Hiro Onoda talán a leghíresebb japán katona. Ő volt az, aki még 29 évvel a II. világháború vége után is hadban állt. A Fülöp-szigetek egyik kisebb szigetén, Lubangon ásta be magát a dzsungelba három társával, Juicsi Akacu közlegénnyel, Soicsi Simada tizedessel és Kinsicsi Kozuka őrvezetővel. Gerillatámadásokat hajtottak végre, megöltek harminc őslakost, rendőrökre lövöldöztek.

Társai sorban elhagyták. Elsőként Akatsu adta fel. 1949-ben elhagyta társait, 1950-ben megadta magát a Fülöp-szigeteki hadseregnek. Simadát 1953-ban lábon lőtték, és bár Onoda meggyógyította, 1954-ben agyonlőtték egy tázharcban. Kozuka 1972-ben halt meg, szintén tűzharcban.

Onodát végül egy honfitársa, Norio Szuzuki győzte meg arról 1974-ben, hogy tényleg véget ért a háború. Szuzuki amúgy különös szerzet volt. Három dolgot akart látni az életében:

Onodát, egy pandát és a jetit, ebben a sorrendben.

Onodát négy nap keresés után találta meg.

Onoda hazatérése után igazi szupersztár lett. Képviselőt akartak csinálni belőle, de 1975-ben inkább Brazíliába emigrált. Aztán 1980-ban olvasott egy cikket egy japán kamaszról, aki megölte a szüleit. Visszatért hazájába, és 1984-ben iskolát alapított, amiben fiatalokat nevelt a természet szeretetére.

Lubang szigetére 1996-ban tért vissza. Tízezer dollárt adományozott a helyi iskolának. 2014. január 17-én, tüdőgyulladás szövődményeibe halt bele egy tokiói kórházban.