Az afrikai kontinens az emberiség utolsó reménye! Itt még megvan az ősi életösztön, a tisztaság, az őserő! Itt még nem butították el az embereket a nyugati médiák! Talán nem véletlen, hogy éppen Afrikában, annak is legközepén, a Burundi Köztársaságban rezonáltak leghamarabb és legérzékenyebben tabudöntögető tudományos cikkemre, és kocogókat ítéltek súlyos börtönbüntetésre.

Burundi nagyon pici, tiszántúlnyi ország Afrika közepén, viszont jelentősen túlnépesedett, 11 millióan lakják, de amire ezt leírom, már lehet, hogy 12 vagy 13 millióan, és a világ legreménytelenebb helyeinek egyike. Annyira szegény ország, hogy azt elképzelni is nehéz: Bangladesben háromszor (!!) nagyobb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, de még Afganisztánban is majdnem kétszer annyi, mint Burundiban. Aki egy nap tud keresni egy banánt, az már felső-középosztálybeli.

De ha a nagy szegénység nem lenne elég, akkor ott az egészségügyi helyzet: minden tizenötödik burundi HIV-fertőzött. A gyarmatosítók (belgák) távozása óta gyakorlatilag folyamatosan polgárháborús állapotok uralkodnak, a Ruandában is népszerű tuszi-hutu ellentét rendszeresen véres konfliktusokban, puccsokban, népirtásokban, menekülthullámokban, egyebekben kulminál. Minimum 300 000 halottnál tartanak.

Mondani sem kell, hogy a burundi politikai élet csúcsán hallomásból sem ismerik az európai értékeket, a fékek és ellensúlyok rendszerét.

A BBC híre szerint a napokban a Mozgalom a Szolidaritásért és a Demokráciáért (MSD) nevű ellenzéki párt 21 tagját ítélték életfogytig tartó börtönre, mert részt vettek egy illegális, kocogásnak álcázott tüntetésen. 26 további ellenzéki kapott kisebb-nagyobb börtönbüntetést. A tiltakozó megmozdulásokat az váltotta ki, hogy az ország kormánya meg akarja változtatni az alkotmányt, létrehozni a miniszterelnöki posztot (jelenleg elnöki rendszer van), ami érdemben változtatná meg az etnikai arányokat a hatalom csúcsán. (A kormány kezdeményezése egyébként nem kapott elég szavazatot a szenátusban, úgyhogy egyelőre maradt a régi rendszer.)

Ez ellen tiltakoztak az ellenzékiek, de engedély nélkül, márpedig Burundiban engedély nélkül nem szabad tüntetni. Úgy ravaszkodtak, hogy tömegsport-rendezvényeknek, utcai kocogásnak álcázták a megmozdulást. A rendőrség illetve a titkosszolgálat azonban időben értesült az ármányról, és megszállta a főváros közlekedési csomópontjait március 8-án. A „kocogók” néhány helyen összetűztek a rendőrökkel, üldözések, közelharcok alakultak ki, néhány ellenzéki túszul ejtett két rendőrt, és bemenekült az MSD egyik épületébe.

Lapzártakor Burundi épp olyan reménytelen hely, mint volt.