Ellenzéki véleményformálók, de különösen a vérmesebb ellenzéki szavazók számára szinte közhely lett, hogy a magyar emberek hülyék. Mármint hogy hülyék, mert elhiszik a Fidesz szövegét és birka módjára megint kormányra juttatják a pártot. Nagyon tanulságos belegondolni, hogy a jobboldaliak pontosan erre panaszkodtak 2002-ben.
De tegyük fel egy pillanatra azt, hogy nem azok: hogy a magyar választók nem irracionálisak és nem bambák.
Hanem egyszerűen arra szavaznak, akiről elhiszik, hogy jobb életet hoz nekik. Ezzel a feltevéssel könnyebb megmagyarázni a jelenlegi politikai helyzetet, de egyébként az elmúlt évek választási történelmét is, mint a hülyeség-hipotézissel.
Az tehát a feltevésünk, hogy a szavazók többsége amellé húzza az ikszet, akitől a személyes jövedelme növekedését várja. Nem a GDP emelkedését, hanem a saját zsebében lévő összegét. És nem azt nézi, hogy ki növelte azt, hanem hogy kiről hiszi el, hogy növelni fogja. Ezzel párhuzamosan tegyük fel azt is, hogy minden egyéb szempont – a jogrend, a demokrácia vagy éppen a nemzeti érzés – másodlagos. Nem állítjuk, hogy minden szavazó így gondolkozik, csak azt tesszük fel, hogy a többség.
Ha ebből az alapvetésből indulunk ki, akkor a Fidesz nem áll rosszul. Bár az életszínvonal stagnált az elmúlt négy évben, mégis voltak mindenki számára jól azonosítható gyarapodási területek (például végtörlesztés, nyugdíjemelés és rezsicsökkentés), miközben az ezt ellentételező megélhetési költségnövekedés egyenletesen eloszlott és nehezebben lehetett azonosítani a kormánnyal. Továbbá a négy évből az első kettő és fél volt egyértelmű lejtmenet, az utolsó másfél enyhe emelkedés.
Végül, de egyáltalán nem mellékes módon elsősorban olyanok jártak nagyon rosszul, akik nem járnak szavazni.
A segélyből élők és a külföldön dolgozók. Ezzel szemben a legaktívabban szavazók, azaz a nyugdíjasok helyzete, ha lassan is, de egyenletesen javult.
Nem arról van szó, hogy a Fidesz szuperül teljesített. De azt sem mondhatjuk, hogy reménytelen helyzetet teremtett – legalábbis ha a valóban szavazók jövedelmét nézzük. A Fidesz pedig ennek hátán bátran ígérgethet. Annál is inkább, mert ezt hitelesen teszi. Harcról beszél és jövedelem-újraelosztásról. Olyasmiről, amit az elmúlt négy évben is csinált, és ami valóban kézzelfogható, rövidtávú hasznot hajtott a választóknak.
Ezzel a kormánypárt a 2002-es szinten tudta stabilizálni támogatottságát.
Ezzel párhuzamosan az ellenzék nem talált fogást a kormányon. Nem tudták elmondani, hogy miért is lettek megrövidítve a szavazók. A legkönnyebben felidézhető ellenzéki jelszavak nem nagyon utalnak a választók zsebére. Az ellenzék nem találta meg azokat a hívószavakat, amelyek összeköthetnék az elégedetleneket. Ebből a szempontból pont az a problémájuk, mint a Fidesznek 2006-ban. Akkor a Fidesz kampánya kétségbeesetten csak annyit mondott, hogy rosszabbul élünk. Miközben mindez ellenkezett a szavazók nagy részének mindennapi tapasztalatával.
És az ellenzék nem kínál érveket arra sem, hogy elhitesse: alattuk jobb lenne. Rendszeres hírkövető emberek vagyunk, mégsem tudnánk felidézni, hogy mit is ígér az ellenzék annak, aki egyszerűen csak jobban szeretne élni. Valós alternatíva felmutatása híján nem is gondolhatják azt a választók, hogy az ellenzék irányítása alatt jobb lenne.
A szavazni járó emberek többsége körülbelül olyan színvonalon él, mint négy éve, de úgy, hogy az elmúlt két évben akár emelkedést is érezhetett. A kormány hiteles, tettekkel alátámasztott történetet mond nekik arról, hogy mitől lesz jobb nekik. Közben viszont nincs, aki cáfolná ezt a sztorit és ezzel egyidejűleg jobbat, hitelesebbet ígérne.
Nem hülyék a magyar választók, hanem egészen egyszerűen a pénztárcájuk – vélt – érdekei mentén szavaznak. Ebből persze könnyen jöhet ki rossz döntés, 2002 például egy meglehetősen egyértelmű példa erre. Ugyanakkor a magyar szavazók gondolkodása, logikája nem irracionális, és az ellenzéknek bőven lehetne muníciója meggyőzni őket arról, hogy az, ami most van, igazából senkinek nem jó. Az, hogy egy ilyen helyzetben a kormánypárt reálisan célozhatja a kétharmadot, azt mutatja, hogy az igazi hülyéket valószínűleg nem a választók között kell keresni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.