Két tuti módszer, amivel rövid időn belül becsajozhatsz

életmód
2014 január 22., 12:29

1. Chris McKinlay matematikai géniusz módszere

Hozzávalók:

  • 1 mesterdiploma (MA, alkalmazott matematika)
  • 1 doktori fokozat (PhD, alkalmazott matematika)
  • 1 agykutató ismerős
  • 1 kémprogram
  • 1 külön számítógép, ami napi 24 órában a feladaton dolgozik
  • 1 Bell Labstől származó algoritmus, a K-Mode saját kézzel módosított változata
  • Hozzáférés egy szuperkomputerhez
  • Hozzáférés egy egyetemi szélessávú kapcsolathoz a UCLA matematikai tanszékén
  • Programozási ismeretek (Python)

A módszer részletes leírása:

A módszer kidolgozója egy Los Angeles-i matematikus. A sztorit a Wiredben írta meg Kevin Poulsen, a híres hackerből lett újságíró,

Hogyan hackelte meg egy matematikai géniusz az OkCupid társkeresőt, hogy megtalálja az igazi szerelmet?

címmel. Kitűnő olvasmány, érdemes eredetiben is elolvasni. Addig is itt a rövid leírás. (Akinek még ez is hosszú, nyugodtan szkrollozzon le a második módszerig, az tényleg rövid.)

A kaliforniai UCLA egyetem doktorandusza, a 35 éves Chris McKinlay már 9 hónapja szakított a csajával, amikor 40 millió amerikaihoz hasonlóan ő is online társkeresőhöz fordult, ráadásul az egyik legnépszerűbbhöz, az OkCupidhoz. Lássuk be, nem ment neki túl jól a társkeresés, háromnegyed év alatt mindössze hat randit sikerült összehoznia, és egyiknek sem lett folytatása. Valamit tenni kellett. De ahelyett, hogy McKinlay kivasalta volna az ingét, és lecserélte volna szakadt Nissanját legalább egy szakadt Mustangra, oda nyúlt, amihez értett: a matematikához.

photo_camera Chirs McKinlay. Forrás: UCLA

Tudni illik, hogy az OkCupidot harvardi matematikusok alapították, és az a lényege, hogy érdeklődési kör, meggyőződés, hobbi és sok más szempont alapján próbálja összehozni egymással a társkeresőket. Aki regisztrál, több ezer kérdésre válaszolhat. Persze nem mindegyikre kell, csak amelyikre akar. A szájt jól bejáratott algoritmus szerint igyekszik összehozni egymással a jelentkezőket, leegyszerűsítve az istenhívőket az istenhívőkkel, a nemdohányzókat a nemdohányzókkal. A társkeresők mindehhez súlyoznak, vagyis osztályozzák, hogy melyik terület mennyire fontos nekik, aztán az algoritmus kiköpi az adott pár kompatibilitási mutatóját, százalékban: minél közelebb van a 100-hoz, annál nagyobb az egymásra találás esélye. Legalábbis elvben.

Kétmillió Los Angeles-i nőből 80 ezer nő van fent az OkCupidon, de McKinlay bánatára közülük csak úgy száz volt közülük 90 százalékos kompatibilitás fölött. A matematikus elhatározta, hogy

tudományos módszerekkel javít az arányon.

Mivel egy felhasználó csak azokra a kérdésekre adott válaszokhoz fér hozzá, amikre ő maga is válaszolt, McKinlay létrehozott 12 kamu accountot, a kezelésükre pedig Pythonban írt egy programot. A célcsoport: 25-45 éves hetero- és biszexuális nők.

A program tette a dolgát, random válaszolgatott az összes kérdésre, csak azért, hogy McKinlay összegyűjtse és feldolgozza a válaszokat. Igen ám, de a kattintások és a gépelés sebességéből az OkCupid rájött, hogy botokat használ, és a kamu accountokat egymás után letiltotta.

A matematikus nem adta fel, inkább cselhez folyamodott. Ahogy azt a Wirednek elmesélte, megkérte egy agykutató barátját, aki szintén az OkCupidon keresett társat, hogy telepítsen egy kémprogramot a saját gépére, amivel a McKinely meg tudta figyelni, hogyan klikkel és gépel egy ember, aztán a saját robotjait megtanította az emberihez hasonló viselkedésre.

Három hét alatt 20 000 nő hatmillió válaszát gyűjtötte egybe, majd nekiállt az adatok rendszerezésének.

A nőket az adatok alapján hét csoportba, pontosabban klaszterbe rendezte, de a továbbiakban ezek közül csak kettővel foglalkozott: az egyik a húszas éveik közepén járó művészek, zenészek csoportja, a másik a kicsit idősebb, kreatív foglalkozást űző dizájnereké, szerkesztőké volt.

Innen már egyszerű dolga volt. Létrehozott az OkCupidon egy-egy felhasználót, az egyiket az első, a másikat a második csoportra optimalizálva. Csodák csodájára tízezrével sorakoztak a nők, akikkel 90 százalék fölötti kompatibilitást mutatott.

McKinlay elkezdett randevúkra járni. Sajnos az első nem jött be. A második sem. A harmadik sem. Aztán három hónappal és 87 sikertelen első randival később a 88., egy Christine Tien Wang nevű 28 éves művész végül bejött.

Annyira bejött, hogy a nő fogta magát, és elhúzott egy évre Katarba. Azóta Skpye-on tartják a kapcsolatot. És már el is jegyezték egymást. Skype-on.

Az alkalmazott matematika bizonyított.

Chris McKinlay révbe ért.

2. A 444 saját fejlesztésű, multidiszciplináris alapokon nyugvó algoritmusa

Hozzávalók: semmi

A módszer részletes leírása:

  • Találkozz egymás után 88 random nővel.
  • Ha nincs szerencséd és béna vagy, csak a tizedik-tizenötödik jön be.
  • Ha nagyon nincs szerencséd és rettenetesen béna vagy, a 88. azért csak bejön.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.