• Magyar politikusokkal üzletelt, Panamában hamisított, és Afrikában is voltak zavaros ügyei.
• Welsz Tamás Bissau-Guineában honfitársait és a helyieket is átvágta.
• Egy ideje már a közelébe sem mehetett az országnak, amelynek hamis útlveleit árulta.
• A történetből tulajdonképpen csak a francia idegenlégió és egy elveszett cirkáló hiányzik.

A múlt csütörtökön rejtélyes körülmények közt elhunyt Welsz Tamás világutazó bűnöző volt, akinek legalább három kontinensen voltak zavaros ügyei. Magyarországon valamit Simon Gáborral, az MSZP volt alelnökével kavart. Panamában őt és barátnőjét is körözték csalás és közokirat hamisítás miatt: az Index januárban arról írt, hogy Welsz Közép-Amerikában magyarok által alapított offshore cégek trükkös lenyúlásával foglalkozott.

A 444-nek most a harmadik, bissau-guineai szálról mesélt két, az afrikai országot és Welszt is ismerő forrás.

Simon Gábor ügye előtt a magyar sajtó nagyon ritkán foglalkozott a kis nyugat-afrikai országgal. Legutóbb talán akkor, amikor 2013-ban itt volt a befutója a Budapest-Bamako autós kirándulásnak. Aminek szintén sok köze volt Welsz Tamáshoz.

Welsz nem tartozott a már 2005 óta megrendezett Budapest-Bamako szervezői közé, azonban Charity March nevű “jótékony” szervezetével csatlakozott az autós karavánhoz. A Charity March küldetése szerint Európában már nem használt mentőautókat juttatott el Afrikába, ám e misszióval kapcsolatban már a rali résztvevőiben is felmerültek kétségek.

“Pszichopatának, vagy legalábbis bolondnak tűnt, aki orvosnak képzelte magát”

- ezt a 2013-as Bamakón részt vevő forrásunk mondta Welszről. Ő 2012-ben nem volt ott, amikor a Maliban kialakult politikai helyzet miatt az azévi Bamakót túlságosan kockázatos lett volna Bamakóig vezetni. Welsz ekkor, ahogy az autós túra honlapján az ő halála után megjelent közlemény fogalmaz “bissau-guineai kormánykapcsolataival támogatta és segítette”, hogy a 2012-es futam Bissauban érhessen célba.

A Bamako honlapja szerint a 2012-es futam rendben lezajlott, és ezt így tudja az abban az évben Európában maradó forrásunk is. Így lehetett, hiszen a szervezők úgy döntöttek, 2013-ban is Bissauba viszik a futamot. Ebben az évben azonban már nem mentek simán a dolgok.

2012 januárjában meghalt Malam Bacai Sanhá bissaui elnök, tavasszal pedig választásokat tartottak az országban. Az elnökválasztás két fordulója között azonban katonák egy csoportja letartóztatta az ideiglenes államfőt, aki a választás egyik esélyese volt, a hatalmat pedig egy junta vette át. Welsznek ehhez már nem lehettek olyan jók a kapcsolatai, a Bamako közleménye is arra utal, hogy

“A 2013-as futam befutóján a kapcsolatai már nem voltak elég erősek ,vagy a kormányzat nem viselte lelkén a Bamako Rally ügyét, és lépten nyomon nehézéségekbe ütköztek a Bissau-Guineába érkező magyarok.”

Az ezen a futamon részt vevő forrásunk is arról számolt be, hogy annak bissaui befutóján már semmi sem stimmelt. Welsz ekkor már nem bolondnak, hanem csalónak tűnt, aki egyszer például beszedte az összes résztvevő autó forgalmiját, majd csak 40 euró váltságdíj fejében volt hajlandó azokat visszaszolgáltatni a tulajdonosoknak. Forrásunk ugyanakkor arról is beszélt, hogy Afrikában kevésbé jártas magyarként soha nem lehetett eldönteni, hogy a stiklik mennyiben Welsz ügyei, és mennyiben a szintén nem feddhetetlen bissaui hatóságoké.

Welsz a Bamako résztvevőinek vízumaival is trükközött. A kevés turistát látó afrikai országokban általában drágán adják a bebocsájtást, és így van ez Bissau-Guinea esetében, is, ahol hivatalosan körülbelül 130 amerikai dollárba kerül a turistavízum. A 2013-as Budapest-Bamakóval érkezők azonban ezt nem hivatalos úton szerezték be, hanem Welsz Tamástól. Aki a viszonylag egyszerűen hamisítható bissaui pecséteket maga gyártotta le, és keresett így néhány millió forintot.

Erről már az a magyar állampolgárságú férfi beszélt a 444-nek, aki többször járt Bissauban, ahol volt rálátása mind az általa személyesen ismert Welsz ügyeire, mind a helyi szervek munkájára. Az ő elmondása szerint a sok helyen drogállamként elkönyvelt Bissauban a 2012-es puccs óta vannak bátortalan próbálkozások az ország hírnevének, gazdaságának és jogrendszerének kifehérítésére.

2012 elején például elkezdték leselejtezni az útleveleket, mert az ósdi példányok már nem voltak megbízhatóak. Sokan visszaéltek a régi formátummal, mert nagyon könnyű volt ezeket hamisítani. Welsz ilyen leselejtezett útlevelekhez juthatott valahogy hozzá, és ezeket terjesztette magyarországi ügyfelei körében, például Simon Gábornak is ilyen juthatott.

Hamisított bissaui útlevelet könnyű volt szerezni, azonban fontos tudni, hogy még az igazi is csak arra jó, amire feltételezhetően Simon is használta: számlát nyitni vele néhány - komolytalan - bankban. Utazni biztosan nem lehet vele, rögtön lekapcsolnak az első komoly határon, és egyébként is a világ szinte összes országába vízum is kellene bele.

A bissaui útlevél tulajdonképpen csak egy második, rejtett személyazonosság. A segítségével nyitott számlával nem szabad vásárolni vagy hitelkártyát kiváltani sem. Éppen az a papír lényege, hogy soha senki ne lássa meg, mert onnantól kezdve gyakorlatilag értékét veszti. Nyilvánosan mutogatni, ahogy például Edvin Marton tette néhány éve, biztosan teljesen értelmetlen.

Ilyen hamis útlevelekkel kereskedhetett Welsz is, aki a 2013-as Bamako óta valószínűleg nem is járt Bissauban. Nem nagyon járhatott, mert a bissaui hatóságok kiszúrták a futamon részt vevők útleveleiben a hamis vízumokat, és csak azért nem rendeztek nagyobb botrányt, mert a szegény kis afrikai országnak alapvetően jól jöttek az errefelé ritka madár turisták. Ezért hagyhatta el szabadon Bissaut Welsz is, aki ellen viszont később eljárást indítottak. Mindenesetre Bissauban forró lehetett a lába alatt a talaj, vele Afrikában is találkozó forrásunk szerint két, Welszhez köthető nagyértékű pickupja máig ott áll a főváros egyik legjobb szállodája, az Azalai udvarán.

Welsz nem csak a Bamakósokat húzta le, több, az országba érkező európai delegációra is sikeresen ráakaszkodott. Akárcsak Panamában, itt is mindig vele volt a barátnője, és a személyi okmányokat elkobzós trükköt többször is bevetette. Amikor egy delegáció érkezett a népességnyilvántartó rendszerről tárgyalni, még a határon elvette mindannyiuk útlevelét azzal, hogy azt le kell adni, és csak távozásukkor adta vissza.

“Ha nem murdál meg, Bissau most már kiadta volna a nemzetközi körözést és kéri a kiadatást”

- mondta az országot jól ismerő forrásunk, aki szerint a magyarországi útlevélbotránnyal kapcsolatos hírek gyorsan terjedtek Afrikában is.

Bissau-Guinea kétségbeesetten próbálja magáról lerázni a drogállam imidzsét, és nyitni a tisztább pénzek és az EU felé. Ebben az ilyen trükközős botrányok nem sokat segítenek. Pedig az ország tagja az ECOWAS-nak, a nyugat-afrikai gazdasági uniónak, és az ország vezetésének nagyra vágyó tervei szerint ők lennének a kapu a 400 milliós, az egyre izmosodó Nigériát és Ghánát is magába foglaló piac felé.

Ezzel tisztában volt Welsz Tamás is, aki nem véletlenül igyekezett olyan gazdaságilag nagyon nyitott, azonban gyenge és könnyen kijátszható törvényekkel működő országokban ügyeskedni, mint Bissau-Guinea, Panama vagy éppen Magyarország. És mindenhol bőven szerzett magának számtalan ellenséget, a politikai és a gazdasági életben egyaránt. Hogy állt-e valaki mögötte, vagy magányos farkas volt, ugyanakkora rejtély, mint a halála.

"Nagy kavarógép volt, de egyedül nem talált az ki semmit"

- mondta róla forrásunk. Szerinte Welsz amúgy kis hal volt, aki rögtön felélte, amit sikerült összecsalnia.

(A képek a Charity March honlapjáról származnak)