Miután láttuk, hogy a három éven át otthonülő „jóanyaság" gazdasági-társadalmi gyökerű mítosz, és azt is, hogy a kezdeti időszakra sokféle megoldási módot látunk külföldön, kanyarodjunk ismét haza, saját magunkhoz.

Anyagi előkészületek

A családalapítást követő három év sokszor nem előre tervezett, épp csak megtörténik. Terveket gyártani így nem feltétlenül szokás. Lehet, hogy van akiben fel se merül, hogy van mit átgondolni. Mások meg hiába álmodnának nagyot, ha a körülmények szűkre szabják a lehetőségeiket. Az egyik kenyérkereső kiesése, vagy fizetésének csökkenése elég megterhelő tud lenni. A legtöbb családban ilyenkor bizony szorul a nadrágszíj.

Ahhoz pedig, hogy legyen bármilyen csekély mozgástere is a fiatal szülőknek rendszerint sajnos sok anyagi terhet kell vállalniuk. Otthon maradni is anyagi teher, tanulni is, visszamenni dolgozni is. Más-más okból, de mindennek forintosítható ára van.

Terv a munkába állásra?

A munkáltató általában nem repes érte, hogy azzal kalkulálhat, aki bejelenti, hogy terhes, az sokszor hamar otthon marad és bizonytalan ideig nem is tér vissza korábbi munkájához.

Nyilván senki sem tudja (különösen az első gyerekét várva), hogy mennyi ideig fog szoptatni, hogy milyen lesz számára az anyaság és az otthonlét, hogy milyen lesz a gyerek személyisége és egészsége, hogy mennyi és milyen segítséget tud és akar majd elfogadni. Emiatt sokan egyszerűen "fejest ugranak" az anyaságba és a sok bizonytalansági tényező miatt nincsenek elképzeléseik a továbbiakról.

Vajon így teljesen fair számon kérni a munkáltatókon, hogy nem rajonganak a szülőképes korú nők alkalmazásának vagy előléptetésének gondolatáért? Ha a szülőknek jó előre lenne tervük, a munkaadók is jobban tudnának alkalmazkodni, és a tervezés jó eséllyel használna a szülőképes korú nők munkaerőpiaci pozíciójának is. Ha a párok a terveikről minél többen tájékoztatni tudnák a főnökeiket, a munkáltatók is kiszámíthatóságot kapnának (persze ez cserébe feltételezné a főnököktől a támogató hátteret is). Meseország? Nem kizárt...

Szerintünk a dolgozók nagy része szívesen kötne megállapodást a munkáltatójával a szülési szabadság megkezdése előtt arról, hogy mikor és milyen feltételek mellett megy majd vissza dolgozni. Volt is ilyen javaslat, de valamiért nem lett belőle semmi.

Hogy lehetne tervezni egy ismeretlen helyzetre?

Egyértelmű, hogy nem láthatunk mindent előre. A szülővé válás hatalmas változás, és még a magunk érzéseiben sem lehetünk előre biztosak. Arra viszont a lehetőségek végiggondolása jó lehet, hogy, a leendő apa és anya (vagy akár az tágabb család) tudatosan felkészüljön a saját egyéni, és közös életük megváltozására. Meg lehet vitatni, ki hogyan képzeli el saját, közeli és távoli jövőjét teljes emberként. Mert egy család nem csupán egy anyából és egy férj-dolgozó férfiból áll, hanem egy anya-feleség-dolgozó nőből és egy apa-férj-dolgozó férfiból. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy fizetett vagy fizetetlen munkáról van szó.

Sokáig csak otthon

A hagyományos megoldás – amikor három-hat évig otthon marad a nő a gyerekkel, míg az apa eltartja a családot – tökéletes lehet annak a nőnek, aki fiatal kora óta kisbabáról álmodozik, és a kicsi megszületése utáni élete is pontosan illik előzetes elvárásaiba. Sőt annak is nagyon jó, aki bár másként gondolta, de úgy tapasztalja, tökéletesen megtalálja a helyét a gyereknevelésben, a főállású anya szerepében. Az ő terve is lehet ez, és nem is kérdés, hogy számára ez a jó terv.

El otthonról?

Aki attól tart (vagy menet közben arra eszmél), hogy az hosszasan otthon maradó anya szerepben feszeng, az pedig készülhet arra, hogy családjával közösen kitalálják, hogyan oldják meg a munkába való visszaállást, vagy az anya továbbképzését, tanulását.

Mert bizony az, hogy az ember hogy éli meg az anyaságot ezer és ezer apró mozaikból áll össze egy képpé. Ideális esetben minden tökéletes, azonban a kialvatlanság, a monotonitás, egy emberigényesebb, folyton szórakoztatást igénylő kicsi mind-mind az árnyoldalt gazdagíthatják, és meglehet, hogy a szeretet mozaikkockái sokkal fényesebben előugranak a képből, ha az anya napjai egy részében régi tevékenységeivel tud foglalkozni. Nekik a gyerek napközbeni felügyeletén kell gondolkodniuk (ami meglehetősen nehéz terep, ahogy arról mi is többször írtunk). Ez lehet az ő tervük.

Mi a jó terv?

"Jó" terv általában véve szerintünk nincs. Ezernyi élethelyzet, anyagi és személyes, objektív és szubjektív tényező összessége alakítja ki azt, hogy az anya-apa-gyerek három- vagy sokszögben mi lesz a jó út. Épp azért érdemes fejben előre több tervet is készíteni. Az, hogy nekünk melyik fog kelleni, ugyanis valószínűleg csak menet közben derül majd ki.

A családtervezés végső soron nem csupán a fogantatás kívánatos időpontjáról szólhat. A következő kilenc hónap, majd az azt követő évek is legalább ilyen fontosak.

Mi úgy gondoljuk, az a legjobb, ha mindenkinek minél hamarabb vannak közös tervei, amelyekben az új család összes tagjának céljai egyformán értékesek.

(kép: a Sorsügynökségcímű filmből)

A fenti irás egyik olvasónk gondolatai nyomán és javaslatára született. Köszönjük.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?