Az elmúlt 15 évben alkalmam volt megfigyelni egy hatgyerekes család mindennapjait. A szomszédaim, a lakásom összes ablaka az ő lakásukra néz. Végtelenül kedves, rendes emberek.

De hogy hat gyerek nevelése milyen nehéz lehet, azt talán érzékelteti, hogy ha találkozom a szülőkkel a lépcsőházban, rendszeresen elnézést kérnek. Mert nyilván nagyon hangosak, ami engem biztos nagyon zavar.

Akkor is ők kértek bocsánatot, ha előző nap nálam volt buli hajnalig.

Amúgy sose zavartak, egy pillanatig sem. Mint mondtam, végtelenül kedves, rendes emberek.

Francis L. Thompsonnak, a Northrop Grumman mérnökének pontosan kétszer annyi gyereke van, mint a szomszédaimnak. Most már mindegyik felnőtt, a legfiatalabb 22, a legidősebb 37 éves. Thompsonné 15 és fél éven át szinte folyamatosan terhes volt, vagy legalábbis kismama.

Thompsonék mindegyik gyereke egyetemet végzett. Többségük már házas, és már 18 unoka is van a családban. Amire Thompson a legbüszkébb, hogy mindegyikük magáról gondoskodik. Annyira, hogy a szülők még az egyetemi tanulmányaikat sem fizették.

Thompson, aki saját bevallása szerint sokat hibázott a gyereknevelésben, most megosztotta, hogy mi az, amit szerinte jól csinált.

A gyerekei már hároméves koruktól besegítettek a házimunkába.

"Egy hároméves gyerek nem pucolja ki túl jól a vécét, de négyévesen már egész tisztességes munkát végez."

Zsebpénzt az elvégzett házimunka fügvényében kaptak. Nyolcéves koruktól magukra mostak. Amint megtanultak olvasni, recept alapján főzniük kellett. És mindegyikük, a fiúk is, megtanult varrni.

Este hat és nyolc között nem tévézhettek, számítógépezhettek, játszhattak. Tanulniuk kellett. Ha valakinek nem volt leckéje, az olvasott. Utána a takarodóig - tanítási napokon este tíz, egyébként éjfél - szabadfoglalkozás volt.

Ha panaszkodtak a tanárra, akkor azt a tanácsot kapták, hogy oldják meg.

"A való életben is lehet olyan főnököd, aki nem szeret."

Thompsonéknak az egészséges étkezésre is volt ötletük. Ők maguk sem szerették, amikor megetették velük az ételt gyerekkorukban. Ezért azt találták ki, hogy a gyerekek előbb azokat az ételeket kapták meg, amit nem szerettek. Nem kellett megenniük, de ha éhesek lettek, a következő étkezésig csak a félrerakott ételből ehettek.

Minden gyereküknek sportolnia kellett. Bármilyen sportot választhattak, amit bármikor le is cserélhettek, de sportolniuk kellett.

Emellett valamilyen klubba is be kellett iratkozniuk, és önkénteskedniük is kellett.

Thompsonék függetlenségre nevelték a gyerekeiket. Mindegyikük saját autót kapott 16. születésnapjára. De nem újat, hanem egy szinte használhatatlanságig lelakottat, amit aztán maguknak kellett helyrepofozniuk. Megjegyzem, elég jó autókat kaptak, az első gyerekük pédául egy 1965-ös Ford Mustangot. És ahhoz képest, hogy egyik gyerekük sem kapott 450 lóerősnél gyengébb autót, egyiket sem büntették meg soha gyorshajtásért.

Ha egy gyerekük hibázott, nem szidták le. Kijavíttatták vele a hibát.

"Ez gyakran több pénzünkbe került, de mi gyerekeket neveltünk, nem pénzt spóroltunk."

A gyerekeket összetartásra nevelték. Egyrészt megkövetelték, hogy segítsenek egymásnak a házimunkában, tanulásban. Másrészt megengedték nekik, hogy saját szabályokat is alkossanak. Havonta egyszer javasolhattak új szabályt, persze a szülőknek vétójoga volt.

A gyerekeiket nem támogatták anyagilag. Nem vettek nekik lakást, nem fizették az oktatásukat. De megtanították nekik, hogyan finanszírozhatják a lakásvásárlást, és hogyan növelhetik vagyonukat befektetésekkel.

Ha pedig a gyerekeik valami hülyeséget csináltak, aminek következményei voltak, nem próbálták kimenteni őket a helyzetből.

"Sírtunk és szomorúak voltunk, de nem próbáltuk elérni, hogy megússzák a büntetés. Nem a barátaik vagyunk, hanem a szüleik."

(Via Quarz)