Egy éve nem jutnak élelmiszerhez Homsz óvárosának lakói. A negyedből kijutni sem lehet. Az állapotokról egy 1969 óta a városban élő holland római katolikus pap, Frans Van der Lugt atya mesélt Skype-on a Telegraphnak, miután videóüzenetet is küldött a külvilágnak.

Azt mondja, az emberek kezdenek megőrülni az éhségtől.

“A város egy törvények nélküli dzsungellé vált. Mindenki próbálja a legjobbat kihozni magából, hogy ne forduljunk egymás ellen az éhezés miatt. De az éhezés már az emberek agyára is hat: paranoiás, skizofrén, neurotikus tünetek jelentkeznek.”

Van der Lugt atya szerint a csecsemők helyzete a legrosszabb. Az anyák nem tudják táplálni őket, mert túlságosan legyengültek az éhezéstől.

“Mindenhol tejet keresünk, és ha találunk, vízzel keverjük.”

Az egyetlen elérhető ennivaló az olajbogyó. Az atya találkozott gyerekekkel, akik három nap alatt csak olajbogyót ettek.

Néhány éve mindez még elképzelhetetlen lett volna Homszban, ami többek között éppen gasztrokultúrájáról és vendégszeretetéről volt híres. Ráadásul a város kormányerők uralta részében továbbra is nagyjából ugyanígy zajlik az élet. Néhány száz méterrel arrébb az óvárosban ugyanakkor éheznek az emberek, a kijáratot pedig elzárta a szír hadsereg.

Korábban az óvárosban hatvenezer keresztény élt, ebből mára 66-an maradtak. A szír kormány hivatalosan a keresztények védelmezőjeként lép fel, a keresztények pedig elvileg szabadon távozhatnak a negyedből. Ahhoz azonban, hogy valaki kijusson innen, több frontvonalon is keresztül kell mennie.

A lázadók szerint ugyanakkor ha a megmaradt keresztények is elmennek, akkor semmi sem állítja meg a kormányerőket abban, hogy nehéztűzérséggel teljesen lerombolják az óvárost.

“Sokat tanultan a szírek vedégszeretetéről. Ezek az emberek most szenvednek, én pedig ki akarok állni mellettük. Ha velük voltam a jó időkben, akkor velük vagyok a nehéz időkben is”

- mondja az atya, aki minden héten négy kiló lisztet kap egy muszlim szervezettől. Ebből harminc embert próbálnak ellátni.

“Attól félünk, hogy a nemzetközi közösség elhagyott minket. Csak az érdekeiket nézik, de nem tördőnek azzal, hogy az emberek szenvednek. Ha a nagyhatalmak emberi jogokról beszélnek, ugyanúgy tisztelniük kellene az itteni embereket, mint az európaiakat. Jogunk van ugyanúgy embernek lennünk, mint nekik.”