• Orbán Viktor szerint az európai versenyképesség kulcsa az olcsó energia és így a nonprofit energiaszolgáltatás volna.
• Orbán Viktor alighanem téved.
• Ugyan a világban léteznek versenyképes országok, ahol a belföldi energiaszolgáltatás nem termel profitot. De ezek az országok tele vannak olajjal és gázzal.
• Vagyis, versenyképességük kulcsa nem az olcsó, hanem a bőségesen rendelkezésre álló energia.

Már abból gyanút foghattam volna, hogy a non profit utility company keresésre az inkognitóablakban megnyitott Google első tíz találatából hét Magyarországról szól. Orbánnak egyben igaza van: a nonprofit energia ötlete saját agyszüleménye, már-már példanélküli a világban.

Orbán szerint a nonprofit energia a versenyképesség kulcsa. Megnéztem hát, hogy a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában (.pdf) szereplő országokban mi a helyzet az energetikai piacon.

A 2013-14-es ranglistát Svájc vezeti. Svájcban még csak állami vagy köztulajdonban sincs energetikai vagy közműcég.

A második helyezett Szingapúrban a tulajdonlás jellemző formája az állami tulajdon, a GDP 60 százalékát kormányzathoz kötődő cégek állítják elő. Jelentős kivétel ez alól az energetika, amiben

mindössze hat százalékos az állami tulajdon.

A harmadik helyezett Németország, de itt sincs állami tulajdonban nagy energetikai cég. Ahogy a negyedik helyezett Egyesült Államokban sem.

A versenyképességi lista ötödik helyezettje, Svédország az első, ahol a helyi elektromos művek kizárólagosan állami tulajdonban van. De az állami tulajdonlás nem jelenti azt, hogy a cég nonprofit volna, 2012-ben 17,2 milliárd korona (605,5 milliárd forint) nettó profitot termelt. A versenyképességi rangsor alapján a következő ország, ahol állami tulajdonban van energetikai cég a 11. Norvégia, de a Statkraft is elég nyereséges, 2008-ban például 16,6 milliárd norvég korona (610,5 milliárd forint) volt a profitja.

Az első masszívan veszteséges – ilyen értelemben kvázi nonprofit – állami tulajdonú energetikai cég a versenyképességi rangsorban 12. Tajvanon működik. Itt 1995-ben részben liberalizálták az árampiacot, de a fogyasztók 80 százalékát még mindig a Taipower szolgálja ki. Mivel az ország 98 százalékban energiaimportra szorul és az energiaszükséglet 49 százalékát kőolajból fedezik, itt nehéz profitot termelni.

Létezik egyáltalán nonprofit energiaszolgáltatás versenyképes országokban?

Létezik. Magyarországot több öbölmenti olajmonarchia is megelőzi a versenyképességi rangsorban. Itt az állampolgárok átláthatatlan kedvezmények tömegét kapják, így ezekben megvalósult az orbáni értelemben vett nonprofit közműszolgáltatás is. Ezt persze van miből finanszírozni, végülis ezek az országok termelik a világ olajának több mint 20 százalékát.

Ugyanez áll a versenyképességi rangsorban Magyarországot 13 hellyel megelőző Kazahsztánra, a világ 17. legnagyobb olaj- és 30. legnagyobb gáztermelőjére is. Itt, ahogy az öbölmenti olajmonarchiákban, az államilag garantált alacsony energiaárak a társadalmi stabilitás, vagyis az uralkodó hatalom fentartásának eszközei.

Vagyis a világban valóban léteznek versenyképes, vagy legalábbis Magyarországnál versenyképesebb országok, ahol a belföldi szolgáltatók nem termelnek profitot. Ezek közös jellemzője azonban az, hogy rendelkeznek is elég nyersanyaggal ahhoz, hogy a belföldi fogyasztást, legalábbis saját állampolgáraiknak dotálni tudják. Jellemzően abból a pénzből, amit a nyersanyag nemzetközi kereskedelmével szereznek. Versenyképességüknek pedig nem a nonprofit energetikai szektor, hanem a nyersanyagbőség a kulcsa.