharcolták a környezetükben lévő férfiaktól az egyéni bánásmódot. A másik elmélet szerint ezek a nők úgy gondolják, csak kevés nőnek van esélye arra, hogy boldoguljon a férfiak között, ezért úgy okoskodnak, a potenciális riválisokkal szemben így lehet előnyre szert tenni.
Nem valami rokonszenves hozzáállás, igaz? Mi úgy látjuk, hogy aki önmagát különbnek tartva megveti a hozzá hasonlókat, nevetségessé teszi magát. Pont annyira hiteles és komolyan vehető egy nő ebben a pózban, mint a Samuel L. Jackson játszotta rabszolgagyűlölő rabszolga A Django elszabadulban. Ráadásul hatalmas tévedésben vannak, amikor azt hiszik, ezzel a viselkedéssel a saját érdekeiket szolgálják. Az előrejutáshoz ennyi még kevés, nagyon kevés. Egy szexista közegben a szexizmust legitimáló, vagy a saját nőiességét megtagadó "fiúsított" nő biztosan nem viszi sokra, bár kétségkívül vannak olyanok, akik elégedettek a némi helyzeti előny megszerzésével.
A Clinton-kormányzat külügyminisztere, Madeleine Albright elhíresült mondása szerint a pokolnak külön bugyra van azon nők számára, akik nem segítik egymást.
Meglehet. Annyi bizonyos, glória nem jár azért, ha küldetésünknek érezzük a hozzánk hasonlóak felemelkedését gáncsolni.
További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.