Szerda estére kialakult a 2013/2014-es BL negyeddöntőjének mezőnye, és atya-úr-isten milyen mezőny lett. Még a Manchester United a leggyengébb, a másik hét csapat mind azért fog imádkozni a pénteki sorsolás előtt, hogy egy háromszoros BL-győztessel hozza őket a sors. Még akkor is, ha kideül, hogy csütörtök este az Olimpiakosz elleni nyolcaddöntő utolsó perceiben hordágyon távozó Robin van Persie nem szenvedett maradandó sérülést.

A nyolcból heten a három legerősebb európai bajnokságban játszanak, és a nyolcadik francia PSG is minden bizonnyal versenyben lenne Angliában, Németországban és Spanyolországban is. Logikus, hogy a legrangosabb európai kupaküzdelem negyeddöntőjébe a kontinens legjobb nyolc csapta jusson, de ez egyáltalán nem minden évben van így.

Az utóbbi három szezonban mindig több olyan csapat jutott el idáig, aminek vagy nem volt semmilyen európai múltja, mint az APOEL, a Málaga vagy a Sahtar Donyeck, vagy olyan fogatlan oroszlánok, amik éppen nagyon messze voltak dicsőséges sikereiktől. Most ezt legfeljebb a Unitedre lehetne ráfogni, de az a helyzet, hogy legalábbis az Old Traffordban ők is bárkit elkaphatnak. A másik hét csapat, a Bayern München, a Real Madrid, a Barcelona, az Atlético Madrid, a PSG, a Chelsea és a Borussia Dortmund pedig mind olyan formában van, hogy bárhol, bármelyikük megverheti bármelyiket.

A végső győzelemre persze a Bayern München a legesélyesebb - ezt mondják a fogadóirodák és a józan ész is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a németek ne lehetnének verhetőek akár egy kétmeccses párharcon is. Akárhogy is alakul a sorsolás, nyolc döntőnek is méltó meccset fogunk látni április elején. Aki nem hiszi, csak gondoljon bele, hogy milyen izgalmakkal járnának az alábbi párosítások.

Pep Guardiola önmaga és a múltja ellen. Mi történik, ha két Barcelona játszik egymással? Meg tudja-e ölni saját apját Xavi, Cesc és Iniesta? Lehet-e megalázóbban kikapni, mint a tavalyi, 7:0-ás összesítéssel záródó elődöntőben? És ha ez megtörténik, Guardiola a Camp Nou kezdőkörében térdepelve, zokogva kér bocsánatot rajongóitól? Ez a párosítás Barcelona-drukker szempontból, de talán egyébként is a lehető legszórakoztatóbb lenne ebben a negyeddöntőben.

2014 március közepén ez Európa két legjobb csapata, így nagy kár lenne nem látni, mire mennek egymás ellen. Guardiola a Real Madrid ellen egyébként is jó móka szokott lenni, most pedig különösen érdekes, mire vinné ez az elvileg verhetetlen Bayern a mindenkit szétrohanó Cristiano Ronaldo és Bale elle. A két évvel ezelőtti elődöntő óta ráadásul bőven van egymással elszámolnivalójuk.

Mourinho Guardiola ellen, ami azt jelenti, hogy csak az első meccs előtti sajtótájékoztatók izgalmasabbak lennének, mint az NBI egy teljes szezonja. Ütközeteiket felsorolni is felesleges, akármilyen csapatot irányítottak éppen, mindig hasonlóan szikrázó volt a hangulat. Mourinho már augusztusban, az európai Szuperkupa döntőjében bizonyította, hogy mindig képes pokollá tenni Guardiola életét, és ahhoz sem fér kétség, hogy ő tudná a legjobban motiválni csapatát a Bayern játékosai ellen. Akikben viszont bőven van még tüske a tavalyelőtti BL-döntő peches elvesztése miatt.

Guardiolának nemcsak az edzők közt van ősellensége, hanem a játékosoknál is. Mégpedig az a Zlatan Ibrahimovic, aki évek óta nem tud másról nyilatkozni, mint hogy a hülye katalán nem értette meg őt, a zsenit. Amiből a zseni rész egészen biztos, nem véletlenül épül a svédre az egyébként is nagyon erős, most már bátran az idei BL sötét lovaként kezelhető francia csapat.

A Bayern Európa legjobb csapata, a címvédő, a legnagyobb esélyes a végső győzelemre. Az Atlético Madrid pedig Európa legnehezebben megverhető csapata. A BL-ben veretlenek, Spanyolországban pedig a Real Madrid és a Barcelona is csak nagy nehézségek árán tudta őket lenyomni, már amikor egyáltalán sikerült. Simeone olyan edző, aki talán még Mourinhónál is nehezebb feladat elé tudja állítani Guardiolát.

Minden párharc ígéretes, amikor egyazon ország csapatai találkoznak egy európai kupában. Itt viszont ennél többről van szó: Németország Bajorország ellen, a tisztességes német polgárok az adócsaló Uli Hoeness ellen, Guardiola a talán még nála is fanatikusabb Jürgen Klopp ellen. Papíron a Bayern az esélyesebb, de számtalan példa bizonyítja, hogy ilyen BL-párharcokban nem számít, ki hogy áll a hazai bajnokságban. Ahogy a Dortmund a tavalyi döntőben szépen bizonyította, amikor majdnem sikerült elkapniuk a favorit Bayernt.

Ehhez mit kell hozzátenni?

Városi derbi BL-selejtezőn: bizonyos szempontból ennél semmi sem lehet jobb. Évtizedek óta először az Atlético most semmivel sem gyengébb mint a Real: tavaly megverték őket a kupadöntőben, idén a bajnokságban az egymás elleni meccseken ők voltak a jobbak, és csak a kupában maradtak alul. Valami azt súgja, hogy Ancelotti és játékosai most jobban félnek Simeonétól és Diego Costától, mint akár a Barcelonától, akár a Bayerntől.

Mourinho volt csapata ellen, ami azt jelenti, hogy csak az első meccs előtti sajtótájékoztatók izgalmasabbak lennének, mint az NBI tíz teljes szezonja. És ne felejtsük el, hogy nem csak neki van törlesztenivalója, a másik oldalon Carlo Ancelotti is volt két évig a Chelsea edzője. A lényeg azonban mégis Mourinho visszatérése lenne Madridba, és hogy képes-e az oldalvonalnál összeverekedni az általa szörnnyé formált Pepével.

A Barcelona müncheni égése kicsit elhomályosította, de ne felejtsük el, hogy a tavalyi BL-elődöntőben a madridiak száját is irtózatosan elkente egy másik német csapat. Amely idén sem szalad kevésbé lelkesen, és amelytől már előre megremegne Cristiano Ronaldóék lába.

Mourinho a Barcelona ellen, ami azt jelenti, hogy csak az első meccs előtti sajtótájékoztatók izgalmasabbak lennének, mint az NBI húsz teljes szezonja. És ez akkor is hatalmas összecsapás lenne, ha nem lenne Mourinho, hiszen a Barcelona-Chelsea az utóbbi tíz év legkomolyabb európai rivalizálásává nőtte ki magát. Két éve a Chelsea nyert mázlival, öt éve a Barcelona sokkal nagyobb mázlival, nyolc éve a katalánok jutottak tovább, kilenc éve pedig az angolok. És több olyan játékos is aktív mindkét oldalon, akikben 2005 óta gyűlik a feszültség.

Ibrahimovicnak nemcsak Guardiolával van elszámolnivalója, hanem úgy általában a Barcelonával is, ahol tulajdonképpen megbukott. A katalánok védelme idén tragikus, különösen a beívelések esetében, így a PSG ellen garantált lenne a remegés minden egyes szötlet előtt. Tavaly a franciákat egy hajszál választotta el attól, hogy a negyeddöntőben kiverjék a Barcelonát, idén lenne miért visszavágniuk.

Háromszor játszottak eddig idén egymás ellen, és mind a három meccs döntetlen lett. Csak azért nem lehet azt mondani, hogy Simeone tudja, mit kell tenni a Barcelona ellen, mert ez arra utalna, mintha az Atléticoé lenne a párharcban Dávid szerepe. Pedig elég ránézni a spanyol bajnoki tabellára, hogy látszódjon, mennyire nem.

Tavaly mindenki ezt a párosítást szerette volna látni, és valóban szép lett volna megnézni, ahogy a Barcelonát a két német sztárcsapat közül a jóval kisebbik taszítja le a trónról. Jürgen Klopp valószínűleg nem bánkódik az elszalasztott lehetőségen, inkább megpróbálná így utólag is elkenni Messi száját. A Dortmund nyílt sisakkal menne a Barcelonának, amire még Európában is kevesen vállalkoznak, viszont egészen biztosan látványos és abszolút kétesélyes meccseket eredményezne.

Mourinhót Abramovics vagyonának eredete cseppet sem zavarta abban, hogy az idén nekimenjen a Manchester City arab pénzének, és biztosan nem fogná magát vissza, ha az olajból épített francia csapattal hozná össze a sors. Ibrával papíron nagyon szeretik egymást, de két dudás tényleg soha nem fér meg egy csárdában.

Mourinho tapasztaltabb ekkora párharcokban, de ő senki mást nem enged a reflektorfénybe balhézni. Simeone viszont olyan gárdát vezet, ahol Diego Costától kezdve a kapusedzőig mindenki képes elharapni az ellenfél torkát. Ha ezt a két csapatot összesorsolják, az lehet, hogy csúnya lesz, de hogy nagyon szórakoztató, az egészen biztos.

A 2009-es és a 2011-es döntők emléke addig fog kísérteni Manchesterben, amíg létezik a United. Lehet, hogy ők a nyolcas mezőnyben pillanatnyilag a leggyengébbek, de az biztos, hogy a Barcelona ellen irtózatosan felszívnák magukat. És ha van Persie egészséges, nála talán senki sem tudna jobban hülyét csinálni a hibát hibára halmozó katalán védelemből.

Egy BL-negyeddöntőben egyáltalán nem számít, hogy az egyik fél vezeti az angol bajnokságot, a másik meg le van maradva tizenhét ponttal. Sokkal többet nyomna a latban a 2008-as döntő, a 2011-es negyeddöntő, és persze a tény, hogy Angliában Mourinhót megverni olyan perverz örömöt okoz minden csapatnak, amiért érdemes 180 percen át felszántani a pályát. A másik hat csapat biztosan leginkább a Unitedet szeretné kihúzni a kalapból, a Chelsea esetében viszont senki sem esküdne meg erre.