• A szociális ellátórendszerre kiakadt egyetemisták az interneten szervezték meg a Krízisközpontot.
• Egy héten át állt a sátruk a Blaha Lujza téren.
• Ételt osztottak, tárgyi adományokat gyűjtöttek a hajléktalanoknak.
• És beszélgettek velük.
• Az akció segítségnyújtás mellett demonstráció is volt.

Kisebb tömeg gyűlt össze péntek délután a Blaha Lujza téren. Ételosztásra vártak, még több mint félóra volt a kezdésig, de százan már biztosan voltak. Közben az osztásban segítő aktivisták járták végig a sort, többekkel elbeszélgettek, voltak, kiket ismerősként köszöntöttek.

A pénteki nem egyike volt a főváros által tiltott-tűrt ételosztásoknak, a szervezők ekkor már egy hete éjjel-nappal a Blahán éltek, együtt a szegény sorsú emberekkel. Budapest legforgalmasabb terén egy héten át üzemelt a Krízisközpont sátra. A sátrat egyetemisták és aktivisták húzták fel, ételosztás mellett jogsegély-szolgáltatást, ruhavarrást és ruhaosztást is biztosítottak a hajléktalan embereknek. Meg azt az érzést, hogy valaki odafigyel rájuk.

A Krízisközpont pár hónapja alakult, szinte véletlenül. Egy hajléktalanszállón dolgozó egyetemista posztolt arról Facebookon, hogy mennyire elege van a hazai szociális ellátórendszer működéséből. Posztjára érkezett válaszokból körvonalazódott, hogy mit akarnak máshogy csinálni. Erről, és a Krízisközpont működéséről az egyik szervező, Kátya beszélt nekünk. Rajta kívül még 15-20 ember csinálta végig az első kísérleti hetet, többségük szintén diák.

Az alulról szerveződő Krízisközpont alakítói hármas mottóban fogalmazták meg a céljukat: segítségnyújtás, figyelemfelkeltés, nyomásgyakorlás. Ez olyasmit jelent, hogy segíteni akarják a hajléktalan emberek önszerveződését, emellett pedig ráirányítani a középosztály figyelmét a problémákra, és változásokat elérni az ellátórendszer működésében, a törvényi szabályozásokban.

Kátya szerint ráadásul sokan vannak ma Magyarországon, akik segíteni szeretnének a szegénységben élő embereken, számos szervezet is működik, de sokszor nem is tudnak egymásról, elaprózódnak a segítő szándékok. Ezért egy hatékonyabb háló kialakítása is a céljuk.

„Sokkal nagyobb dolgot vállaltunk magunkra, mint amekkorát ennyi embernek véghez lehetett vinni.”

– mesélte Kátya az első hétről. Éjjel-nappal a téren voltak, sok eszközzel próbálták megszólítani a hajléktalanokat. Voltak aztán, akik minden nap visszajártak, barátságok alakultak ki. A kísérleti hét szombaton véget ért, elbontották a sátrat. A szervezők aggódnak is, hogy hogyan fogják majd ezentúl tartani a kapcsolatot a most megismert emberekkel. Alkalmi programokat és gyűléseket ugyan terveznek, de az mégsem ugyanaz, mint az állandó jelenlét.

A napjaik szoros időbeosztás szerint teltek, igyekeztek a hajléktalanszállókon élők napirendjéhez igazodni. Nekik hajnalban el kell hagyniuk a szállót, és este hétig vissza kell érniük, ha aznap is ott akarnak aludni. Az aktivisták mindig az esti gyűléseken választottak másnapra feladatokat, ezek mellett jártak egyetemre és dolgozni. Esténként kisebb bulik is voltak, de az éjszakák mindig nyugodtan teltek. És bár a Blahán rengetegen megfordulnak, egy-két lopási kísérlet előfordult, de semmi komolyabb balhé nem volt.

A kísérleti hét tapasztalatait csak most fogják majd összeszedni, de azt már tudják, hogy ősztől szeretnének egy állandó sátrat felállítani a téren, ami melegedőként és kikapcsolódást nyújtó pontként szolgálhatna a hideg hónapok alatt. Erre a most lebontott sátorra az adománygyűjtő bulijukon jött össze a pénz, ebből tudták megszervezi az ételosztásokat is.

Az ételosztás nem ment könnyen, a szigorító rendeletek és az ÁNTSZ bekeményítése miatt már csak dobozban átadott ételt lehet kiosztani, ami megnehezítette a dolgukat. A hatóságokkal ugyanakkor nem volt problémájuk, egyszeri rendőrségi bejelentés elég volt a sátor felállításához.

A Blahán hatalmas a forgalom, a sátor folyamatosan érintkezett a rohanó budapestiekkel. Mindig voltak érdeklődök, sok külföldi is megállt, hogy a szervezőket kérdezgesse. Voltak olyanok is, akik ott is ragadtak segíteni pár órát, a sátor közösségi központként működött.

„Annak, hogy a legforgalmasabb teret választottuk, volt demonstratív célja is, hogy megmutassuk, hiába próbálják meg szankciókkal láthatatlanná tenni ezeket az embereket, attól még itt élnek köztünk.”

– mesélte a helyszínválasztásról Kátya, ahol az ételosztás mellett hajvágást, jogsegély-tanácsadást és ruhavarrást is szerveztek, a Facebookon pedig olyan személyes kampányt indítottak, amiben hajléktalan emberek mondhatják el, pontosan milyen tárgyakra lenne szükségük, az aktivisták pedig megpróbálják ezeket összegyűjteni nekik. Érkezett már adományként olvasószemüvegtől kezdve discmanen át borotváig rengeteg minden, ruhából például olyan sok, hogy első nap 12 órán át kellett válogatniuk. De férfinadrágokból még így is mindig kevesebb van, mint kéne.

És bár a sátrat most elbontják, alkalmanként étel- és ruhaosztást fognak még szervezni. Könyveket is terveznek osztani, felmerült az is, hogy egy üres lapot ragasztanak majd a könyvekbe, ahova mindenki leírhatja majd, ami az adott könyvről eszébe jutott, mielőtt tovább adja másnak.

Kátya szociológiát hallgat, az egyetemén több tanár jelezte már, hogy támogatják a munkájukat, volt, aki óráján is beszélt a Krízisközpontról. Az egyetemisták is érdeklődnek, elsőéves szociológiahallgatók keresték már meg őket, hogy tervezett terepmunkájukhoz segítséget kérjenek.