Moziba indulsz egy fárasztó egyetemi nap után a barátaiddal, de sosem érkezel meg. Az ország egy eldugott szegletében ébredsz, rájössz, hogy elraboltak. Fogvatartód megerőszakol, és néhány napon belül megülik veled a „menyegzőt”, amin a szüleid kissé szomorkásan, de sok boldogságot kívánnak. Férjhez mentél, asszony vagy.

Emlékeztek a Borat-filmre? A kazah riporter Pamela Andersont próbálta elrabolni , hogy feleségül vegye. A jelenet bármilyen viccesen is hatott a filmvásznon, ez a szomorú valóság Kirgizisztánban, a 21. században. Egy barátunk ismerőse írt erről a közösségi oldalán, aki jelenleg a kirgiz fővárosban, Biskekben él. A fenti történet a hozzá hasonlóan az ottani egyetemen oktató kolléganője egy hallgatójával történt.

Újraéledő népszokás

A magyar lagzikat is gyakran megelőzi egy játékos, jelképes nőrablás, ami a mondákból is ismert ősi szokásban gyökeredzik, de kevesen gondolnák, hogy van még olyan ország, ahol a nőrablás ma is tömegesen fordul elő. A Szovjetunió felbomlása után a közép-ázisai utódállamokban mintegy visszatérésként a nemzeti hagyományokhoz, hiába tiltják a törvények, nemcsak a többnejűség terjedt el újra, hanem a nőrablás is.

Kirgizisztánban a nőrablás sokszor egyáltalán nem csak jelképesen történik meg. Habár elvileg a nőrablást tiltja a törvény, a vidéki területeken a házasságok jó része menyasszonyrablással jön létre, de a fővárosban sem ritka. A fiatal, házasodni vágyó férfi barátai segítségével egyszerűen elrabol, vagy elraboltat egy előzetesen "kinézett" (lehetőleg előkelőbb törzsbéli) lányt. Ha sikerrel jár, a lány már nem térhet haza, mert az idegen férfi házában töltött éjszaka után feltételezik, hogy a lány már nem szűz, így már nem fogadhatják vissza, ez hatalmas szégyen lenne a családja számára.

Más esetekben a kevésbé előnyös külsővel megáldott férfi családja komoly pénzt (egyévi kirgiz átlagfizetésnek megfelelő összeget) fizet azért, hogy „menyasszonyt” hozassanak a házhoz. Ilyenkor a pénzért cserébe a szülők, rendszerint a lány tudta nélkül előzetesen megegyeznek, s miután megtörténik az adásvétel, a férfi vagy a barátai elrabolják a sokszor alig 13-14 éves lányt. Igen, a szülők eladják a lányaikat. Az is előfordul, hogy önálló életet élő, független fiatal nőket hurcolnak el. Még a fővárosban sincsenek biztonságban a nők.

Egyetlen lány sincs biztonságban

A törvényi tiltás mit sem ér. Pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre, de becslések szerint Kirgizisztánban a házasságok több mint a felét lányrablás előzte meg, és a menyasszonyrablós esküvők háromnegyedén úgy kötik össze a fiatalok az életüket, hogy csak egyikük szeretné azt. Az országban ilyen körülmények között egyetlen lány sem érezheti magát biztonságban. A tizenéves lányok legszilárdabb képe a jövőjükről nem a leendő munkahelyükhöz, vagy középiskolájukhoz kötődik, hanem ahhoz a tényhez: „egy nap majd elrabolnak…" Fiatalok állnak az utcán, egy barátnőjüket várják, aki késik. „Nyilván elrabolták.” – élcelődnek. Ijesztően hangzik? Ez a valóság.

Emberi jogi szervezetek szerint az öt és fél millió lakost számláló országban évente 15.000-16.000 fiatal nőt rabolnak el, majd házasítanak meg. Középiskolás lányok, főiskolai, egyetemi hallgatók esnek áldozatul. A családok szégyellik a lánnyal történteket, a családi békét védve inkább nem fordulnak a rendőrséghez. A lány már nem partiképes, de legalább férjnél van. A hatóságok sem tesznek szinte semmit. Hogy miért? Vélhetően annak is köze lehet ehhez, hogy az ország vezetőinek egy része maga is így nősült. A rendőrséget vezető tábornok, és az állampolgári és a korábbi emberi jogok érvényesüléséért felelős ombudsman legalábbis már lelepleződött, hogy menyasszonyrablás révén tett szert feleségre. Az utóbbi bele is bukott, amikor kiderült. Na nem azért kellett lemondania, mert elraboltatta a lányt akit feleségül vett, hanem azért, mert nem volt bizonyítható, hogy a neje nagykorú volt a házasságkötéskor.

Birkatolvaj vagy lányrabló, egyre megy

A lányrablók Kirgizisztánban sokszor olyan megítélés alá esnek a bíróságok előtt, mint a birkatolvajok. Aki szarvasmarhát lop, hosszabb szabadságvesztést kockáztat. A jelenlegi kirgiz jogszabályok szerint emberrablásért tíz év a minimális büntetés, viszont csak háromtól öt évig terjedő börtönt kaphatnak azok, akik menyasszonynak rabolnak el egy lányt. Tavalyelőtt komoly viták zajlottak a országban arról, szigorítsák-e ezt a büntetést, és büntessék-e a nőrablásban részt vevő összes személyt, a büntetési tételt is megemelték volna. A szigorítás ellenzői szerint a menyasszony elrablása fontos szerepet játszik a társadalomban. A jogszabály nem ment át a törvényhozáson, a falusi bíróságok is kevéssé mutatkoznak együttműködőnek a hagyomány felszámolásában.

A nőrablással létrejött házasságokban gyakori a nők bántalmazása, egy kutatás szerint kétharmaduk válással végződik, de az sem ritka, hogy a kilátástalanság az elrabolt nők öngyilkosságához vezet. Megerőszakolva, bántalmazva, régi életüktől elvágva élnek ezek a nők, akiket sokszor a saját szüleik árultak és adtak el. Visszatérés sokak számára nincsen: a családjuk vagy beleegyezett a rablásba, vagy simán csak szégyenletesnek tartaná és megtagadná a hazatérő lányt. Az sem megoldás, ha valaki ellenállva támadóinak azt mondja (akár csak hazudja is) hogy már nem érintetlen. Ami vele történt, örökre elkíséri.

Nőjogi szervezetek évek óta harcolnak a kirgiz nők tömegein életét megnyomorító hagyomány felszámolása ellen. Mindeddig hiába.

Bővebben itt, itt és itt olvashattok erről.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?