A Portfólió sorozatot indított, amiben üzletembereket elemzőket és egyetemi oktatókat kérnek majd fel arra, hogy értékeljék az elmúlt négy év kormányzását.  Elsőnek Bojár Gábor, a Graphisoft társalapítója jelentkezett értékelésével.

Bojár írásában hosszasan sorolja fenntartásait:

• Az egykulcsos adórendszer

A jelenlegi rendszer a gazdagabbaknak kedvez, a szegényebbeket meg sújtja. Helyette Bojár szívesebben fizetne több adót egy egyszerű, átlátható, hosszú távon stabil adórendszer keretében, amiért cserébe magasabb szintű szolgáltatásokat és hosszú távon is kiegyensúlyozott költségvetést szeretne látni.

• Visszamenőleges törvénykezés

"Bármilyen rossz is legyen egy törvény, a kára nem lehet nagyobb annál, mintha nincsenek törvények"

- írja a vállalkozó, aki szerint ez a gyakorlat aláássa a törvényekbe vetett bizalmat, pedig ahogy szerződések nélkül nincs gazdaság, úgy törvények nélkül sincs társadalom.

• Államosítás és rezsicsökkentés

AZ állam nem az egyik versenyző szereplő a többiek között, hanem feladata a tisztességes keretek biztosítása.

A versenyszabályozás és a fogyasztóvédelem gyengeségei vezettek a devizahitelesek problémáihoz. Ha viszont az állam erre annyit tud kitalálni, hogy önkényesen megállapított árfolyamon ír elő előtörlesztési lehetőséget, akkor Bojár szerint elveszti erkölcsi alapját a tisztességes verseny szabályozására, a piac szereplői pedig elvesztik hitüket abban, hogy érdemes jó szolgáltatással és árakkal versenybe szállni.

A közműszolgáltatók privatizálása Bojár szerint is rossz lépés volt, a válaszlépésként kitalált "önkényes és kiszámíthatatlan" rezsicsökkentés viszont a szolgáltatókat a gyors leépítésre fogja ösztönözni,

Lehet ez a jó áron történő visszaállamosítás eszköze, de akkor már Rákosiék 1949-es einstand módszere egyszerűbb és őszintébb volt.

- írja Bojár.

• Fékek és ellensúlyok

Bojár a Graphisoft történetéből hoz példát arra, hogyan látta be, hogy egy bizonyos méret fölött cége nem tud független igazgatóság nélkül sikeresen működni.

A cégek életében ez jelenti a “fékek és egyensúlyok" rendszerét. Az operatív vezetés rákényszerül arra, hogy döntéseit jóváhagyassa a többségében külsősökből álló igazgatósággal, akiknek mindent részletesen el kell magyarázni, meg kell győzni őket, mert vétójoguk van. Ez a processzus lassú és nehézkes, meg is lehetne kerülni, ha az igazgatóságba nem önállóan gondolkodó valóban független személyeket hozunk, hanem haverokat, akik minden javaslatunkra rábólintanak.

- írja erről. És bár szerinte ebben a rendszerben valóban előfordul, hogy a vezető egy jó ötlete egyszerűen fennakad az igazgatóságon, összességében mégis megéri ez a működési modell, mivel jóval kevesebb rossz ötletet engednek át.

Persze vannak, akik nehezen tudnak alkalmazkodni a független kontrollhoz, jobban szeretik a korlátlan hatalmat, de azoknak egy nagy cég vezetése nem való.

Bojár Gábor írásából mi csak szemezgettünk, a teljes elemzés itt olvasható el.