Ne tagadjon, magával is megtörtént már. Szombaton összeszedte minden lelkierejét, kocsiba vágta magát, és elindult az Ikeába azért a rohadt hatajtós szekrényért. Aztán öt óra múlva három zsák bizbasszal és, szerencsés esetben egy hatajtós szekrénnyel tért haza.

Ne rágja magát ezen. Nem maga tehet erről. Ha nagyon ujjal akar mutogatni valakire, akkor mutogasson a zsenikre, akik az eladóteret tervezték. Mutatok valamit:

Alan Penn építész még 2011-ben tartott nagy előadást a UCL Bartlett School of Architecture-ben, amiben leleplezi az Ikea trükkjét. A kulcsszó a vásárlók áramlása.

Biztos már magának is feltűnt, hogy akármerre indulna egy Ikeában, a végén úgyis a többi vásárló után kullog majd. "Nagyon ritkán látni bárkit, aki az ellenkező irányba haladna.

Talán azért is van ez, mert amúgy az Ikea tálcán kínálja az eltévedés lehetőségét. A hatalmas térben kiejthetetlen nevű dobozok között az ember könnyen elveszettnek érezheti magát.

A másik trükk, hogy a piactérre jutáshoz keresztül kell verekedjük magunkat a bemutatótéren. Mire ezzel végzünk, már bőven eltöltöttük azt az időt, amit a vásárlásra szántunk. Így amikor a piactérre ér az ember, beüt a pszichológia. Jutalmazni akarjuk magunkat. Már csak azért is, hogy valamivel indokolni tudjuk azt, hogy ennyi időt pazaroltunk a vásárlásra.

Lényegében tehát az Ikea szándékosan bombáz ingerekkel, hogy a végén feladjuk és megadjuk magunkat. Hát így. (Via Business Insider)