Ez pedig nagyon felforgathatja Magyarország politikai berendezkedését. A Fidesz-kormánnyal kapcsolatos ellenérzéseknek ugyanis egyrészt nem lesz észrevehető parlamenti súlya, másrészt az azt megjelenítő pártoknak nincs megfelelő hitelessége. Ezen a helyzeten a Jobbik könnyebben tudna változtatni, mint az MSZP, mert az MSZP már fundamentálisan hiteltelen, míg a Jobbik a választók szemében inkább komolytalan. Utóbbi azonban olyan megrögzötten kapaszkodik rétegtémáiba, hogy nehéz elképzelni, hogy valaha is kitörne a 15-20%-os támogatottságból. Legalábbis a párt jelenlegi vezetéséből senki sem kelt olyan benyomást, mint aki képes erre a barbatrükkre. Nincs olyan ellenzéki nagy párt, amelyik reális eséllyel szólítaná meg és tudná képviselni hatékonyan az elégedetlenek többségét.

A kormánnyal szembeni ellenzék terepe elsősorban nem a parlament lesz. Hála égnek. Egy kétharmados parlamentben – amit Kövér László házmesterként vezet – egyszerűen nem lehet mit tenni. Ráadásul az ottani debattőri készségeknek vajmi kevés köze van ahhoz, ami egy választási győzelemhez kell. Ennek legjobb példája a Véleményvezér által kifejezetten tisztelt Schiffer András, aki az elmúlt négy évben a kormány legkövetkezetesebb és legvállalhatóbb parlamenti ellenzéke volt, de aki nyilvánvalóan nem az az ember, aki nagy pártot fog építeni.

2014-et követően minden bizonnyal egy új ellenzéki réteg fog kiemelkedni.

Ezek a politikusok a helyzetükből adódóan kénytelenek lesznek a választók legalább egy része számára releváns témákat feszegetni, szemben mondjuk a 2006-ban ragadt baloldallal. Továbbá kénytelenek lesznek olyan eszközöket alkalmazni, amelyekkel a jelenlegi kormánypárti médiafölény mellett is hallathatják a hangjukat. Több lesz a tüntetés, több lesz az egyéb utcai megmozdulás és minden bizonnyal meghatározó szerepet kap az internet.

De miért lesz ez jó nekünk?

Elsősorban azért, mert talán végre olyan ellenzéket kaphatunk, amelyik nem volt része az elmúlt rendszer nagy mutyijának. Amelyik végre hitelesen beszélhet kormányzati korrupcióról, az államérdek üzleti érdekké silányításáról és arról a végtelen cinizmusról, ami a magyar politikai életet jellemzi. Mi is tudjuk, hogy mindez nem törvényszerű. Csak szerencse kérdése, hogy lesznek-e megfelelő tehetségű és elszántságú jelöltek. És nyilván sem az MSZP, sem a Jobbik – hogy a Fideszről ne is beszéljünk – nem fogja ölbe tett kézzel várni, hogy mindez megvalósuljon. A mérleg másik serpenyőjében ott van viszont az a tény, hogy a régió összes többi országában sok-sok példa volt már hasonló történetre. De a legfontosabb a potenciális szavazók 60%-a, akik már 2014-ben is mást akarnak, de senkire nem voksolhatnak a győzelem esélyével.